adozona.hu
BH 2002.12.507
BH 2002.12.507
A helyőrség parancsnokának intézkedése jogi személyiséget nem hozhat létre. A helyőrségi klub attól nem válik polgári jogi értelemben jogi személlyé, hogy annak vendéglátói üzemegységét az elöljáró által engedélyezett keretek között vállalkozói önfinanszírozási rendszerben üzemeltetik. - Ha a klub igazgatójának - az üzemegységnek a klub kereteiből történő kiválása miatt - lényegesen módosul a munkaköri leírásában meghatározott irányítói, ellenőrzési feladata, a rendkívüli lemondását jogszerűnek kell tekinte
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres iratokból megállapíthatóan a felperes 1984. május 10. napjától a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubjának igazgatója volt. 1992. február 1-jétől a klub a légvédelmi parancsnokság alárendeltségében önálló állománytáblával rendelkezett, amely szerint a klub keretei között egy igazgató, egy népművelő és egy előadó dolgozott. 1996. március 21-én a felperest a munkáltatói jogkört gyakorló megbízott helyőrségparancsnok tájékoztatta az intézkedésről, amelynek értelmében a helyőrségi klubok önál...
BH 2002.12.507 A helyőrség parancsnokának intézkedése jogi személyiséget nem hozhat létre. A helyőrségi klub attól nem válik polgári jogi értelemben jogi személlyé, hogy annak vendéglátói üzemegységét az elöljáró által engedélyezett keretek között vállalkozói önfinanszírozási rendszerben üzemeltetik. - Ha a klub igazgatójának - az üzemegységnek a klub kereteiből történő kiválása miatt - lényegesen módosul a munkaköri leírásában meghatározott irányítói, ellenőrzési feladata, a rendkívüli lemondását jogszerűnek kell tekinteni [1992. évi XXXIII. tv 29. § (1) bek.].
A peres iratokból megállapíthatóan a felperes 1984. május 10. napjától a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubjának igazgatója volt. 1992. február 1-jétől a klub a légvédelmi parancsnokság alárendeltségében önálló állománytáblával rendelkezett, amely szerint a klub keretei között egy igazgató, egy népművelő és egy előadó dolgozott. 1996. március 21-én a felperest a munkáltatói jogkört gyakorló megbízott helyőrségparancsnok tájékoztatta az intézkedésről, amelynek értelmében a helyőrségi klubok önálló állománytáblás katonai szervezetként megszűnnek, és az alakulat állománytáblájába beépített szervezeti egységként működnek tovább.A felperes 1996. március 27-én a munkáltatójától a felmentését kérte azzal az indokolással, hogy az intézkedés következtében részére felajánlott új munkakör és a korábbi munkaköre között lényeges különbség van. 1996. július 31-én a helyőrségi klub átszervezése lezárult, melynek során a klubhoz tartozó éttermet vállalkozás keretében történő működtetésbe adták. A felperes 1996. július 31-én ismét kérte a helyőrség parancsnokától a közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetését, erre azonban nem került sor. Ilyen előzmények után a felperes 1996. augusztus 1-jén rendkívüli lemondással élt arra való hivatkozással, hogy az intézkedéssel a helyőrségi klubot mint önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetet megszüntették, a klubot felszámolták, és ettől az időponttól kezdődően az eredeti beosztásának, munkaköri leírásának megfelelő tevékenységet nem végezhet, ezért a közalkalmazotti jogviszonyának fenntartása objektív okok miatt lehetetlenné vált. A rendkívüli lemondásban a felperes arra is hivatkozott, hogy a munkáltató megsértette az Mt. 4. §-ában meghatározott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, mivel az adott helyzetben a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetéséről nem intézkedett.
Az 1996. augusztus 2-án kelt értesítésében a munkáltatói jogkör gyakorlója arról tájékoztatta a felperest, hogy a rendkívüli lemondását nem tekinti jogszerűnek, ezért az 1992. évi XXXIII. tv (Kjt.) 35. §-ában foglaltakra figyelemmel a közalkalmazotti jogviszonya 1996. augusztus 1-jei hatállyal elbocsátással szűnt meg.
A felek között lefolytatott eredménytelen egyeztetést követően a felperes keresetet nyújtott be a bírósághoz, amelyben annak megállapítását kérte, hogy a közalkalmazotti jogviszonyának elbocsátással történő megszüntetése jogellenes. Erre tekintettel az alperest kéthavi átlagkeresetének megfelelő, felmentési időre járó 261 415 forint illetmény, valamint 24 havi végkielégítésnek megfelelő 896 280 forint illetmény, továbbá 1996. augusztus 1-jétől az ítélet jogerőre emelkedéséig járó elmaradt illetmény és késedelmi kamat megfizetésére, illetve a jogszerű rendkívüli lemondása alapján kéthavi átlagkeresetnek megfelelő, 261 415 forint felmentési időre járó illetmény és 16 havi átlagkeresetének megfelelő 597 520 forint végkielégítési és késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes rendkívüli lemondása jogszerűtlen volt, mert 1996. augusztus 1-jét követően ugyanazt a munkakört látta volna el, csupán a helyőrségi klub állománytáblája olvadt bele a katonai szervezet állománytáblájába. A klub sem ezt megelőzően, sem azt követően nem volt önálló jogi személy.
A munkaügyi bíróság a Legfelsőbb Bíróság végzésében elrendelt új eljárásban meghozott ítéletével az I. rendű alperes tekintetében a pert megszüntette, a II. és III. rendű alperes tekintetében pedig a keresetet elutasította, és a felperest 15 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
Megállapította, hogy az I. rendű alperes nem jogi személy, ezért vele szemben a pert megszüntette, a II. rendű alperes pedig nem tekinthető a felperes munkáltatójának, ezért vele szemben a keresetet elutasította. A felperes munkáltatójának jogutódja az MH A K K III. rendű alperes, amelylyel szemben a bíróság a keresetet érdemben elbírálta, és alaptalannak találta.
Az új eljárásban a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása alapján az elsőfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a helyőrségi klub önálló jogi személynek minősült-e, és a klub volt-e a felperes munkáltatója, a helyőrségparancsnok pedig a munkáltatói jogkör gyakorlója. A már említett intézkedés folytán a felperes munkaköre érdemben módosult-e, vagy pedig az csupán a klubnak az egyik katonai szervezet helyett egy másik alárendeltségébe történő utalását jelentette.
Ebben a körben a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a klub soha nem volt önálló jogi személy, annak ellenére, hogy a működésének rendjét szabályozó parancsnoki intézkedés önálló jogi személynek nevezte. Ez az intézkedés ellentétes volt ugyanis a 34/1980. (HK 17.) HM-utasítás 1. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint nem jogi személy az alegység, továbbá a pénzellátás szempontjából utalt egyéb egység. A klub önálló bankszámlával nem rendelkezett, pénzeszközökkel való ellátása az egység pénzügyi és számviteli szolgálata útján történt. A klub állománytáblái 1996. nyarán megszűntek, és az állomány a III. rendű alperes jogelődje, vagyis a HM L R E állománytáblájába került. Mindezek alapján a 01/1996. MH VKF-intézkedés a felperes munkakörét csupán annyiban módosította, hogy a klub állománytábláját a katonai szervezet állománytáblájába osztotta be. Mivel a klub a korábbi állománytábla szerint is három fővel működött, a bekövetkezett változás érdeminek nem tekinthető. Az 1996-os átszervezéskor a tényleges feladatcsökkenés csupán abban állt, hogy a helyőrségi klub épületében működő étterem dolgozói az éttermet üzemeltetésre bérbe vehették, így a klub igazgatójának munkakörében az étterem felügyelete, illetőleg a dolgozók feletti munkáltatói jogköre ez időponttól megszűnt. Az étterem kiválásával azonban a klub kulturális feladatai gyakorlatilag nem változtak, a felperes ugyanazon bérért, ugyanazt a munkakört láthatta volna el, melyet 1996. augusztus 1-jét megelőzően, ezért a munkáltatónak nem volt jogcíme arra, hogy őt a Kjt. 30. §-a alapján felmentse. A bíróság álláspontja szerint a felperes munkáltatója nem változott, az átszervezés a munkakörét ténylegesen nem érintette, a munkáltató jogszerűen nem menthette volna fel, így nem állapítható meg, hogy a munkáltató olyan súlyos és lényeges kötelezettségszegést követett el, amely a rendkívüli lemondásra okot adott volna. Mivel a rendkívüli lemondás jogellenes, az alperes a Kjt. 35. §-ában foglaltakra figyelemmel jogszerűen rendelkezett arról, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya elbocsátással szűnt meg. A bíróság nem találta elfogadhatónak a felperesnek azt a hivatkozását, hogy a rendkívüli lemondás jogellenességének megállapítása érdekében az alperesnek kellett volna a bírósághoz fordulnia.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett részében pedig helybenhagyta azzal, hogy mellőzte a felperes kötelezését az elsőfokú ítéletben megállapított perköltségnek az alperes képviselője részére való megfizetésére, megállapítva, hogy ezen összeget a felperes az alpereseknek együttesen köteles megfizetni. Az ítélet indokolása szerint a kereset elutasítására vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezés érdemben megalapozott, ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helytálló indokai folytán a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján hagyta helyben.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedő, részbeni megváltoztatását és a III. rendű alperes tekintetében a keresetnek helyt adó határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az ítéletek sértik a Kjt. 29. §-ának (1) és (3), a 37. §-ának (8), valamint a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Előadta, hogy az átszervezés folytán a felperes egy vendéglátói tevékenységet ellátó és vele egybekötött közművelődési feladatokat is végző intézmény vezetőjéből egy ezred szervezeti egységében beosztotti munkakört betöltő személlyé változott, minden önállóság nélkül. Vitatta, hogy a klub nem volt önálló jogi személy. Az átszervezés előtti és utáni feladatok összevetéséből minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a két munkakör teljesen más a munka minősége, jogosítványai és mennyisége tekintetében.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kjt. 29. §-ának (1) bekezdése szerint rendkívüli lemondással a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyát akkor szüntetheti meg, ha a munkáltató
a) a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
b) olyan magatartást tanúsít, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
A felperes a rendkívüli lemondásában - tartalmát tekintve - az a) pontra hivatkozott: arra, hogy a klub felszámolása miatt a kinevezése szerinti beosztásának és a munkaköri leírásának megfelelő tevékenységet a továbbiakban nem tudja ellátni, mert nem létező szervezetet anyagi és személyi feltételek hiányában vezetni és irányítani nem lehet.
A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint a rendkívüli lemondás jogszerűségének megítélésénél egyrészt azt kellett vizsgálni, hogy önálló jogi személy volt-e a helyőrségi klub, másrészt az azonos munkaköri elnevezés és besorolás mellett az alperes intézkedése folytán olyan mértékben megváltoztak-e a felperes érdemi feladatai, ami már a kinevezés szerinti munkakör egyoldalú módosítását jelenti.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az eljárt bíróságok jogi álláspontjával a tekintetben, hogy a helyőrség parancsnokának intézkedése jogi személyiséget nem hozhat létre. A klub attól sem vált polgári jogi értelemben vett jogi személlyé, hogy a vendéglátói üzemegységet az elöljáró által engedélyezett keretek között vállalkozói, önfinanszírozási rendszerben üzemeltette.
A megállapított tényállás alapján az eljárt bíróságok azonban okszerűtlenül jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes intézkedése a felperes érdemi feladatait lényegesen nem érintette.
A helyőrségi klub működési rendjének szabályozásáról szóló intézkedés szerint a vendéglátói üzemegység a klub szervezetébe, működésébe beépült, még akkor is, ha azt még eddig ki nem próbált feladatként vállalkozás keretében, külön jogszabályok szerint, önfenntartó jelleggel kellett üzemeltetni.
A szabályzat szerint a helyőrségi klub össztevékenységéért, az intézménnyel szemben támasztott követelmények és elvárások teljesüléséért - mint egyszemélyi vezető - a klub igazgatója felelős. Az igazgató ezzel kapcsolatos részletes feladatait - amelyek között a vállalkozásra vonatkozó hatályos rendelkezések betartása és betartatása és a munkáltatói jogkör gyakorlása is szerepel - külön pont tartalmazza.
Ehhez kapcsolódik a vendéglátó üzemegység külön szervezeti és működési szabályzata, amely szerint az üzemegység általános irányítását és felügyeletét a helyőrségi klub igazgatója látja el.
Mindebből az következik, hogy a felperes a kinevezése szerinti munkakörében a klub egészét illetően széleskörű jogosítványokkal rendelkezett, amit az is bizonyít, hogy 1993. szeptember 1-jén a klub igazgatójaként a szakszervezettel az ott dolgozó közalkalmazottak jogviszonyát szabályozó kollektív szerződést kötött. Ehhez képest a vendéglátó üzemegységnek a klub kereteiből való kiválása a korábbihoz képest a felperes lényegi feladatai tekintetében teljesen új helyzetet eredményezett. Igaz, hogy a klub művelődésügyi feladatai megmaradtak, az általa nyújtott szolgáltatások, a gazdálkodása és a foglalkoztatottak létszáma azonban olyan mértékben változtak, amelynek következményeként a felperesnek a munkaköri leírásában és a felhívott szabályzatokban megfogalmazott irányítói, ellenőrzési és munkáltatói feladatai csaknem teljes egészében megszűntek, vagyis a munkaköre ebben a részében kiüresedett, amit a bírói gyakorlat a kinevezés egyoldalú módosításaként értékel.
Az előző indokolásbeli kiegészítéssel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben arra a megállapításra jutott, hogy a felperes jogszerűen élt a rendkívüli lemondás jogával, mert az alperes egyoldalúan módosította a kinevezésben meghatározott munkakörét.
Eltérő álláspontjukra tekintettel az eljárt bíróságok nem tisztázták, hogy a felperest a jogszerű rendkívüli lemondására tekintettel milyen tartalmú felmentési idő, erre járó illetmény és kétszeres végkielégítés illeti meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezve közbenső ítélettel csak a követelés jogalapjáról döntött. A felperes anyagi igényeiről az eljárást folytatva kell határozni.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.626/2000. sz.)