adozona.hu
BH 2003.1.36
BH 2003.1.36
A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényben meghatározott mértékben lehet a munkáltatóval szemben munkaügyi bírságot kiszabni. A bírság a munkáltató által elkövetett szabálytalanság miatt kiszabható szankció, legmagasabb összege a jogszabályi rendelkezések megszegésének számától, illetőleg annak ismétlődésétől függően egy-, illetve hárommillió forint lehet. A bírság mértéke a munkáltató jogszabálysértéséhez igazodik. A bírság felső határát akkor sem lehet túllépni, ha ugyanazt a szabálytalanságot a munkáltat
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes megyei felügyelőségei 2000. március 15. napján a felperes különböző áruházaiban ellenőrizték a munkaszüneti napra vonatkozó foglalkoztatási szabályok megtartását. Az alperes Megyei Felügyelőség a felperes m.-i áruházában ezen kívül még más munkaügyi rendelkezések megtartását is ellenőrizte.
Az említett megyei felügyelőség igazgatója 2000. április 28. napján a felperest különböző jogszabálysértések megszüntetésére kötelezte, valamint 2 100 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta. T...
BH 2003.1.36 A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényben meghatározott mértékben lehet a munkáltatóval szemben munkaügyi bírságot kiszabni. A bírság a munkáltató által elkövetett szabálytalanság miatt kiszabható szankció, legmagasabb összege a jogszabályi rendelkezések megszegésének számától, illetőleg annak ismétlődésétől függően egy-, illetve hárommillió forint lehet. A bírság mértéke a munkáltató jogszabálysértéséhez igazodik. A bírság felső határát akkor sem lehet túllépni, ha ugyanazt a szabálytalanságot a munkáltató különálló telephelyein azonosan szegik meg, vagyis a bírság felső határát nem lehet telephelyenként külön-külön számolni [1996. évi LXXV. tv (továbbiakban: Met.) 7. § (1) és (3) bek.].
Az alperes megyei felügyelőségei 2000. március 15. napján a felperes különböző áruházaiban ellenőrizték a munkaszüneti napra vonatkozó foglalkoztatási szabályok megtartását. Az alperes Megyei Felügyelőség a felperes m.-i áruházában ezen kívül még más munkaügyi rendelkezések megtartását is ellenőrizte.Az említett megyei felügyelőség igazgatója 2000. április 28. napján a felperest különböző jogszabálysértések megszüntetésére kötelezte, valamint 2 100 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta. Többek között az alperes terhére rótta, hogy az Mt. 125. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat megsértve a munkaszüneti napon 218 főt foglalkoztatott. A felperes fellebbezése nyomán az alperes a bírság összegét nem érintve a teljesítési határidőt megváltoztatta.
A felperes a határozatnak a munkaszüneti napon való munkavégzésre és az azzal kapcsolatban kiszabott bírságra vonatkozó része hatályon kívül helyezése iránt keresetet indított. Tagadta a szabályszegést, mert a munkavállalók önként jelentkeztek munkára. Az alperes eljárása azért is jogszabálysértő, mert a különböző fióktelepeit külön-külön bírságolta, összesen 15 000 000 forint bírsággal sújtva egy foglalkoztatót.
A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította, mert a felperes áruháza a 7 órától 21 óráig tartó nyitva tartás folytán nem tekinthető megszakítás nélkül üzemelő egységnek, ezért munkaszüneti napon nem lehet a munkavállalókat rendszeresen munkavégzésre igénybe venni. Nem volt olyan kivételes indok sem, amely a rendkívüli munkavégzést indokolta volna. A megyei felügyelőség az illetékességi területén belül a jogszabályban meghatározott mértékig bírságolhatott.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, mert folytonos munkarendben működő munkáltatóként munkaszüneti napon is foglalkoztathatta a munkavállalóit. A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) alapján a munkarend ellenőrzésére az alperesnek nem volt hatásköre. Az eljárt bíróság szükségtelenül vizsgálta a rendkívüli munkavégzés feltételeit, mert azt rendes munkaidőben rendelte el. A bírsággal a foglalkoztatót lehet sújtani, nem pedig az egyes munkahelyeket. A különböző ellenőrzések alapján egyetlen határozatot hozhatott volna a központ szerint illetékes megyei felügyelőség.
Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem a következőkre tekintettel részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a másodfokú közigazgatási határozatban megállapított jogszabálysértés a felperes terhére megállapítható-e, és emiatt lehetett-e vele szemben munkaügyi bírságot kiszabni.
A Mt.-nek a munkaügyi ellenőrzéskor hatályban volt 125. §-a (3) bekezdése szerint munkaszüneti napon a munkavállaló rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelő (folyamatos vagy folytonos) és a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg munkakörben foglalkoztatható.
A jogszabály helyes értelmezése szerint tehát a munkavállaló munkaszüneti napon rendes munkaidőben csak meghatározott feltételek esetén foglalkoztatható.
A felperes ellenőrzött áruháza a hét valamennyi napján nyitva tart, vagyis működése ebben a körben folyamatosnak minősül. A felperes az ellenőrzött körben kiskereskedelmi árusítást folytat, ami nem tekinthető olyan tevékenységnek, amiből következően az Mt. 125. §-ának (2) bekezdésében meghatározott munkaszüneti napokon is működnie kell. A tevékenység rendeltetését ugyanis nem lehet annak alapján meghatározni és minősíteni, hogy nyitva tartás esetén a vásárlók - akár nagy számban is - felkeresik az áruházat, mert ez a nyitva tartás következménye, nem pedig indokoltságának oka. A felperes ebből következően rendes munkaidőben nem foglalkoztathatta volna a munkavállalóit munkaszüneti napon. A támadott közigazgatási határozat jogszabálysértés nélkül állapította meg a felperes terhére az Mt. 125. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértését. A felperes a keresetében rendkívüli munkavégzésre nem hivatkozott, ezért annak feltételeit nem kellett vizsgálni.
A Met. 3. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint a munkaügyi ellenőrzés kiterjed a munkaidőre vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt rendelkezések megtartására. Az alperes megyei felügyelősége ennek alapján vizsgálta a kérdéses munkaszüneti napon a foglalkoztatást, ami attól függetlenül jogszabálysértő lehet, hogy egyébként megfelel a felperes által meghatározott munkarendnek. A felülvizsgálati kérelem érvelése a közigazgatási hatáskör hiányát illetően nyilvánvalóan téves, mert azt elfogadva a foglalkoztatás jogszerűségét nem lehetne ellenőrizni, ha az megfelel a munkáltató által kialakított munkarendnek. Az alperes egyébként nem a munkarend, hanem a munkavállalók munkáltatásának jogszerűségét ellenőrizte.
A felperes a perben hivatkozott arra is, hogy ugyanazon szabálytalanság miatt az alperes más megyei felügyelőségeinek igazgatóit is bírsággal sújtották, összesen tizenötmillió forint összegben.
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. tv (Met.) 7. §-ának (1) bekezdése alapján, a (3) bekezdésben meghatározott mértékben lehet a munkáltatóval szemben munkaügyi bírságot kiszabni. A bírság a munkáltató által elkövetett szabálytalanság miatt kiszabható szankció, legmagasabb összege a jogszabályi rendelkezések megszegésének számától, illetőleg annak ismétlődésétől függően egy-, illetve hárommillió forint lehet. A bírság mértéke a munkáltató mint egész jogszabálysértéséhez igazodik. A bírság jogszabály szerinti felső határát akkor sem lehet túllépni, ha ugyanazt a szabálytalanságot a munkáltató különálló telephelyein azonosan szegik meg, vagyis a bírság felső határát nem lehet telephelyenként külön-külön számolni.
Az alperes felügyelőségei ugyanazon jogszabályi rendelkezés megtartását ellenőrizték a felperes különböző telephelyein. Ha szabálytalanságot tapasztaltak, azért összesen legfeljebb a Met. hivatkozott rendelkezésében meghatározott összegű bírságot szabhatták volna ki. Nem változtat ezen a Met. 8. §-ának (3) bekezdésében meghatározott rendelkezés sem, mert ez illetékességi szabály, de az azonos foglalkoztatóval szemben kiszabható bírság mértékét nem érinti.
A munkaügyi bíróság téves álláspontja miatt nem vizsgálta, hogy az azonos munkaszüneti napra elrendelt foglalkoztatás miatt az alperes más felügyelőségei mikor szabtak ki bírságot a felperessel szemben, és milyen összegben. A több szabálytalanságra tekintettel - amit a perbeli eseten kívül az alperes nem vitatott - az alperest összesen 3 000 000 forint bírsággal lehetett volna sújtani. Ebből következően az alperes megyei felügyelőségének igazgatója csak akkor, illetőleg olyan mértékben bírságolhatott volna, hogy azzal más megyei igazgatók korábbi határozatait figyelembe véve a bírság hárommillió forintos felső határát ne lépje túl. E körülmény vizsgálata nélkül az alperes határozatának jogszerűsége nem bírálható el. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a bírsággal kapcsolatos részében hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a munkaügyi bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban tisztázni kell, hogy az elsőfokú közigazgatási határozat meghozatalát megelőzően más megyei felügyelőségek szabtak-e ki bírságot az alperessel szemben a 2000. március 15. napjára elrendelt foglalkoztatás miatt, és milyen összegben. Ennek eredményétől függően lehet állást foglalni arról, hogy az m.-i telephelyen megállapított szabálytalanságok miatt lehetett-e egyáltalán bírságot kiszabni, illetőleg a jogszabály szerinti felső határt figyelembe véve milyen mértékben.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdésére tekintettel a felperes felülvizsgálati eljárási költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét csak megállapította.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.410/2001. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2007.7.326 Eltérő időpontban elkövetett és feltárt munkaügyi jogszabálysértések miatt több közigazgatási határozatban kiszabott munkaügyi bírság tekintetében a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a bírság összege azért jogszabálysértő, mert az egyes határozatokban együttesen kiszabott bírság túllépte a kiszabható munkaügyi bírság törvényben meghatározott felső határát [1996. évi LXXV. törvény 7. § (3) bekezdés].
BH 2013.8.225 A fővárosi bevásárlóközpontban található ruházati üzlet az elmúlt évek során a vásárlási szokások lényeges átalakulása folytán vasárnap rendeltetése folytán működőnek minősül [1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 124/A. § (4) bekezdés, 149/A. § (2) bekezdés].*
