adozona.hu
BH 2002.10.414
BH 2002.10.414
A munkáltató vezetőjének helyettese a vezetővel azonos jogállásúnak minősül. Ha a gazdasági igazgatóhelyettes minősül az ügyvezető helyettesének, annak távolléte és akadályoztatása esetén az ügyvezető teljes jogkörében járhat el, és a hatáskörénél, feladatainál fogva meghatározó befolyással rendelkezik a munkáltató működésére [Mt. 188. § (1) bek., 190. § (2) bek., 193/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1970. április 1-jén létesített munkaviszonyt az alperessel, ahol 1989. november 1-jétől gazdasági igazgatóhelyettes, 1994. június 27-étől ügyvezető igazgató, majd 1997. január 1-jétől ismét gazdasági igazgatóhelyettes munkakörben dolgozott.
A felperes a munkaviszonya 1999. november 12-én rendes felmondással történt megszüntetése miatt élt keresettel, és kérte a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, továbbá a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 300. §-ában...
BH 2002.10.414 A munkáltató vezetőjének helyettese a vezetővel azonos jogállásúnak minősül. Ha a gazdasági igazgatóhelyettes minősül az ügyvezető helyettesének, annak távolléte és akadályoztatása esetén az ügyvezető teljes jogkörében járhat el, és a hatáskörénél, feladatainál fogva meghatározó befolyással rendelkezik a munkáltató működésére [Mt. 188. § (1) bek., 190. § (2) bek., 193/A. §].
A felperes 1970. április 1-jén létesített munkaviszonyt az alperessel, ahol 1989. november 1-jétől gazdasági igazgatóhelyettes, 1994. június 27-étől ügyvezető igazgató, majd 1997. január 1-jétől ismét gazdasági igazgatóhelyettes munkakörben dolgozott.A felperes a munkaviszonya 1999. november 12-én rendes felmondással történt megszüntetése miatt élt keresettel, és kérte a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, továbbá a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 300. §-ában meghatározott szankciók alkalmazását. Keresetében sérelmezte a vezető állásúvá minősítését és a munkaviszonya ekként történt megszüntetését. Kérte továbbá az alperes kötelezését 400 000 forint mozgóbér megfizetésére.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 346 336 forint és kamata megfizetésére, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
A munkaügyi bíróság az alperes szervezeti és működési szabályzata, a felperes munkaszerződése szerinti és a ténylegesen végzett munkaköri feladatai, a tanúk vallomásai és az egyéb bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a felperes az ügyvezető helyetteseként az Mt. 188. §-ának (1) bekezdése szerint vezető állású munkavállalónak minősült, ezért a rendes felmondás tekintetében az alperes jogszerűen mellőzhette az indokolást és a felmondási időt. A mozgóbér tekintetében a munkaügyi bíróság a felperes munkaszerződésére és a bírói gyakorlatra hivatkozással kötelezte az alperest az 1999. évre az időarányos összeg megfizetésére.
A felperes fellebbezésében a rendes felmondás jogellenessége és jogkövetkezményei tekintetében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntés hozatalát.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett a helytállóan megállapított tényállásból a rendes felmondás jogszerűségére levont elsőfokú ítéleti következtetéssel. Kiemelte, hogy a felperes a munkaköre tartalma szerint meghatározó befolyást gyakorolt az alperes működésére.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó határozat hozatalát kérte az Mt. 6. §-ának (1) bekezdésében, 13. §-ának (3) bekezdésében, 82. §-ának (1) bekezdésében, 188. §-ában, 188/A. §-ában, 189. §-ában, 193/A. §-ában és a Pp. 270. §-ának (1) bekezdésében előírtak megsértése miatt. Álláspontja szerint a bíróságok a tényállást helytállóan állapították meg, abból azonban téves jogi következtetést vontak le. A felperes az 1997. január 3-án kelt munkaszerződése szerint nem minősült vezetőnek, ezért reá nem terjedhetett ki az Mt. 188. §-a (1) bekezdésének az 1999. augusztus 17-étől hatályos, a vezető helyettesét is vezetőnek minősítő rendelkezése, mivel az ellentétes lenne a felek akaratával. Az SZMSZ-nek a bíróságok által figyelembe vett rendelkezése hat évvel korábban készült, amikor még fel sem merülhetett a későbbi jogszabály-módosítás. A felperes vezetőhelyettesi státuszát cáfolja továbbá, hogy kiterjedt rá az alperes kollektív szerződése, amire az 1997-ben kötött munkaszerződés is utalt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 188. §-a (1) bekezdésének 1999. augusztus 17-étől hatályos rendelkezése szerint a munkáltató vezetőjének helyettese a vezetővel azonos jogállásúnak minősül az Mt. X. fejezete alkalmazása szempontjából. Ezért helytállóan vizsgálták a bíróságok a felperes munkakörének tartalmát.
A felülvizsgálati kérelem a munkaügyi bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által is elfogadott tényállást nem vitatta. Eszerint a felperes gazdasági igazgatóhelyettesként az ügyvezető helyettesének minősült, annak távolléte és akadályoztatása esetén az ügyvezető teljes jogkörében járhatott el, hatáskörénél, feladatainál fogva meghatározó befolyással bírt az alperes működésére. Ezt támasztja alá az 1994. december 7-én - az akkor még ügyvezető felperes által készített - SZMSZ, amelyet a gazdasági igazgatóhelyettes munkaköre tekintetében akkor sem módosítottak, amikor már a felperes töltötte be 1997. január 1-jétől ezt a munkakört. A felperes önállóan jogosult volt képviselni az alperest és a céget önállóan jegyezni, az ügyvezető nélkül is jogosult volt a bankszámla feletti rendelkezésre, a díjazását, a mozgóbérét illetően az ügyvezetővel azonos elbírálás alá esett. A másodfokú bíróság az ügyvezető - felperes által hivatkozott - nyilatkozatának a bizonyítékokkal való egybevetését kellően indokolta, felülmérlegelésnek nincs helye [Pp. 206. §-ának (1) bekezdése, 221. §-a, 270. §-ának (1) bekezdése].
Mindezek alapján a bíróságok helytállóan állapították meg a kereset megalapozatlanságát illetően, hogy az alperes az Mt. 188. §-ának (1) bekezdése szerint vezetőnek minősülő felperes munkaviszonya megszüntetésekor a rendes felmondás tekintetében az Mt. 190. §-ának (2) bekezdése szerint járt el.
A felperes vezetői minősítése tehát a munkaköre tényleges tartalma alapján a törvényen alapult, ezért a felülvizsgálati kérelemnek a munkaszerződéses kikötés hiányáról szóló érvelése téves. A törvény utóbb történt módosítására tekintettel a kifejtetteket az 1997-ben megkötött munkaszerződésnek a kollektív szerződésre utalása sem érinti. Az Mt. 193/A. §-a értelmében az Mt. 189. és 190. §-aiban előírtaktól a felek az Mt. 13. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással sem térhetnek el.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint kötelezte a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.11.092/2000. sz.)