adozona.hu
BH 2002.12.494
BH 2002.12.494
I. A visszavásárlási kötelezettséggel forgalmazott részvények esetén a kibocsátó bank és az általa megbízott forgalmazó egyetemleges kártérítési felelőssége körében irányadó szempontok [Ptk. 4. § (4) bek., 198. § (1) bek., 216. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 350. § (1) bek., 1990. évi V. tv 2. § (1) bek., 1996. évi CXI. tv (Épt.) 219. § (1) bek., 296. § a) pont[1], 1996. évi CXII. tv (Hpt.) 3. § (1) bek. h) és i) pont, 11. § a) pont, 90. §, 1988. évi VI. tv (régi Gt.) 266. § (2) és (4) bek.,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az R. Bank Részvénytársaság adós gazdálkodó szervezet ellen 1999. január 14-én benyújtott kérelemre indult meg a felszámolási eljárás. Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 1999. január 19-i kezdő időponttal rendelte e1, s ennek a Cégközlönyben való közzététele 1999. február 25-én történt meg.
P. I. kérelmező - az arra nyitva álló határidőben - hitelezői igényt jelentett be a felszámolóhoz 5 db A sorozatú, egyenként 100 000 Ft névértékű részvény alapján, a befizetett 500 000 Ft, valamint...
BH 2002.12.494 I. A visszavásárlási kötelezettséggel forgalmazott részvények esetén a kibocsátó bank és az általa megbízott forgalmazó egyetemleges kártérítési felelőssége körében irányadó szempontok [Ptk. 4. § (4) bek., 198. § (1) bek., 216. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 350. § (1) bek., 1990. évi V. tv 2. § (1) bek., 1996. évi CXI. tv (Épt.) 219. § (1) bek., 296. § a) pont[1], 1996. évi CXII. tv (Hpt.) 3. § (1) bek. h) és i) pont, 11. § a) pont, 90. §, 1988. évi VI. tv (régi Gt.) 266. § (2) és (4) bek., 1997. évi CXLIV. tv (Gt.) 223. §, 266. § (2) és (4) bek., 267. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 61. § (4) bek., 62. § (2) bek.].
II. A részvény mint értékpapír vásárlása gazdasági előny elérése érdekében történik. A hitelezőnek ez a gazdasági kockázatot is magában foglaló tevékenysége gazdasági tevékenységnek, a visszavásárlási kötelezettséggel történt részvényvásárlásból eredő kártérítési követelése pedig magánszemély gazdasági tevékenységből eredő követelésének minősül. Ezért ez a követelés nem sorolható be a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjában szereplő privilegizált követelések közé.
Az R. Bank Részvénytársaság adós gazdálkodó szervezet ellen 1999. január 14-én benyújtott kérelemre indult meg a felszámolási eljárás. Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 1999. január 19-i kezdő időponttal rendelte e1, s ennek a Cégközlönyben való közzététele 1999. február 25-én történt meg.P. I. kérelmező - az arra nyitva álló határidőben - hitelezői igényt jelentett be a felszámolóhoz 5 db A sorozatú, egyenként 100 000 Ft névértékű részvény alapján, a befizetett 500 000 Ft, valamint "garantált hozam" összegre.
A felszámoló a kérelmező igényét vitatta. A kérelmező ezt követően benyújtott kifogásában kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót igényének elismerésére, nyilvántartásba vételére és besorolására.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. A hitelező fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a 2000. február 19-én kelt végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzésének azt a rendelkezését, amellyel a hitelezőnek a betéti szerződés, illetve a részvényvásárlási kötelezettség megszegéséből eredő kár megtérítése jogcímén előterjesztett igényét elutasította.
Egyebekben az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a részében további eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az R. Bank Rt. mint a részvényeket forgalmazó R. Kft. 100%-os tulajdonosának és mint bankholding vállalatnak, a hitelezővel szemben fennálló szerződésen kívüli kártérítési felelősségét nem vizsgálta, e körben további bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges.
A részbeni hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a 2000. szeptember 18-án kelt végzésében kötelezte a felszámolót, hogy P. I. részvénytulajdonon alapuló hitelezői igényét 1998. július 10-i árfolyamon vegye nyilvántartásba, és sorolja be az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába, az ezt követő időszakra felmerült késedelmi kamatigényét pedig sorolja a g) pontba. Kötelezte az adóst, hogy 5000 Ft illetéket az államnak felhívásra fizessen meg, valamint 1800 Ft eljárási perköltséget fizessen meg a hitelező részére.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a hitelező a másodfokú határozatot követően kérelmét módosította. Kérte: a bíróság a kifogásának helyt adva kötelezze a felszámolót arra, hogy 5 db, egyenként 100 000 Ft névértékű részvényből eredő követelését kártérítés jogcímén vegye nyilvántartásba, és sorolja be a többször módosított 1991. évi IL. tv (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába. Követelésének jogalapjaként egyrészt a Ptk. 350. §-ának (1) bekezdését jelölte meg, amely szerint a megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. Erre hivatkozva kérte az R. Kft. és az R. Bank Rt. egyetemleges kártérítési felelősségének megállapítását. Követelése ténybeli alapjaként előadta, hogy az R. Bank Rt. adós megbízása alapján az R. Kft. mint forgalmazó vállalta az R. Bank Rt.-részvények bármikor történő, meghatározott árfolyamon való megvásárlását. A szerződésben az adós R. Bank Rt. kötelezettséget vállalt arra, hogy biztosítja a forgalmazónál a részvényvásárláshoz szükséges összeget olyan formában, hogy mindig megvásárolja a megbízott forgalmazótól a forgalmazó által felvásárolt részvényeket. Miután az R. Kft. 1998. július 10-től nem teljesítette a részvényvásárlási kötelezettségét, ez okozta a kárt a részvénytulajdonosoknak.
Az R. Kft. részvényforgalmazónak az R. Bank Rt. adós gazdálkodó szervezet a 100%-os tulajdonosa volt. Az adós gazdálkodó szervezet mint megbízó mulasztása abban valósult meg, hogy az R. Kft. értékpapír-kereskedelmi tevékenységének felfüggesztésekor nem gondoskodott arról, hogy a megbízás fennállása során vállalt részvényvásárlási kötelezettséget más megbízott végezze tovább. Ezzel a megbízó R. Bank Rt. saját maga lehetetlenítette el az általa korábban adott megbízás szerint az R. Kft. megbízott által harmadik személyekkel - a részvényvásárlókkal - szemben vállalt kötelezettség teljesítését.
A hitelező a kártérítési követelésének jogalapjaként másodlagosan a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 90. §-át jelölte meg. E követelésének ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy az R. Kft. az R. Bank Rt. adós gazdálkodó szervezethez kapcsolódó bankcsoport tagja volt. Az R. Bank Rt. felelős volt az R. Kft. prudens működéséért. Az irányítási és ellenőrzési kötelezettségét azonban megszegte. Az R. Kft. működési engedélyének visszavonására azért került sor, mert az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (a továbbiakban: ÁPTF) által kiadott hiánypótlási felhívásban foglaltaknak nem tett eleget. Másrészt amikor az R. Kft. a kötelezettségeinek teljesítésére már nem volt képes, akkor az adós gazdálkodó szervezetnek a prudens működést úgy kellett volna biztosítani, hogy a részvényvásárlási kötelezettség teljesítésére másik forgalmazót bíz meg. Ennek elmulasztása valósította meg a jogellenességet. Végül a hitelező harmadlagos kérelmében igényének jogalapjaként a Cstv. 63. §-ának (2) bekezdését jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy az R. Bank Rt.-nek mint az R. Kft. 100%-os tulajdonosának korlátlan felelőssége áll fenn az R. Kft. tartozásaiért.
Az adós felszámolójának érdemi ellenkérelme a hitelezői igény elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a hitelező által megvásárolt részvények kibocsátásának idején még a 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) volt hatályban. Eszerint pedig az adós gazdálkodó szervezet konszernjogi felelőssége csak részvénytársaság esetén állna fenn. Az R. Kft. tartozásaiért felelőssége nem állapítható meg. Másrészt arra hivatkozott, hogy a részvénykibocsátó kft. prudens tevékenysége biztosításának hiánya nem áll okozati összefüggésben a részvényes kárával. A prudens működésre vonatkozó szabályokat egyébként sem sértette meg. Végül azzal védekezett, hogy amennyiben a bíróság mégis hitelezőnek tekintené a részvényeseket, úgy követelésüket a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolja be. A részvényes tevékenysége ugyanis befektetési tevékenység, mely gazdasági tevékenységnek minősül.
Az elsőfokú bíróság a határozatának indokolásában tényként megállapította, hogy az R. Kft. az R. Bank Rt. 100%-os tulajdonában állt. A kft. a Hpt. rendelkezéseinek megfelelően átalakult részvénytársasággá, és tevékenységét e megnevezéssel folytatta. Az átalakulásnak a cégjegyzékbe történő bejegyzése előtt azonban viszszavonta bejegyzési kérelmét, majd az értékpapír-forgalmazási stb. engedély visszavonása után átalakult R99 Kft.-vé, melynek felszámolása 1999. június 10-én indult meg.
Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg továbbá, hogy az R. Kft. mint forgalmazó és az R. Bank Rt. mint kibocsátó 1995. március 31-én és 1996. október 10-én forgalmazási szerződést kötöttek az R. Bank Rt. tulajdonában lévő R. Bank-részvények nyilvános értékesítésére. Az 1995. március 31-én kötött forgalmazási szerződés II/2. pontja szerint "a részvények likviditásának biztosítására a forgalmazó bármelyik munkanapon a részvényt a tulajdonostól az adott időszakra járó hozammal növelt árfolyamon megvásárolja. A befektetőtől történő vásárláskor a részvények a forgalmazó tulajdonába kerülnek, amelyeket a kibocsátó árfolyamon a forgalmazótól visszavásárol". Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) 1998. július 10-én az R. Kft. értékpapír-kereskedelmi és értékpapír-bizományosi tevékenységét az R. Bank Rt.-részvényekre vonatkozóan 1998. augusztus 31-ig felfüggesztette, 1998. szeptember 30-án az R. Kft. tevékenységét felfüggesztette, végül 1998. november 29-én az értékpapír-bizományosi, értékpapír-kereskedelmi és értékpapír-forgalombahozatali tevékenység folytatására vonatkozóan adott engedélyt visszavonta. Az adós gazdálkodó szervezet 1998. október 16-án maga is felmondta a forgalmazási szerződéseket; és nem gondoskodott arról, hogy a megbízás során a részvényesekkel szemben vállalt visszavásárlási kötelezettséget az R. Kft. teljesíteni tudja.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az adós bank felelőssége megállapítható-e a Ptk. 350. §-ának (1) bekezdése mint a megbízottért való felelősség szabályai alapján; illetve a Hpt. 90. §-ában részletezett prudenciális felelősség alapján; - végül megállapítható-e az adós bank tulajdonosi felelőssége az R. Kft. hitelezőinek kielégítetlen követelései tekintetében a Cstv. 63. §-ának (2) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a részvénytulajdonosok abban a hiszemben vásárolták meg a bank tulajdonában álló R. Kft.-től a részvényeket, hogy azokat bármikor visszaválthatják, s azokra a bank - a kötvények kamatához hasonlóan - úgynevezett hozamot garantált. Álláspontja szerint az R. Bank Rt. azzal a magatartásával, hogy - abban az időpontban, amikor megbízottjának felfüggesztették, majd véglegesen megvonták az értékpapír forgalmazói tevékenységét - nem biztosított másik forgalmazót a részvények forgalmazására, és nem biztosította a visszavásárlásokhoz szükséges fedezetet, nem a kellő körültekintéssel járt el a megbízással kapcsolatban. Ezért a Ptk. 350. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította az adós R. Bank Rt. megbízó egyetemleges felelősségét az R. Kft. megbízottal, a kisrészvényes hitelezővel szemben. Utalt arra, hogy a felszámolás alatt álló R. Kft. (jelenlegi nevén R99 Kft.) felszámolója a részvényesek által bejelentett hitelezői igényeket nyilvántartásba vette. Ezzel elismerte a megbízott oldaláról a felelősségét. Az egyetemleges felelősség másik oldala, a megbízó felelőssége azonban, a megbízó R. Bank Rt. felszámolása miatt, csak speciális módon, "a felszámolási eljárásban elfogadott hitelezői igényként állapítható meg". összegezve, az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy az adós R. Bank Rt. felelőssége megállapítható a részvényes hitelezőkkel szemben. A megbízottja ugyanis harmadik személyek részére kárt okozott azzal, hogy a részvényekre vonatkozó adásvételi szerződésekben rögzített és a részvényeken feltüntetett feltételeket nem tartotta be, nem biztosította a részvények folyamatos visszavásárlását.
Az elsőfokú bíróság megállapította az adós gazdálkodó szervezet kártérítési felelősségét a Hpt. 90. §-ának (2) és (3) bekezdésére hivatkozva is. Akként foglalt állást, hogy az adós bank felelőssége, mint a konszern uralkodó vállalkozásának a felelőssége megállapítható a R. cégek hitelezőivel szemben az uralt vállalkozások prudens működésének hiánya miatt is. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, ha a bankholding-vállalat csak abban mulaszt, hogy nem biztosítja az ellenőrzött vállalkozások prudens működését, már fennáll a felelőssége.
Az ÁPTF 1998. július 10-én kelt határozata alapján tényként állapította meg, hogy az R. Kft. elsődlegesen azért nem tudott eleget tenni a részvényesekkel szemben vállalt kötelezettségének, mert az adós gazdálkodó szervezethez felügyelő biztost rendeltek ki, s ez kihatott az R. Értékpapír Rt. által vállalt kötelezettségekre is. Azaz az adós gazdálkodó szervezet miatt függesztették fel az R. Kft. tevékenységét is, s ezért nem tudott prudens módon eljárva eleget tenni a szerződésekben (részvényekben) vállalt kötelezettségének, azaz a részvényeket emiatt nem tudta visszavásárolni. Ezért a bankholding vállalat adós gazdálkodó szervezet felelősséggel tartozik a részvényesekkel szemben. E felelőssége a felszámolásra tekintettel azt jelenti, hogy a részvényesek követelését nyilvántartásba kell venni. Az R. Rt. mint bankholding-vállalat felelőssége alapján összegszerűen a követelést csak akkor lehet meghatározni, ha az eredeti kötelezett R. Kft. nem vagy nem teljes egészében fizeti ki a hitelező igényét, mert a kár összege csak ekkor konkretizálódik.
Végül a hitelezőnek a Cstv. 63. §-ának (2) bekezdésére alapított igényét azzal az indokkal utasította el, hogy e jogszabályhely alapján az adós gazdálkodó szervezet felelősségének megállapítása csak peres eljárás keretében történhet. Azaz nem tartozik a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe.
Az elsőfokú bíróság a döntését akként összegezte, hogy a megbízottért való egyetemleges felelősség szabályai alapján kötelezte az adós felszámolóját a részvényes követelésének hitelezői igényként való nyilvántartásba vételére. Az adós gazdálkodó szervezetnek a Hpt. alapján fennálló felelőssége csak háttérfelelősség, amely csak akkor érvényesül, ha az elsődleges kötelezettől, az R. Kft.- től nem térül meg a hitelező(k) igénye. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a hitelező kérelmében a kár bekövetkezésének időpontjaként 1998. július 10-ét - az R. Kft. részvényforgalmazási tevékenysége felfüggesztésének időpontját - jelölte meg. Az elsőfokú bíróság is akként foglalt állást, hogy ebben az időpontban a hitelező igénye lejárttá vált. Ettől kezdődő időszakra késedelmi kamatot érvényesíthet. A hitelezői igény kielégítési sorrendbe történő besorolása tekintetében azonban nem fogadta el a hitelező álláspontját. Akként foglalt állást, hogy ha magánszemély jövedelemszerzés érdekében végzett egy cselekményt, melynek következtében hitelezővé vált, úgy az gazdasági tevékenységnek minősül. Ezért nem sorolható be a hitelező követelése az általa kért kielégítési rangsorba, a Cstv. 57. §-ának (1) bek. d) pontjába, hanem csak az egyéb, f) pont kielégítési kategóriába. A hitelező késedelmi kamatigényét pedig a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pont kielégítési kategóriájába rendelte besorolni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen mind a hitelező, mind az adós gazdálkodó szervezet fellebbezéssel élt.
A hitelező fellebbezésében az elsőfokú végzésnek a hitelezői igény kielégítési sorrendjére vonatkozó rendelkezése megváltoztatását és a hitelezői igényének a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába történő besorolását kérte, a végzés egyéb rendelkezéseinek helybenhagyása mellett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a besorolásra vonatkozó megállapítása téves. A részvényvásárlás ugyanis nem gazdasági tevékenység. Álláspontjának indokolásában az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozott.
Az adós felszámolója fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését - tartalmilag megváltoztatását - és a hitelező igényének elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 266. §-ának (2) és (4) bekezdése, valamint a 267. § (1) bekezdése, továbbá az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 223. §-a (1) és (2) bekezdése értelmében a részvényes a részvény ellenében nyújtott szolgáltatását nem követelheti vissza a társaságtól a részvénytársaság fennállása alatt. Másrészt arra hivatkozott, hogy a Ptk. 350. §-a (1) bekezdésében foglalt felelősség alkalmazásának együttes feltétele, hogy a károkozó mint megbízott a megbízás teljesítése körében okozzon harmadik személynek kárt, méghozzá felróhatóan. Az elsőfokú eljárásban pedig a felróhatóság kérdésének vizsgálatára nem került sor. Utóbb hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a forgalmazásra létrejött szerződések tartalmát nem vizsgálta. Nem észlelte az azok közötti tartalmi különbséget. Ebből eredően a tényállást helytelenül állapította meg, s abból téves következtetést vont le. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy Hpt. különbséget tesz az értékpapír-kereskedelmi tevékenység és az értékpapír-bizományosi tevékenység között. [Lásd a Hpt. 3. § (1) bek. h) és i) pontjaiban foglaltakat]. Ennek jelentősége van az ügylet jogi minősítése esetében is. Az adós gazdálkodó szervezet mint kibocsátó és az R. Kft. mint forgalmazó között két forgalmazási szerződés jött létre, 1995. március 31-én és 1996. október 10-én. Ezek közül az elsőként létrejött forgalmazási szerződés öt elemből állt, amelyből négy elem tulajdon-átruházásra (adásvételre) irányult, és egy elem minősült csak bizománynak. Ezért ez a forgalmazási szerződés nem minősíthető a Ptk.-ban nevesített valamely megbízási vagy bizományosi szerződésnek, hanem atipikus szerződés, melyben az adásvételi elemek vannak túlsúlyban. Erre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor e szerződésre alkalmazhatónak találta a Ptk. 350. §-át.
A másodikként, 1996. október 10-én létrejött forgalmazási szerződésben a kibocsátó R. Bank Rt. nem vállalt kötelezettséget arra, hogy a forgalmazó R. Kft.-től megvegye a kft. által megvásárolt, ekként tulajdonába kerülő részvényeket. Ebből - az adós felszámolójának álláspontja szerint - az következik, hogy a kibocsátó a 2. számú forgalmazási szerződés alapján nem felel azokért a kötelezettségekért, amelyeket a forgalmazó "saját számlás ügyletként" kereskedelmi tevékenységként végzett. Ezért erre a tevékenységre a Ptk. 350. §-a nem alkalmazható. Az elsőfokú végzésből nem állapítható meg, hogy a hitelező által 1997. február 4-én vásárolt 5 db részvény melyik kibocsátás terméke, ily módon nem állapítható meg, hogy arra melyik forgalmazási szerződés szabályait kell irányadónak tekinteni. E kérdés tisztázása nélkül érdemi határozat nem hozható.
Hivatkozott arra, hogy a bíróságnak az ÁPTF 1998. július 10-én kelt 1319/1998. számú határozatából tudomása volt arról, hogy az R. Bank Rt. felügyeleti intézkedés alatt állt, és ügyletkötési képessége korlátozott volt. Ezért nem róhatta volna az R. Bank Rt. terhére azt, hogy az R. Bank Rt. részére egyrészt nem biztosított fedezetet a részvényvásárlásokhoz, másrészt az R. Bank-részvények forgalmazásával más forgalmazót nem bízott meg. Az ÁPTF 1319/1998. számú határozatából ugyanis kétséget kizáróan megállapítható, hogy a bank tulajdonosai tekintetében a felügyelet korlátozásokat vezetett be.
Sérelmezte, hogy a hitelező a részvényből eredő kárigényének összegét még csak hozzávetőleges pontossággal sem jelölte meg, utalva arra, hogy a kár pontos összegét az R. Kft. számítógépes rendszere tudja kiszámítani. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság sem rögzítette pozitív számokkal a kár mértékét. Álláspontja szerint ez a helyzet a jövőben számos újabb jogvita forrása lehet. Sérelmezte továbbá, hogy sem a hitelező, sem az elsőfokú bíróság nem jelölte meg a kárigényként érvényesíteni kívánt árfolyamot. Álláspontja szerint, forgalomképesség hiányában, nem állapítható meg a hitelező által irányadó időpontként megjelölt 1998. július 10-től kezdődően az R. Bank-részvények árfolyama, illetőleg árfolyamuk gyakorlatilag egyenlő a nullával. Erre tekintettel a késedelmi kamat számítása is értelmezhetetlen. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta: a Hpt. 90. §-ában foglalt szabály alapján megállapítható-e az R. Bank Rt. tulajdonosi felelőssége az R. Kft. hitelezőinek kielégítetlen követelése tekintetében. Álláspontja az, hogy az R. Kft. a Hpt. vonatkozásában nem minősül pénzügyi intézménynek. Ily módon az R. Bank Rt. felelőssége a Hpt. 90. §-ának (3) bekezdésére alapítottan nem állapítható meg. Ezért az az álláspontja, hogy a részvényesnek az adós gazdálkodó szervezet mint részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén a végelszámolás eredményeként jelentkező, felosztható vagyon részvényeivel arányos részére van csak joga.
Fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróság végzése a hitelezőnek a többször módosított Cstv. 63. § (2) bekezdésére alapított kérelmét elutasító rendelkezés tekintetében [Pp. 228.§ (3) bekezdése].
A fellebbezések érdemben nem alaposak.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti és pontosítja az alábbiak szerint.
Az R. Bank Rt. az 1996. augusztus 15-én kelt 83/96. számú igazgatósági határozatában akként döntött, hogy "részvénykibocsátással megemeli az R. Bank Rt. alaptőkéjét. A kibocsátás összege 700 millió Ft, amely 1 050 000 000 Ft-ig túljegyezhető. Kibocsátásra kerül legalább 5000 db és legfeljebb 7500 db 100 000 Ft-os szavazó törzsrészvény, valamint legalább húszezer db és legfeljebb harmincezer db 10 000 Ft-os szavazó törzsrészvény; a kibocsátási árfolyam: 100% névértéken. Jegyzési időszak: 1996. november 1-jétől 1997. március 30-ig. Jegyzési helyek az R. Bank Rt. és a forgalmazó R. Kft. telephelyei". Az R. Bank Rt. igazgatósága az ugyanekkor kelt 84/1996-os számú határozatában elfogadta, hogy "a kibocsátás sikere érdekében a forgalmazó R. Kft. harmadik személy vagy személyek viszontgaranciája mellett a részvényre visszavásárlási garanciát vállal, előre rögzített árfolyamon az ott részletezett feltételekkel. A határozat tartalmazta, hogy a részvénykibocsátási tájékoztatót időhiány miatt a még ismeretlen viszontgarantőr és a viszontgarancia megjelenése nélkül kell elkészíteni. A viszontgarantőr személye módosításként kerül a tájékoztatóba. A részvénykibocsátási tájékoztató jóváhagyását az igazgatóság saját hatáskörébe vonta" (Lásd 2000. december 14-én F/VI. sorszám alatt csatolt határozatokat az R. igazgatósági üléseiről).
Az R. Kft. és az R. Bank Rt. által 1996. október 10-én kötött forgalmazási szerződés (lásd az adós 20/26. sorszámú fellebbezés-kiegészítésének mellékletét) az 1996. november 1-jétől 1997. március 30-ig jegyezhető R. Bank-részvények forgalmazási feltételeit határozta meg. Ez a forgalmazási szerződés nem tartalmazott rendelkezést arról, hogy az R. Kft. forgalmazó, az R. Bank-részvényeket visszavásárlási kötelezettséggel forgalmazza. Az R. Bank Rt. az R. Bank-részvényeket az általa kibocsátott 1997. január 16-tól érvényes tájékoztató értelmében úgy kínálta eladásra, hogy azokat az R. Kft. 1999. december 30-ig - előre meghatározott magas hozammal növelt árfolyamon - bármikor megvásárolja. A tájékoztató "a hozam mértéke" címszó alatt azt tüntette fel, hogy:
"A részvényt árfolyamnyereséggel növelt áron vásároljuk vissza".
"Az árfolyamnyereséget az MNB-alapkamathoz kötve számoljuk ki".
Ennek alapján megállapítható, hogy ténylegesen az R. Bank Rt. a tájékoztatóban foglalt visszavásárlási garancia mellett történő forgalmazással bízta meg az R. Kft.-t mint forgalmazót, bár ezt az 1996. október 10-én kötött forgalmazási szerződésben írásban nem rögzítették.
P. I. a hitelezői igényének alapját képező 5 db 100 000 Ft névértékű "A" sorozatú szavazó törzsrészvényt 1997. február 4-én jegyezte le (azaz vásárolta meg) az R. Kft. forgalmazónál. Egyidejűleg befizette annak 500 000 Ft ellenértékét, és szerződést kötött az R. Kft. forgalmazóval a fenti részvények tőkeszámlára helyezéséről. 1997. február 4-én az R. Kft. által kiállított, a részvények letéti díjáról szóló, L003/000069 sorszámú pénztári befizetési bizonylat azt igazolja, hogy a P. I. által megvásárolt részvények az 1996. évi részvénykibocsátás során jegyzett részvények.
Egyebekben az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helytálló az arra alapított jogi döntése is. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, a jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvénnyel - módosított, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján. Határozatának indokait - a fellebbezésekben foglaltakra is tekintettel - a másodfokú bíróság az alábbiakkal egészíti ki:
Jelen eljárásban P. I. nemcsak részvénytulajdonosként érvényesít pénzkövetelést a részvényt kibocsátó adós gazdálkodó szervezettel szemben. Ha és amennyiben az igénye kizárólag a részvényesi minőségén alapulna, igényét el kellene utasítani az adós fellebbezésében is hivatkozott jogszabályok - azaz a jelen eljárásban még alkalmazandó, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 266. §-ának (2) és (4) bekezdése, 267. §-ának (1) bekezdése, valamint a többször módosított Cstv. 61. §-ának (4) bekezdése értelmében. A hivatkozott szabályozásból ugyanis az következik, hogy a részvény a tagsági jogokat megtestesítő értékpapír. A részvényest az értékpapír birtokában a részvénytársaságban vagyoni, tagsági és kisebbségi jogok illetik meg. A részvény névértéke az alaptőke bizonyos hányadát képviseli, ezért vagyonkivonásra - a részvényes által teljesített vagyoni hozzájárulás visszakövetelésére - nincs lehetőség.
A részvény azonban átruházható. Az átruházással a tulajdonosa megváltozik, s az átruházott részvény alapján a tagsági és vagyoni jogokat a részvény új tulajdonosa gyakorolja. A jelen eljárásban vizsgált, P. I. tulajdonában lévő részvények kibocsátásakor az R. Bank Rt. kibocsátó tájékoztatójában foglaltaknak megfelelően a részvényt forgalmazó R. Kft. - nem vitásan - előre meghatározott árfolyamon történő visszavásárlási kötelezettséget vállalt a részvényre.
A Ptk. 198. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. Az R. Kft. forgalmazó a visszavásárlási kötelezettségét megszegte, amikor a részvények visszavásárlását 1998. július 10-én beszüntette. P. I. részvényes elsődleges kártérítési igénye ennek a kötelmi jogviszonynak, a visszavásárlási kötelezettségnek a megszegésén alapul [Ptk. 318. § (1) bekezdése].
A részvények forgalmazását az R. Kft. az R. Bank Rt. mint kibocsátó megbízása alapján végezte. Az adós felszámolója az elsőfokú eljárásban nem, csak a fellebbezésében tette vitássá, hogy az R. Bank Rt. mint kibocsátó bízta meg az R. Kft. forgalmazót a részvények visszavásárlási kötelezettséggel történő értékesítésével.
Kétségtelen, hogy az 1996. október 10-én kelt forgalmazási szerződésben - a korábbi 1995. március 31-én kelt forgalmazási szerződés II/2. pontjától eltérően - az R. Bank Rt. mint kibocsátó nem vállalt írásbeli kötelezettséget arra, hogy a forgalmazó által visszavásárlási kötelezettséggel értékesített és visszavásárolt, ezáltal a forgalmazó tulajdonába került R. Bank-részvényeket, a forgalmazótól megvásárolja, illetve a visszavásárláshoz a pénzügyi fedezetet biztosítja.
Az adós R. Bank 1996. augusztus 15-én kelt 83/1996. és 8/1996. számú igazgatósági határozataiból, valamint az 1996. november 1-jétől 1997. március 30-ig jegyezhető R. Bank-részvények kibocsátási tájékoztatójából azonban kétséget kizáróan megállapítható, hogy az R. Bank Rt. a jelen eljárással érintett részvények visszavásárlási kötelezettséggel történő értékesítésére adott megbízást az R. Kft. forgalmazó részére. Az R. Kft. ennek megfelelően visszavásárlási kötelezettségével forgalmazta is az r-bank részvényeket. Így az R. Bank Rt. és az R. Kft. között az R. Bank részvényeknek az R. Kft. visszavásárlási kötelezettségével történő forgalmazására vonatkozóan a megbízási szerződés - külön írásbeli megállapodás hiányában is - a szerződési akarat ráutaló magatartással történő kifejezésével - létrejött [Ptk. 216. § (1) bekezdés]. Ebből következően az R. Rt. adósnak mint megbízónak - külön írásbeli megállapodás hiányában is - olyan helyzetbe kellett volna hoznia a megbízottját, hogy a megbízás szerinti részvény-visszavásárlási kötelezettségének eleget tudjon tenni a vállalt 1999. december 30-i időtartamig. A részvények forgalmazására 1997. január 1-jétől az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) rendelkezéseit kell alkalmazni, figyelemmel az Épt. 219. §-ának (1) bekezdésében és a 246. § a) pontjában foglaltakra.
A visszavásárlási kötelezettséggel történt részvényértékesítésre az Épt. különös szabályt nem tartalmaz (de nem tartalmaz különös szabályt az 1996. december 31-ig hatályban volt 1990. évi VI. törvény sem). Az Épt. eltérő rendelkezései hiányában alkalmazott Ptk. 350. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében mulasztás nem terheli.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az adós gazdálkodó szervezet mint megbízó - megbízottal egyetemleges - kártérítési felelősségét P. I.-val mint károsult harmadik személlyel szemben megállapította. Az elsőfokú bíróság által e körben kifejtett jogi indokokkal a másodfokú bíróság is egyetért.
Az adós gazdálkodó szervezet fellebbezésében, a felelősség alól való mentesülése érdekében, alaptalanul hivatkozott arra, hogy az adós gazdálkodó szervezet az ÁPTF 1998. július 10-én kelt, 1319/1998. számú határozata alapján felügyeleti intézkedés alatt állt, és ügyletkötési képessége korlátozott volt. Téves az adósnak az az érvelése, hogy emiatt az elsőfokú bíróság nem róhatta volna az adós terhére azt, hogy az R. Kft. részére egyrészt nem biztosított fedezetet a részvényvásárlásokhoz, másrészt az R. Bank-részvények forgalmazásával más forgalmazót nem bízott meg.
Az iratok tartalmából ugyanis az állapítható meg, hogy az adós gazdálkodó szervezet a neki felróható okból a jogszabályban előírt céltartalék-képzési kötelezettség elmulasztása és a törvényi követelményeknek meg nem felelő tőkehelyzete miatt állt felügyeleti intézkedés alatt. Ez kihatással volt a 100%-os tulajdonában állott R. Kft. tevékenységére is. Az R. Bank Rt. a Ptk. 350. §-ának (1) bekezdésében szabályozott megbízói egyetemleges felelősség alóli mentesülés alapjául szolgáló körülményt nem bizonyított. A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében pedig saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.
Az adós felszámolója alaptalanul hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság az R. Bank Rt. adós kártérítési felelősségét megalapozatlanul állapította meg a hitelező másodlagos kérelme szerinti Hpt. 90. §-a alapján.
A Hpt. - elsőfokú bíróság által is helyesen hivatkozott - 90. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bankholdingvállalat köteles úgy irányítani és összehangolni az ellenőrzése alatt álló pénzügyi intézmények és járulékos vállalkozások tevékenységét, hogy mind a bankcsoport-tagok, mind a bankholdingvállalat számára külön-külön és együttesen is biztosított legyen a prudens működés. (A prudens működés fogalmának meghatározását a Hpt. 11. §-ának a) pontja tartalmazza, amelyen az óvatos, körültekintő, megbízható működést érti).
Az 1997. január 1-jén hatályba lépett Hpt. törvényi indokolása rámutatott arra, hogy a bankholding fogalmát a korábbinál szélesebben határozta meg. Nem csupán a valamilyen okból összetartozó pénzintézetek csoportját jelöli, hanem magában foglalja mindazokat a járulékos vállalkozásokat is, amelyek pénzügyi szolgáltatási tevékenységet nem folytatnak, de az adott vállalkozási csoporthoz tartoznak. Felelősséget állapít meg a bankholdingvállalatra nézve az egyes bankholding-tagok irányítását illetően, illetve az egész bankholding összehangolt működésére.
E szabályozásra tekintettel - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - az adós a fellebbezésében tévesen hivatkozott arra, hogy a Hpt. rendelkezéseire alapítottan nem állapítható meg az R. Bank Rt. felelőssége, mert az R. Kft. a Hpt. vonatkozásában nem minősül pénzügyi intézménynek. Az R. Kft.-nek mint járulékos vállalkozásnak az R. Bank-csoporthoz tartozását az adós felszámolója nem vitatta. A Hpt. 90. §-ának (2) bekezdése szerint pedig az R. Bank Rt.-nek mint bankholdingvállalatnak a holdinghoz tartozó R. Kft. prudens működését is biztosítania kellett. Ezt azonban elmulasztotta.
Mindezekre tekintettel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az R. Bank mint bankholding vállalat megsértette a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, amikor nem biztosította a részvényeket forgalmazó bankcsoport-tag R. Kft. prudens (óvatos, körültekintő és megbízható) működését. Ez a magatartása pedig a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében megkívánt jogellenességet megvalósította. (A másodfokú bíróság utal arra, hogy hasonló tényállás mellett e jogi álláspontot fejtette ki az R. Bank Részvénytársaság "f.a." adós ellen érvényesített hitelezői igény tárgyában hozott Fpk.VI.31.935/1999/2. számú határozatában, melyet a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Gfv.X.30.266/2000/7. számú végzésével hatályában fenntartott. Ez utóbbi határozat közzététele megtörtént a Bírósági Határozatok 2001. évi 83. számában, illetve a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményében a 2000. évi 2. számban, 330. sorszám alatt).
Az adós felszámolója az elsőfokú eljárásban még nem hivatkozott arra, hogy a hitelező által megjelölt módon kárigényének pontos összegét nem lehet kiszámolni. Az elsőfokú eljárás tárgya elsődlegesen az volt, hogy a hitelező mint részvényes jogszerűen érvényesít-e kártérítési igényt az adós gazdálkodó szervezettel szemben. Az adós bank a kibocsátási tájékoztatójában azt ígérte, hogy "a részvényt árfolyamnyereséggel növelt áron" vásárolja vissza, illetve az árfolyamnyereséget az MNB-alapkamathoz kötve számolja ki. Ezért a hitelező alappal hivatkozik arra, hogy a részvénynévértéket meghaladóan az árfolyamnyereséget is magában foglaló kár pontos összegét az adós felszámolójának kell számszerűsíteni és visszaigazolni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint amennyiben a visszaigazolásban foglalt összeget a hitelező kifogásolja, az új - kifogásolási - eljárás tárgya lehet (többször módosított Cstv. 51. §-a).
Alaptalan azonban a hitelező fellebbezése is követelésének kielégítési sorrendbe történt besorolása körében. Az adós felszámolója a fellebbezésre tett észrevételében helytállóan hivatkozott arra, hogy a hitelező jogi álláspontjának indokolásában hivatkozott - az egyéni vállalkozásról szóló - 1990. évi V. törvény a jelen jogvita elbírálásánál nem alkalmazható. Az 1990. évi V. törvény 2. §-ának (1) bekezdése csak e törvény alkalmazásában határozza meg a gazdasági tevékenység fogalmát.
A többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében e sorrendben kell kielégíteni a kötvényen alapuló követelések kivételével magánszemély nem gazdasági tevékenységéből eredő más követelését, így különösen a hibás teljesítésből, kártérítésből eredő követelést, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve.
A részvény - a fentebb már hivatkozott jogszabályok értelmében - értékpapír. Az értékpapír vásárlása gazdasági előny - a jelen ügyben a kibocsátó által garantált hozam - elérése érdekében történt. A hitelezőnek ez a gazdasági kockázatot is magában foglaló részvényvásárlási tevékenysége gazdasági tevékenységnek, a visszavásárlási kötelezettséggel történt részvényvásárlásból eredő kártérítési követelése pedig magánszemély gazdasági tevékenységből eredő követelésének minősül. (A gazdasági tevékenységből eredő követelés értelmezése körében lásd a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.019/1998/4. számú eseti döntését, valamint a már hivatkozott Gfv.X.30.266/2000/7. számú eseti döntését).
Mindezekre tekintettel a hitelező részvényvásárlásból eredő kártérítési követelése nem sorolható a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti kielégítési sorrendbe, hanem csak az f) pont szerinti egyéb követelések közé.
(Legf. Bír. Fpk.VI.30.142/2001. sz.)
Lábjegyzet
Az 1996. évi CXI. törvényt a 2001. évi CXX. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadóak.
Az 1988. évi VI. törvényt az 1997. évi CXLIV. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak továbbra is irányadóak.
Bírósági jogesetek
EH 2008.1704 A szövetkezeti üzletrész vásárlása gazdasági tevékenységnek minősül, ezért az ebből eredő igényt a felszámolási eljárásban nem lehet magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követeléseként besorolni. A besorolást nem az igény érvényesítésének módja, hanem a követelés alapjául szolgáló jogviszony jellege dönti el [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. § (1) bek. d), f) pont].