adozona.hu
BH 2003.2.87
BH 2003.2.87
A munkakörök összevetésénél a végzendő munkák jellegét és a beosztási szintet kell vizsgálni a minőségi cserére alapított felmondás esetén [Mt. 89. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az 1998. április 27-én kelt, létszámleépítéssel indokolt rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy az alperes fiókjánál az 1997. decemberi 155 fős létszámot 1998. áprilisban 137 főre, májusban 129 főre csökkentették, tehát a felmondás indoka a valóságnak megfelelt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az í...
BH 2003.2.87 A munkakörök összevetésénél a végzendő munkák jellegét és a beosztási szintet kell vizsgálni a minőségi cserére alapított felmondás esetén [Mt. 89. § (2) bek.].
A felperes a keresetében az 1998. április 27-én kelt, létszámleépítéssel indokolt rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy az alperes fiókjánál az 1997. decemberi 155 fős létszámot 1998. áprilisban 137 főre, májusban 129 főre csökkentették, tehát a felmondás indoka a valóságnak megfelelt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, megállapította a felmondás jogellenességét, és az alperest elmaradt munkabér, valamint kétszeres végkielégítés megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság megállapította, hogy a felmondást követően a fiókban a létszám emelkedett: 1998. júniusban 129 főről 136 főre, júliusban 137, majd augusztusban 139 főre. Ezért a másodfokú bíróság a létszámleépítés felmondási indok valóságát nem találta bizonyítottnak.
A Legfelsőbb Bíróság - az alperes felülvizsgálati kérelmét elbírálva - a végzésével hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az eljárt bíróságok nem vizsgálták ugyanis a felperes munkaviszonyának felmondását követően felvett új munkavállalók munkakörét, munkaköri feladatait. Ezért a létszámcsökkentési indok valóságának és okszerűségének elbírálása körében levont következtetés megalapozatlan volt.
A munkaügyi bíróság - a megismételt eljárásban hozott - ítéletével ismét elutasította a felperes keresetét.
A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján megállapította, hogy a felperes az alperes fiókjánál hitelszámla-kezelést végzett. A szervezeti felépítés változása folytán - a felperes által végzett munkát ellátó - Önkormányzati és Vállalkozói Számlavezető Önálló Csoportnál új munkavállalóként O. G.-t alkalmazták 1998. szeptember 15-étől. Ekkor nem kapott munkaköri leírást, csak utóbb, 1999. június 1-jén. A bíróság álláspontja szerint O. G. nem a felperes munkakörét látta el, mivel lakossági folyószámla-, devizaszámla-vezetéssel kapcsolatos munkát végzett, csupán néhol (pl. "ügyfelezés") van átfedés a két munkakör között.
Erre tekintettel a munkaügyi bíróság a felmondás indokát jogszerűnek minősítette.
A felperes fellebbezéssel élt. A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a felmondás jogellenességét, és az alperest 902 825 forint elmaradt munkabér, valamint 281 400 forint végkielégítés megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a tanúvallomások, a munkaköri leírások alapján azt állapította meg, hogy jóllehet az új munkavállaló O. G. nem vállalkozói hitelszámla-kezelést végzett, de a felperessel részben a szoros feladatokat látott el, ezért a két munkakör közötti érintettség fennáll. Erre figyelemmel a megyei bíróság szerint a létszámleépítés felmondási indok valósága nem állapítható meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Vitatta az ítéletnek azt a következtetését, hogy a felperes és O. G. feladatai átfedést, érintkezést mutatnának. Hangsúlyozta, hogy az új munkavállaló hitelszámla-kezelést nem végzett, a vállalkozók, önkormányzati ügyfelek lakossági ügyei (folyószámla, devizaszámla) intézését látta el. Ezért az "ügyfelezés", a bankszámlakezelés a két munkakörben nem volt azonos.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Az ellenkérelemben a csoportos létszámleépítés és hátrányos megkülönböztetés szempontjából fennálló jogellenességre is hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A per iratai alapján megállapítható, hogy a felperesnek a munkaszerződés szerint megállapítható munkaköre főelőadó, O. G.-é előadó. A felperes legutolsó (1977. augusztus 14-i) munkaköri leírása szerint vállalkozói hitelek számlakezelési, mikrohitelekkel kapcsolatos szerződéskötési, számlavezetési, valamint könyvelési, adatszolgáltatási feladatokat látott el. O. G. pénzintézeti és betétforgalmi ügyintézői munkakörre szóló munkaköri leírása szerint a feladatai közé tartozott: a bankszámlaszerződések megkötése, a devizaszámla-vezetés, meghatározott számlákhoz kapcsolódó megbízások teljesítése, könyvelés stb.
A munkaviszony fennállása alatt közölt munkaköri leírások arra utalnak, hogy az alperes a mindenkori munkaköri feladatokat a tevékenysége, szervezeti felépítése változásaihoz igazodva határozta meg.
Az előbbiek figyelembevételével a másodfokú bíróság helytállóan tulajdonított jelentőséget az új munkavállaló felvételének a felmondási indok jogszerűségét illetően. A munkakörök összevetésénél a végzendő munkák jellegét és a beosztási szintet szükséges vizsgálni. A felperes és a felmondást követően felvett új munkavállaló esetében a beosztási szintben eltérés nem volt, a feladataik jellegének lényegi azonossága pedig - a különböző bankszámlák kezelésével, vezetésével kapcsolatos ügyintézés körében - megállapítható. Ennélfogva az új munkavállaló felvétele folytán az adott esetben a létszámleépítés a felperes munkaviszonya felmondásának okszerű indokául nem fogadható el, mert az alperes a perben az új munkavállaló alkalmazása miatt nem tudta bizonyítani, hogy a felperes további foglalkoztatására nem volt szükség.
Ezért a másodfokú bíróság az Mt. 89. §-ának (2) bekezdése alapján a rendes felmondás jogellenességét törvénysértés nélkül állapította meg.
Az első- és másodfokú eljárási illeték összegének megállapításánál a megyei bíróság nem a Pp. 24. §-a (2) bekezdése b) pontjának megfelelő pertárgyértéket vette alapul, ezért azt jogszabálysértően határozta meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az indokolás módosításával illetve kiegészítésével - hatályában fenntartotta a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján, azzal, hogy az első- és másodfokú eljárási illeték összegét leszállította.
Az alperes pervesztessége folytán köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékének megfizetésére [Pp. 78. §-ának (1) bekezdés, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése].
(Legf. Bír. Mfv.I.10.373/2001. sz.)