adozona.hu
BH 2003.2.86
BH 2003.2.86
A törvény tiltja a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt a hátrányos megkülönböztetés alkalmazását a munkavállalók között. Ha azonban a megkülönböztetés szükséges, illetve objektív tényekkel indokolható, az nem minősül tiltottnak [Mt. 5. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1993. február 1-jétől műszakvezető munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 2000. március 22-én rendes felmondással május 14-ei hatállyal megszüntette. Az intézkedést az alperes azzal indokolta, hogy a társaság gazdaságossági szempontok alapján a szervezeti struktúráját átszervezi, ezért a felperes munkaköre a jövőben megszűnik.
A felperes keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 100....
BH 2003.2.86 A törvény tiltja a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt a hátrányos megkülönböztetés alkalmazását a munkavállalók között. Ha azonban a megkülönböztetés szükséges, illetve objektív tényekkel indokolható, az nem minősül tiltottnak [Mt. 5. § (1) bek.].
A felperes az 1993. február 1-jétől műszakvezető munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 2000. március 22-én rendes felmondással május 14-ei hatállyal megszüntette. Az intézkedést az alperes azzal indokolta, hogy a társaság gazdaságossági szempontok alapján a szervezeti struktúráját átszervezi, ezért a felperes munkaköre a jövőben megszűnik.A felperes keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 100. §-ában előírtak alkalmazását kérte, mivel szerinte nem történt az alperesnél átszervezés, az indok valótlan, és tekintettel arra, hogy a munkakörére a fürdő üzemeltetéséhez feltétlenül szükség van, okszerűtlen is.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a rendes felmondást hatálytalanította, és kötelezte az alperest az ítélethozatalig 340 910 forint, azt követően az ítélet jogerőre emelkedéséig munkanaponként 2841 forint és perköltség megfizetésére.
A döntését azzal indokolta, hogy az alperes a bíróság többszöri figyelmeztetése és felhívása ellenére a perben nem bizonyította a felmondás indokában megjelölt struktúra-átszervezést és a felperes munkaköre megszüntetését. Bizonyítéknak nem minősülő állításain kívül mindössze egy igazgatósági határozatra hivatkozott, nem igazolta viszont az igazgatósági döntés végrehajtását.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az alperes igazgatóságának határozata a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütközött.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő megváltoztatását, és lényegében a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte. Azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a felmondás indoka valóságának vizsgálata helyett az átszervezés célszerűségére vonatkozó tények bizonyítására kötelezte az alperest. A felperes által a másodfokú eljárásban csatolt szervezeti tábla nem a valóságot tükrözi, mivel a felperes soha nem volt vezető, ehelyett egy kiszolgáló tevékenységet végző egységen belül dolgozott többedmagával, és ezt a létszámot csökkentette az alperes két fővel. Az alperes és a felperes által csatolt, a szervezeti felépítésre vonatkozó séma ellentétes volt, a bíróságok alaptalanul fogadták el a felperes nyilatkozatát, és nem vették figyelembe az alperes előadását, hogy az új igazgatóság létrejöttét megelőző időre az alperes nem rendelkezett iratanyaggal, iratokat ezért nem tudott csatolni. A tényállást a bíróságok tehát nem derítették fel, az ítéletek ezért megalapozatlanok. Az alperes szerint a sajátos körülményekre tekintettel (női öltözőben női felügyelő alkalmazása) alaptalan a másodfokú ítéletnek a diszkriminációra vonatkozó következtetése.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A rendes felmondást az alperes a szervezeti struktúra átszervezésével és a felperes munkaköre megszűnésével indokolta, ezért a perben az alperesre háruló bizonyítási teher figyelembevételével ennek az indoknak az alapján kellett a keresetet elbírálni.
A felperes a perben vitatta, hogy átszervezésre sor került, és a munkaköre megszűnt volna, mivel álláspontja szerint a munkaköre más elnevezéssel továbbra is megmaradt, az igazgatóságnak az átszervezésre vonatkozó határozatát nem hajtották végre. A munkaügyi bíróság több ízben felhívta az alperest a rendes felmondás indokolásában felhozott tények bizonyítására [Mt. 89. § (2) bek.], aminek az alperes nem tett eleget. Az elsőfokú bíróság emiatt adott helyt a felperes keresetének, ezért a másodfokú bíróság megalapozottan hagyta helyben az elsőfokú ítéletet a helytálló indokainál fogva. Alaptalan ennélfogva a felülvizsgálati kérelemben az alperes érvelése arról, hogy a bíróság valójában az átszervezés célszerűségét kívánta vizsgálni, és az erre vonatkozó bizonyítékok előterjesztésétől jogszerűen zárkózott el az alperes.
A felülvizsgálati kérelem nem vitatta az elsőfokú ítéleti megállapítást abban a vonatkozásban, hogy az alperes a rendes felmondás jogszerűsége bizonyítására csupán az igazgatóságnak a határozatát csatolta. A munkaügyi bíróság az alperesnek a 2000. május 5-én tartott tárgyalás jegyzőkönyvébe foglalt végzésére tett nyilatkozataiból ("...nincs mit összehasonlítani, mert nincs információ az átszervezés előtti szervezeti felépítésről…") törvénysértés nélkül vonta le a bizonyítottság hiányára a következtetését. A per adataival ellentétes az alperesnek a szervezeti felépítéssel kapcsolatos felülvizsgálati előadása, ugyanis nem vitatta a felperesnek az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatát arról, hogy műszakvezetőként széleskörű feladatokat látott el, a fürdő üzemeltetése során mintegy 100 fő dolgozott főszezonban, és a műszakvezető munkakörébe tartozott a dolgozók munkájának koordinálása, irányítása, beosztása. Az alperes továbbá a felperes által készített szervezeti felállásra - amit a másodfokú bíróság a tárgyaláson ismertetett - nem tett észrevételt.
Helytállóan fejtette ki a jogerős ítélet, hogy az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése tiltja a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt hátrányos megkülönböztetés alkalmazását a munkavállalók között. Amennyiben azonban a megkülönböztetés szükséges, illetve objektív tényezőkkel indokolható, a megkülönböztetés nem minősül. tiltottnak (ilyen lehet például női öltözőben női felügyelő alkalmazása). Az adott esetben az a körülmény, hogy az alperes női fürdőfelügyelőket kívánt alkalmazni, a betöltendő munkakör lényeges körülményei tekintetében a tényállás megállapítása nélkül egymagában nem ad alapot az Mt. 5. §-ában meghatározott hátrányos megkülönböztetés megállapítására. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolása ezzel összefüggő megállapításait mellőzi. Mindez azonban a jogerős ítéletre, az érdemi döntésre kiható jogszabálysértést nem alapoz meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. Az alperes felülvizsgálati eljárási illetékben marasztalása a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Mfv.I.11.160/2000. sz.)