BH 2002.10.417

Az oktatási intézményben a munkáltató és a fűtők között létrejött foglalkoztatási jogviszony - tényleges tartalmi elemei alapján - közalkalmazotti jogviszonynak minősül [1992. évi XXXIII. tv 1. § (1) bek., 21. §, 55/A. §, 1992. évi XXII. tv 123. § (1) bek., 148. § (2) bek., Ptk. 474. § (1) bek., 1996. évi LXXV. tv 7. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperesnél az alperes elsőfokú hatósága 1998. május 14-én tartott helyszíni ellenőrzést, amelynek eredményeként határozatával 1998. augusztus 31-i határidővel, a határozatban 24 pontban foglalt szabálytalanság megszüntetésére kötelezte a felperest. Ugyanezen tényállás alapján határozatával munkaügyi bírságot szabott ki a felperessel szemben 210 000 Ft összegben.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes másodfokú határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes ker...

BH 2002.10.417 Az oktatási intézményben a munkáltató és a fűtők között létrejött foglalkoztatási jogviszony - tényleges tartalmi elemei alapján - közalkalmazotti jogviszonynak minősül [1992. évi XXXIII. tv 1. § (1) bek., 21. §, 55/A. §, 1992. évi XXII. tv 123. § (1) bek., 148. § (2) bek., Ptk. 474. § (1) bek., 1996. évi LXXV. tv 7. §].
A felperesnél az alperes elsőfokú hatósága 1998. május 14-én tartott helyszíni ellenőrzést, amelynek eredményeként határozatával 1998. augusztus 31-i határidővel, a határozatban 24 pontban foglalt szabálytalanság megszüntetésére kötelezte a felperest. Ugyanezen tényállás alapján határozatával munkaügyi bírságot szabott ki a felperessel szemben 210 000 Ft összegben.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes másodfokú határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát, elsődlegesen azok hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig megváltoztatásukat kérte. Arra hivatkozott, hogy a határozatok nem helyesen állapították meg a tényállást.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítéletében megállapított tényállás szerint a fűtőket a felperes alkalmazottja oktatta ki munkavégzésükre, rendszeresen ellenőrizte és felügyelte munkájukat, folyamatos, váltásos műszakban, tehát a felperes által meghatározott munkarendben, a munkavégzés részleteire is kiható munkáltatói utasítás szerint, személyes munkavégzési kötelezettség mellett végezték munkájukat. Így a munkaviszony tartalmi elemeit megvalósító módon a munkáltató által meghatározott helyen és időtartamban, meghatározott munkakörben, a munkáltató érdekkörében és irányítása alatt, meghatározott bérezés ellenében, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatálya alá tartozó oktatási intézménynél teljesítettek rendszeres munkavégzést. A jogviszony közalkalmazotti jogviszonynak minősült, ezért helytállóak a közigazgatási határozatnak a közalkalmazotti jogviszony létesítésére, a munkaidő-keretre, a túlmunkavégzésre és annak díjazására, a közalkalmazotti illetménynek megfelelő bérezésre vonatkozó megállapításai.
A felperes által sem vitatottan az iskolai tanárok esetében az éves szintre betervezett és ténylegesen teljesített túlmunka meghaladta a Kjt. 55/A. §-ában foglalt túlmunka-korlátokat. Az, hogy erre milyen okból került sor, a jogszabálysértés tényét nem érinti.
Megalapozottnak értékelte az elsőfokú bíróság az elsőfokú határozatok 8. pontjában hivatkozott, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 123. §-ának (1) bekezdésére alapított, napi 11 óra pihenőidő biztosítását előíró közigazgatási határozati rendelkezések jogszabálysértésére történő felperesi hivatkozást. Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a határozatok pihenőnapi munkavégzésre és annak díjazására vonatkozó előírásai jogszerűségét S. Béláné alkalmazott esetében a felperes sem vonta kétségbe, viszont V. Béla elhalálozására tekintettel a pihenőnapi munkavégzés szabálytalanságának megállapítása nem, de annak díjazása kitűzetésére kötelezés jogszabálysértő az alperes részéről. A munkaszüneti napi munkavégzés esetén a jogszabálysértést a fűtők kivételével a felperes elismerte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint azonban a fűtők esetében, akik közalkalmazotti jogviszonyban álltak, ugyanúgy irányadó az M. T. munkaszüneti napi munkavégzésre és annak díjazására vonatkozó 148. §-ának (2) bekezdése szerinti előírás.
Megalapozott volt a fűtők kétműszakos folytonos munkarendjére vonatkozó, délutános és éjszakai műszakpótlék-fizetésre kötelezés és az emiatti bírságkiszabás.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kollégiumi nevelőtanárok munkarendje nem minősül többműszakosnak. Lényegében egy nevelőtanár teljesített a délelőtti órákban szolgálatot, míg a konkrét és tényleges felügyeletet igénylő délutáni órákban valamennyi nevelőtanár, anélkül, hogy egymást váltva végeznék tevékenységüket.
A kollégiumi napirendből pedig az volt megállapítható, hogy egyes napszakokban elkülöníthető a nevelőtanárok feladata, így az sem állapítható meg, hogy azonos tevékenységet látnának el. A perben a felperes bizonyította, hogy a határozott időre alkalmazott három tanár határozott idejű alkalmazásának az oka más tanárok helyettesítése volt, bár ez az ok csak B. Ágnes esetében, a második határozott idejű kinevezésen lett feltüntetve, így jogszabálysértő a határozatoknak azon megállapítása, mely a Kjt. 21. §-a (1) és (2) bekezdésének megsértését hívta fel e határozott idejű kinevezés kapcsán.
Tekintettel arra, hogy a fűtők jogviszonyát közalkalmazotti jogviszonynak minősítette, ezért az elsőfokú bíróság a szabadság biztosítására és megváltására vonatkozó közigazgatási határozati kötelezéseket nem találta jogszabályértőnek, akárcsak a három, határozott időre alkalmazott tanár esetében.
Jogszabálysértőnek találta azonban az elsőfokú bíróság a J.-né N. Katalin túlmunkájára vonatkozó alperesi kötelezéseket, mivel a bizonyítás során megállapítható volt, hogy e tanárnő terhessége csak 1998 februárjában jutott a felperes tudomására.
Az elsőfokú bíróság a felperesi keresetnek részben helyt adva, megállapította a munkaügyi bírságot kiszabó másodfokú határozat jogszabálysértését, minthogy azonban a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 7. §-a alapján a kiszabandó munkaügyi bírság összegénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a megállapított jogszabálysértések hány munkavállalót és hány jogszabályhelyet érintően állnak fenn, előírta, hogy az ítéletben rögzítetteknek megfelelően kell a jogszabálysértéseket megállapítani és ennek tükrében mérlegelni a kiszabandó bírság összegét.
A munkaügyi szabálytalanságokat megállapító határozatokból pedig mellőzni kell az ítéletben rögzítettek szerint a jogszabálysértő rendelkezéseket és ténymegállapításokat.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, a rendelkező rész helybenhagyása mellett az ítélet indokolásának megváltoztatását és a fűtők jogviszonyának megbízási jogviszonyként való minősítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet indokolása e vonatkozásban nem megalapozott és egyben jogszabálysértő is. Fenntartotta a közigazgatási eljárás során fellebbezésében, majd keresetlevelében kifejtetteket, annak igazolására, hogy a fűtők foglalkoztatása miért megbízási jogviszonyban és nem közalkalmazotti jogviszonyban történt. Álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen ítélte meg a munkaviszony - jelen esetben közalkalmazotti jogviszony - tartalmi elemeit, mivel a bíróság által az ítéletben megjelölt kritériumok a megbízási jogviszony elemeit teljesítik ki. Hivatkozott a felperes e körben a Ptk. 474. §-ának (2), a 475. § (1) és a 478. § (1) bekezdésében foglaltakra.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-a (3) bekezdésének megfelelően a fellebbezés korlátai között vizsgálta felül.
A felperesi fellebbezés a fűtők jogviszonyának közalkalmazotti jogviszonykénti minősítését támadta. A megyei bíróság a perben rendelkezésre állt bizonyítékoknak a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelő értékelésével és mérlegelésével helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes alkalmazásában állt fűtők közalkalmazotti jogviszony keretében látták el feladataikat. A jogviszony tartalmi elemzése alapján helyesen vonta le a megyei bíróság azt a jogkövetkeztetést, hogy a foglalkoztatás során nem a megbízási jogviszony elemei domináltak.
A Ptk. 474. §-ának (1) bekezdése értelmében megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. A törvényi szabályozásból következően a megbízási szerződés nem minősül eredménykötelemnek, lényegét tekintve gondossági kötelem. Ennek megfelelően a fizikai munkavégzést igénylő fűtői feladatokra a megbízási szerződés nem szolgáltathat a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő keretet. A munkaviszony tartalmi elemeit megvalósító, a munkáltató által meghatározott helyen és időtartamban, meghatározott munkakörben, a munkáltató érdekkörében és irányítása alatt, meghatározott bérezés ellenében a Kjt. hatálya alá tartozó oktatási intézményben teljesített rendszeres munkavégzés közalkalmazotti jogviszonynak minősül a Kjt. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében.
Mindebből levezetve helyesen állapította meg az alperes a határozatában, hogy a jogellenesen létrejött megbízási jogviszony folytán a felperes megsértette az alkalmazottak kinevezésére vonatkozó, a Kjt. 21. §-ának (1) bekezdésebeli, a Kjt. 61. §-ának (1) bekezdésében rögzített illetmény- és besorolási szabályokat, a Kjt. munkaidőt szabályozó 54/A. §-ának (1) bekezdése szerinti kógens rendelkezéseket, továbbá a szabadság kiadására vonatkozóan az Mt. 133-134. §-abeli előírásokat.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett e körben a megyei bíróság jogi okfejtésével, a felülvizsgált alperesi határozatok a fűtők jogviszonyának minősítését illetően nem sértettek jogszabályt. Erre való tekintettel az elsőfokú ítélet indokolása e részében történő megváltoztatásának jogszabályi feltétele nem állt fenn.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezett részében helybenhagyta.
(Legf. Bír. Kf.VI.29.779/1999. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.