adozona.hu
EH 2008.1704
EH 2008.1704
A szövetkezeti üzletrész vásárlása gazdasági tevékenységnek minősül, ezért az ebből eredő igényt a felszámolási eljárásban nem lehet magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követeléseként besorolni. A besorolást nem az igény érvényesítésének módja, hanem a követelés alapjául szolgáló jogviszony jellege dönti el [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. § (1) bek. d), f) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a bíróság a 2004. április 6-án jogerőre emelkedett végzésével állapította meg, melynek közzétételére a Cégközlönyben 2004. április 29-én került sor. A hitelező a jogerős fizetési meghagyáson alapuló 16 191 732 Ft tőke és járulékaiból álló hitelezői igényét 2004. június 5-én jelentette be a felszámolónak, mert a felszámoló a korábbi visszaigazolását módosítva a bejelentett tőke összegét a jelen eljárásra alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszá...
EH 2008.1704 A szövetkezeti üzletrész vásárlása gazdasági tevékenységnek minősül, ezért az ebből eredő igényt a felszámolási eljárásban nem lehet magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követeléseként besorolni. A besorolást nem az igény érvényesítésének módja, hanem a követelés alapjául szolgáló jogviszony jellege dönti el [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. § (1) bek. d), f) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a bíróság a 2004. április 6-án jogerőre emelkedett végzésével állapította meg, melynek közzétételére a Cégközlönyben 2004. április 29-én került sor. A hitelező a jogerős fizetési meghagyáson alapuló 16 191 732 Ft tőke és járulékaiból álló hitelezői igényét 2004. június 5-én jelentette be a felszámolónak, mert a felszámoló a korábbi visszaigazolását módosítva a bejelentett tőke összegét a jelen eljárásra alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. tv., az 1997. évi XXVII. tv., valamint a 2000. évi CXXXVII. törvényekkel is módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) 57. § (1) bekezdésének f) pontjába, míg a késedelmi kamatigényt a g) kategóriába soroltan igazolta vissza.A besorolás miatt a hitelező a felszámoló intézkedését sérelmezve kifogást terjesztett elő. Kérte a felszámolónak arra történő utasítását, hogy követelését a törvényes kamatokkal együtt a Cstv. 57. § (1) bekezdésének d) pontjába sorolja be, mert a jogerős fizetési meghagyás alapján, mint magánszemély vesz részt a felszámolási eljárásban.
Az elsőfokú bíróság a 10. sorszámú végzésében a hitelező kifogását elutasította. Döntésének indoka szerint a többször módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjába - többek között - a magánszemély nem gazdasági tevékenységéből eredő más követelése tartozik. A kialakult bírói gyakorlat az értékpapírok vonatkozásában - mivel arra gazdasági előny szerzése érdekében került sor - az ebből eredő igényeket gazdasági tevékenységből eredő követelésnek tekinti. A hitelező a jelentősebb gazdasági előny elérése érdekében választotta a befektetés, a megtakarítás e formáját, így az igény a d) pontba nem sorolható. Utalt arra, a szerződések kifejezett tartalma is azt igazolja, hogy a hitelező üzletrészt vásárolt. A szövetkezetekről szóló törvény értelmében a szövetkezeti üzletrész is értékpapír, átruházható, örökölhető és a szövetkezet adózott eredményéből évente részesedésre jogosít. Így az üzletrészvásárlás és -eladás gazdasági tevékenységnek minősül. Miután pedig a hitelező megtakarítását nyilvánvalóan a magasabb kamat reményében fektette be a nem pénzintézetként működő adósnál, erre figyelemmel átsorolási igénye nem megalapozott.
A késedelmi kamat tekintetében utalt a vonatkozó törvényi előírásra, mely szerint g) pontba sorolandó a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül - többek között - a késedelmi kamat, ezért a felszámolói besorolás a törvénynek megfelelő.
A végzés ellen a hitelező részéről benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság a 2. sorszámú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy a másodfokú eljárással felmerült költségét a hitelező maga viseli. Döntésében hivatkozott a jelen eljárásra alkalmazandó többször módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, amely meghatározza, hogy az adós gazdálkodó szervezet vagyonából a tartozásokat milyen sorrend figyelembevételével kell kiegyenlíteni. E törvényhely d) pontjába sorolandó a kötvényen alapuló követelések kivételével a magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése (így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követelések, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve), a kis- és mikrovállalkozás, valamint a mezőgazdasági őstermelők követelése. A törvény értelmében az f) pontba egyéb követelések, még a g) pontba a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírságjellegű tartozás sorolandó.
Mindezekből következően kedvezőbb besorolást csak a magánszemély nem gazdasági tevékenységéből származó követelése élvezhet, ezért a másodfokú bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az adott ügyben, vagy az adott esetben az üzletrészvásárlásból keletkezett, jogerős fizetési meghagyás útján érvényesített igény ilyennek tekinthető-e.
Megállapította, hogy a hitelező 2003. április 30-án, illetve május 14-én összesen három üzletrész-adásvételi szerződést kötött az adóssal. A később megkötött adásvételi szerződést módosító - lényegében "visszavásárlási" - szerződések szerint az adós vállalta egy magasabb vételár későbbi időpontban történő megfizetését. Miután az adós a megfizetni vállalt, összesen 16 191 732 Ft vételárat a határidő lejárta ellenére nem fizette meg - vagyis nem vásárolta vissza az üzletrészeket -, így a hitelező fizetési meghagyás kibocsátását kérte az adóssal szemben, mely 2004. május 22-én jogerőre is emelkedett.
Tévesnek találta a hitelezőnek azt a fellebbezési érvelését, hogy miután igénye fizetési meghagyáson alapul, így ezt a korábbi üzletrész-adásvételi jogügylettől elkülönítve, önálló jogügyletként kell értelmezni. Rámutatott, hogy a követelés besorolását az annak alapját képező jogviszony határozza meg, melyet nem változtat meg az a tény, hogy a követelés megfizetésére kötelezettet a bíróság jogerős határozata kötelezte. A jogerős fizetési meghagyásban foglaltak ellenére nem mellőzhető a követelés tartalmának a vizsgálata, adott esetben annak a vizsgálata, hogy az így keletkező igény gazdasági tevékenységből származó igénynek minősül-e, vagy sem. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a gazdasági tevékenység fogalmát a törvény nem határozza meg, ezért az irányadó bírósági gyakorlat a szavak általánosan elfogadott jelentéséből kiindulva kísérelte meg annak meghatározását. A BH 1993/764. számú eseti döntése szerint az olyan tevékenység nem tekinthető gazdasági tevékenységnek és így az olyan szerződés megkötése és teljesítése nincs kapcsolatban az üzleti élettel, melynek nem célja a gazdasági előny szerzése. Hasonlóan foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a BH 2002/494. számú eseti döntésében is, amikor a részvény, mint értékpapír vásárlása kapcsán - többek között - rögzítette, hogy annak vásárlása gazdasági előny elérése érdekében történik. A hitelezőnek ez a gazdasági kockázatot is magában foglaló részvényvásárlási tevékenysége gazdasági tevékenységnek, a visszavásárlási kötelezettséggel történt részvényvásárlásból eredő kártérítési követelése pedig magánszemély gazdasági tevékenységéből eredő követelésének minősül.
Mindezekből következően az irányadó bírósági gyakorlat minden olyan követelést, amely gazdasági előny elérése érdekében keletkezik, gazdasági tevékenységből eredőnek minősít, és mint ilyet az egyéb követelések közé sorol. Az üzletrészvásárlásból eredő igény - annak fizetési meghagyás útján történő érvényesítése ellenére - nem függetlenedhet az alapjogviszonytól, amelynek tárgya gazdasági tevékenység. A felszámoló ezért helyesen sorolta az egyéb követelések közé a hitelező igényét. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és helyette a kifogásának megfelelő határozat hozatalát kérte.
A felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés jogszabálysértését a Cstv. 57. § (1) bekezdésében foglaltak téves értelmezésében és alkalmazásában jelölte meg.
Megismételte azt a korábbi jogi álláspontját, hogy a felszámolási eljárásban a jogerős fizetési meghagyáson alapuló pénzkövetelés a Cstv. 57. § (1) bekezdésének d) kategóriájába sorolható, mert a jogerős fizetési meghagyáson alapuló pénzkövetelés nem kötvényen alapuló követelés. A fizetési meghagyás annak jogerőre emelkedésével ítélt dolog, mely egyben az anyagi jogerő beálltát is eredményezi, ezért az így elbírált igénye magánszemély nem gazdasági tevékenységéből eredő más követelésének minősül. Következésképpen a felszámoló helytelenül sorolta be a hitelezői igényét az egyéb követelések közé.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős végzés nem sérti a Cstv. 57. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Mind az első-, mind a másodfokú bíróság e jogszabályhelynek a helyes értelmezésével, az értelmezés körében kialakult következetes bírói gyakorlatra hivatkozással, helytállóan állapította meg, hogy a felszámolónak a követelés besorolására vonatkozó intézkedése a jogszabályoknak megfelel. A követelés besorolását nem az dönti el, hogy a jogosult az igényét milyen módon (fizetési meghagyással, vagy perrel, vagy a felszámolási eljárásban hitelezői igényként) érvényesítette, hanem a követelés alapját képező jogviszony jellege.
A jelen felszámolási eljárásban bejelentett, jogerős fizetési meghagyáson alapuló hitelezői igény üzletrészvásárlási szerződésből ered, amely magánszemély gazdasági tevékenységéből eredő követelésének minősül, hiszen az üzletrész megvásárlása gazdasági kockázatot is magában foglaló, anyagi előny elérése érdekében végzett tevékenység volt.
Mindezekre tekintettel a jogerős végzés helytállóan foglalt állást akként, hogy a felszámolónak a követelés besorolására vonatkozó intézkedése a jogszabályoknak megfelel.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.166/2007.)