adozona.hu
BH 2003.2.88
BH 2003.2.88
A pénzkezelőt külön felelősségvállalás nélkül is terheli - a vétkességre tekintet nélküli - teljes kártérítési felelősség [Mt. 169. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. óta közalkalmazottként dolgozik a B.-i Rendőrkapitányságon anyagi-pénzügyi előadói munkakörben. Munkaköri kötelezettségébe tartozóan 1998. május 20-án megkezdte az állomány részére a ruhautánpótlási illetmény kifizetését. A kifizetés napján átvette jegyzőkönyv aláírása mellett a lezárt pénzszállító táskát, megállapítva, hogy részére a címletjegyzéknek megfelelő 8 063 333 forint került átadásra. Minthogy a kapitányság dolgozói már nagyon várták a járandóságuk kifizetését, ezér...
BH 2003.2.88 A pénzkezelőt külön felelősségvállalás nélkül is terheli - a vétkességre tekintet nélküli - teljes kártérítési felelősség [Mt. 169. § (3) bek.].
A felperes 1992. óta közalkalmazottként dolgozik a B.-i Rendőrkapitányságon anyagi-pénzügyi előadói munkakörben. Munkaköri kötelezettségébe tartozóan 1998. május 20-án megkezdte az állomány részére a ruhautánpótlási illetmény kifizetését. A kifizetés napján átvette jegyzőkönyv aláírása mellett a lezárt pénzszállító táskát, megállapítva, hogy részére a címletjegyzéknek megfelelő 8 063 333 forint került átadásra. Minthogy a kapitányság dolgozói már nagyon várták a járandóságuk kifizetését, ezért a felperes úgy határozott, hogy az egyébként szokásos név szerinti borítékolás nélkül fizeti ki a ruhailletményt. 1998. május 20-án a munkaidő végeztéig, majd másnap fél nyolctól a felperes folyamatosan fizette ki a ruházati illetményt, melynek során 11 óra felé észlelte, hogy 500 000 forint hiányzik. Ekkor nem szólt a feletteseinek, hanem a K. és H. Rt.-nél tartott családi megtakarítás 371 000 forintos összegét kivéve, a hiányt ezzel, és az általa még fel nem vett 20 000 forintnyi ruhapénzzel, továbbá a nála lévő 50 000 forint megtakarítással pótolta. Ezt követően a kifizetéseket tovább folytatta, majd május 25-én újabb egyeztetést végzett és megállapította, hogy még további 150 000 forint hiányzik. Ezt az összeget kölcsönökből pótolta. Felperes sem a hiányt, sem annak pótlását nem jelentette a felettesének, csupán május 27-én mondta el a kapitányságvezetőnek. Az aznap felvett jegyzőkönyv szerint a pénztárellenőrzés 294 forint többletet mutatott ki.A felperessel szemben indult fegyelmi eljárás megrovás fegyelmi büntetéssel zárult, megállapítva, hogy a felperes megszegte a megyei rendőr-főkapitányság pénzkezelési szabályzatában foglaltakat, mert névre szóló borítékolás nélkül, a bank által kötegelt pénzből kezdte meg a várakozó állomány kifizetését, továbbá mert a hiány kialakulását nem jelezte.
A fegyelmi eljárással párhuzamosan ismeretlen tettes ellen lopás bűntette miatt folytatott büntetőeljárást 1998. novemberében megszüntették, mert az elkövető kiléte nem volt megállapítható.
A felperes kérte a munkáltatóját kötelezni az általa befizetett 600 000 forint visszafizetésére, arra hivatkozva, hogy a pénztárhiány bűncselekmény miatt keletkezett, amely elháríthatatlan ok, továbbá mert a pénzkezelés feltételei nem voltak megfelelőek. Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes a 600 000 forint kártérítésként való visszafizetését kérte annak kamatával és a perrel felmerült költségeivel együtt.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy a Munka Törvénykönyve (Mt.) 169. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkavállalót vétkességére tekintet nélkül terheli a teljes kár megtérítésének kötelezettsége a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel. A (2) bekezdés értelmében a pénztárost, pénzkezelőt vagy értékkezelőt enélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében. Bár a felperes a perbeli eset időpontjában külön felelősségvállaló nyilatkozatot még nem írt alá, saját előadása szerint is tisztában volt azzal, hogy az általa kezelt pénzt illetően kialakult hiányért felelősséggel tartozik, erre figyelemmel pótolta saját forrásból a keletkezett hiányt. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes a perben már nem hivatkozhat alappal arra, hogy felelősségvállalói nyilatkozatot nem írt alá.
Nem tartotta alaposnak a felperesnek azt a hivatkozását, hogy az alperes a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította, ugyanis a pénzfizetési hely gondosabb megválasztásával, esetleg az irodában lévő bútorok áthelyezésével magának a felperesnek is tennie kellett volna a szerinte nem kellően biztonságos helyzet megszüntetése érdekében. A felperesnek rendelkezésére állt a pénz tárolására szolgáló működőképes páncélszekrény, a borítékolás elvégzése érdekében az irodáját magára zárhatta volna. Ha a kifizetés közben a pénzt nem az íróasztalon tartja, a kifizetéskori lopás is elkerülhető lett volna. Ugyancsak alaptalannak tartotta a felperes hivatkozását a pénzszállító táska nem megfelelő állapotára nézve, minthogy saját maga úgy nyilatkozott, zárt állapotú táskát vett át, amelyet később ő nyitott ki, és az átvételt követően címletjegyzék alapján ellenőrizte azt, hogy a teljes ruhailletményt leszállították a számára.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Rámutatott arra, hogy a felperes a munkavégzése során a tőle elvárható gondosságot elmulasztva végezte a tevékenységét, ugyanakkor az Mt. 169. §-ának (3) bekezdése alapján őt objektív kártérítési felelősség terheli. A felperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy a hiányt olyan elháríthatatlan külső ok (bűncselekmény) okozta, amelynek alapján a felelősség alóli mentesült volna.
A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes késedelmes bejelentése alapján elvégzett ellenőrzés során hiányt nem állapítottak meg, ezért az alperes részéről kártérítési határozat meghozatalának a feltételei nem álltak fenn. A felperesnek is érdekében állt volna a hiány haladéktalan jelzése annak érdekében, hogy a munkáltató intézkedhessen a hiány keletkezése okainak és mértékének feltárására. Miután a pénztár ellenőrzésére és az esetleges hiány kialakulásának ellenőrzésére a felperes mulasztása folytán nem volt lehetőség, ezért a másodfokú bíróság szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az általa megjelölt hiány elháríthatatlan külső okra visszavezethetően állt elő.
A felperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében annak megváltoztatását és az alperes keresete szerinti marasztalását kérte, 2001. szeptember 1. napjáig évi 20%-os, ezt követően a kifizetésig évi 12%-os kamat, valamint a perköltség megfizetésével együtt. Arra hivatkozott, hogy az Mt. 173. §-a szerint az alperesnek kellett volna vele szemben a pénztárhiány (kártérítés) megfizetésére kötelezés iránt pert indítania, még akkor is, ha a felperes a felelősség megállapítása és megfizetésre kötelezés előtt önként megtérítette a hiányt. Ezáltal lehetett volna tisztázni a felperes felelősségének jogalapját. A felperes befizetésével az alperes jogalap nélkül gazdagodott, és azt a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján köteles visszatéríteni. Megismételte a fellebbezésében már előadott indokait, nevezetesen, hogy nem állt rendelkezésére pénzkezelési szabályzat, nem írta alá a felelősségvállalói nyilatkozatot, a pénzkezelés arra alkalmatlan körülmények között történt, nem szabályozták a pénztárhelyiségbe való belépés rendjét, és a pénzszállító táska nem felelt meg a biztonsági követelményeknek. Nem vitathatóan bűncselekmény történt, ezért az alperesnek kellett volna az okiratokkal szemben bizonyítania, hogy nem történt bűncselekmény és nem volt hiány.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A periratokból megállapíthatóan az eljárt bíróságok a megalapozott döntéshez szükséges mértékben megállapították a tényállást, amely a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. E tényállás alapján az eljárt bíróságok okszerűen következtettek a felperes objektív felelősségének a fennállására. Alaptalan a felperesnek az alperes keresetindítási és bizonyítási kötelezettségére vonatkozó felülvizsgálati érvelése. Nem vitás, hogy a felperes bejelentését követően az alperes által 1998. május 27-én lefolytatott pénztárellenőrzés 294 forint többletet mutatott ki, ezért kártérítési eljárás megindítása nem volt indokolt. A felperest mint pénzkezelőt az Mt. 169. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint külön felelősségvállaló nyilatkozat aláírása nélkül is terhelte a vétkességére tekintet nélkül teljes kártérítési felelősség. A 169. § (4) bekezdése értelmében a kár (hiány) bekövetkeztét és mértékét, valamint a felelősségi feltételek meglétét a munkáltató bizonyítja. A munkáltatót kár nem érte, a felelősségi feltételek a perben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a felperes tekintetében megállapíthatók voltak.
Minthogy az ismeretlen tettes elleni feljelentés folytán indult nyomozást azzal zárták le, hogy az elkövető személye ismeretlen, ezért nem tekinthető bizonyítottnak, hogy a hiányt olyan bűncselekmény idézte elő, amit a felperes nem háríthatott el. Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok azt is, hogy a pénzszállító táska megfelelőségének a felperes felelőssége szempontjából nincs jelentősége, miután a felperes maga elismerte, hogy a ruhapénzt hiánytalanul átvette. Nem alapos a felülvizsgálati kérelemnek a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére, a jogalap nélküli gazdagodásra történő hivatkozása sem, mivel a felek jogviszonyára az Mt. speciális szabályai az irányadók, jogalap nélküli gazdagodást csak akkor lehetne megállapítani, ha a kérdéses összeggel a felperesnek nem kellett volna felelnie, így azt az alperes helyett fizette ki.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes javára a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet alapján a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.068/2001. sz.)