adozona.hu
BH 2002.12.503
BH 2002.12.503
A cégbíróság értesítése alapján lefolytatandó felszámolási eljárásban a cégbíróság intézkedését kezdeményező végelszámoló illeték lerovására nem kötelezhető [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 22. § (1) bek. c) pont, 72. § (2) bek., 1990. évi XCIII. tv (továbbiakban: It.) 5. § (1) bek. c) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 2001. november 27-én meghozott 2. sorszámú végzésében a felszámolás iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Megállapította, hogy az adós - végelszámolójának jogi képviselője által 2001. november 21-én benyújtott kérelemben - önmaga ellen kezdeményezett felszámolási eljárást. A kérelmén azonban elmulasztotta leróni az eljárási illetéket. A többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 124. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a bíró...
E végzés ellen az adós végelszámolója nyújtott be fellebbezést, amelyben a végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a végelszámolónak a Cégbírósághoz intézett bejelentését tévesen értelmezte, és ezért a tényállást is tévesen állapította meg. Álláspontja szerint a felszámolást nem a végelszámoló, hanem a végelszámoló tájékoztatása alapján a cégbíróság kezdeményezte. Ezért az eljárási illeték megfizetésére a végelszámoló nem volt köteles, az illeték hiánya miatt pedig a kérelem elutasításának nem volt helye.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen állapította meg.
Az elsőfokú eljárásban becsatolt iratok tartalmából tényként az állapítható meg, hogy adós végelszámolását a cégbíróság a 2001. május 23-án jogerőre emelkedett végzésével rendelte el. A végelszámolási eljárás során a végelszámoló 2001. szeptember 28-án a Cégbíróságot arról értesítette, hogy az adós képviselőivel nem tudta felvenni a kapcsolatot. Az adóssal szemben egy hitelezői igénybejelentés érkezett, amelyet az adós iratainak hiányában nem tudott elbírálni, ezért a végelszámoló a Cégbíróságtól azt kérte, hogy a többször módosított Cstv. 22. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint részére biztosított hatáskörrel élve, a felszámolási eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező bíróságot értesítse.
A cégbíróság végzésével az adós végelszámolójának beadványát a Fővárosi Bíróság Felszámolási csoportja részére megküldte "a szükséges intézkedések megtétele végett".
A jelen eljárásra alkalmazandó többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 72. §-ának (2) bekezdése szerint a végelszámoló akkor köteles a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet haladéktalanul előterjeszteni, ha megállapítása szerint a gazdálkodó szervezet vagyona az ismert hitelezők követelésének fedezetére sem elegendő. A végelszámoló ilyen tartalmú beadványt nem intézett a felszámolási eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz. Beadványát kifejezetten a Cégbírósághoz küldte meg, és abban a Cégbíróság intézkedését, a felszámolási eljárás lefolytatására jogosult bíróság értesítését kérte, a beadványban írt indokai alapján.
A többször módosított Cstv. 22. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén a Cégbíróság értesítése alapján is lefolytatható. A cégbíróság 2001. november 7-én kelt és az elsőfokú bírósághoz 2001. november 21-én érkezett végzése ilyen értesítésnek minősül. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Cégbíróság értesítését a végelszámoló felszámolás iránti kérelmének tekintette. A cégbíróság az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (It.) 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint - mint költségvetési szerv - teljes személyes illetékmentességre jogosult.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság jogszabálysértő végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, hogy a Cégbíróság értesítése a többször módosított Cstv. szabályainak megfelel-e. Ha nem, hiánypótlást kell elrendelnie, amelynek eredményétől függően kell állást foglalni arról, hogy az adós felszámolása elrendelhető-e, vagy a kérelem elutasítása indokolt.
(Legf. Bír. Fpk.VI.30.232/2002. sz.)
Bírósági jogesetek
ÍH 2004.110 VÉGELSZÁMOLÓ KIJELÖLÉSE CÉGBÍRÓSÁG TÖRVÉNYESSÉGI FELÜGYELETI HATÁSKÖRÉBEN - FELSZÁMOLÓ SZERVEZET VÉGELSZÁMOLÓKÉNTI KIJELÖLÉSE - VÉGELSZÁMOLÓ FELLEBBEZÉSI JOGA A KIJELÖLŐ VÉGZÉS ELLEN - CÉGBÍRÓSÁG ÁLTAL KEZDEMÉNYEZETT FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS - VÉGELSZÁMOLÓ FELSZÁMOLÓKÉNTI KIRENDELÉSE