adozona.hu
BH 2002.10.413
BH 2002.10.413
Ha adat merül fel arra, hogy a hiány egy része ismert okból keletkezett, az nem tekinthető leltárhiánynak, amelynek összegét a bizonyítékok alapján a bíróságnak kell - erre irányuló kérelem esetén - megállapítania. Ebben a körben nem zárható ki, hogy a bíróság mérlegeléssel döntsön [Mt. 170. § (2) bek., Pp. 206. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A rendelkezésre álló periratok szerint az I. rendű felperes 1999, április 10-étől, a II. rendű felperes 1977 óta, a III. rendű felperes pedig 1999. július 1-jétől dolgozott az alperesnél. Az I. rendű felperes pénztáros teendőket látott el, a II. rendű felperes eladó, a III. rendű felperes boltvezető-helyettes, majd 1999. októberétől december 14-éig megbízott vezető munkakörben dolgozott. Munkavégzésük helye az alperes kisáruháza volt. Az alperes 1999, július 10-étől 1999. október 11-éig terje...
BH 2002.10.413 Ha adat merül fel arra, hogy a hiány egy része ismert okból keletkezett, az nem tekinthető leltárhiánynak, amelynek összegét a bizonyítékok alapján a bíróságnak kell - erre irányuló kérelem esetén - megállapítania. Ebben a körben nem zárható ki, hogy a bíróság mérlegeléssel döntsön [Mt. 170. § (2) bek., Pp. 206. § (1) bek.].
A rendelkezésre álló periratok szerint az I. rendű felperes 1999, április 10-étől, a II. rendű felperes 1977 óta, a III. rendű felperes pedig 1999. július 1-jétől dolgozott az alperesnél. Az I. rendű felperes pénztáros teendőket látott el, a II. rendű felperes eladó, a III. rendű felperes boltvezető-helyettes, majd 1999. októberétől december 14-éig megbízott vezető munkakörben dolgozott. Munkavégzésük helye az alperes kisáruháza volt. Az alperes 1999, július 10-étől 1999. október 11-éig terjedő leltáridőszakra nézve az 1999. november 18-án hozott határozatával a kollektív szerződés alapján az I. rendű felperest 91 322 forint, a II. rendű felperest 185 996 forint, a III. rendű felperest 98 190 forint leltárhiány megtérítésére kötelezte.A felperesek a keresetükben a leltárhiány megfizetése alóli mentesítésüket kérték, részben arra hivatkozva, hogy az ellenőrzések elmaradása, a leltáridőszak alatti vezetőváltás, illetve a boltvezető szabálytalan áru- és pénzkezelése okozta a hiányt. Arra hivatkoztak, hogy a boltvezető a szállítóktól árut hozatott bizonylat nélkül az üzletbe az előző leltár alkalmával, majd a leltár felvételét követően azokat elszállíttatta. Emellett az irányadó időszakban mintegy 100 000 forintot magáncélra kivett a pénztárból azzal, hogy majd később visszateszi.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, és az abban foglalt marasztalás összegét az I. rendű felperes vonatkozásában 74 395 forintra, a II. rendű felperes vonatkozásában 151 519 forintra, a III. rendű felperes esetében pedig 79 989 forintra szállította le. Ezt meghaladóan elutasította a felperesek keresetét. Az alperest kötelezte arányos eljárási illeték, illetve az állam által előlegezett költség megfizetésére. Megállapította, hogy a leltáridőszakokban átlagosan öt fő dolgozott az alperes egységében, tehát nem mutatható ki közvetlen összefüggés a létszámhelyzet alakulása és a leltárhiány között. Nem volt alapos a felpereseknek a vezetőváltásra alapított kifogása sem, mivel a perbeli leltáridőszakban nem történt vezetőváltás az egységben. Nem találta bizonyítottnak a munkaügyi bíróság, hogy a boltvezető mintegy 100 000 forintot vett ki magáncélra a pénztárból, ennek összegét csupán a boltvezető által elismert 28 000 forint mértékig ismerte el hiánycsökkentő tényezőként. A felperesek tudtak a boltvezető e pénzkivételéről, a munkáltatójuknak nem jelezték és nem ellenőrizték, hogy a visszafizetés megtörtént-e. Részben elfogadta a bíróság a felpereseknek azt az állítását, hogy a boltvezető a várható hiány összegét úgy kívánta eltüntetni, hogy erre a célra más egységből árukat hozatott és vett fel a leltárba, amelyeket később viszszavitetett. Erre utaló tanúvallomást tett az akkori hálózati ellenőr, aki szerint az 1999. októberi leltár idején egy dobozban olyan vegyi áru volt, amelyet a boltvezető ilyen célból hozatott az egységbe. A bíróság megállapítása szerint nem zárható ki, hogy a perbeli leltárhiány egy részét ilyen tényező okozhatta, mert a hiány továbbgördítése a perbeli leltáridőszak eredményét is negatívan érinthette. Minthogy annak mértéke utólag megállapíthatatlan, a bíróság nem adott helyt teljes körűen a felperesek kereseti kérelmének, azonban úgy ítélte meg, hogy mindezek a bizonyított körülmények, továbbá az, hogy megítélése szerint az üzlet dolgozói létszáma esetenként nem volt elegendő az áru biztonságos őrzésére, a lopások megakadályozására, a felpereseket terhelő leltárhiányösszegeket mérlegelés alapján 15%-kal mérsékelte.
A felperesek a fellebbezésükben a keresetüknek megfelelő döntés hozatalát kérték, kifogásolva, hogy a bíróság nem fogadta el maradéktalanul a védekezésüket. Az alperes nem nyújtott be csatlakozó fellebbezést.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részében megváltoztatta, és az alperesnek a felperesekkel szemben hozott határozatát hatálytalanította. Mellőzte a felpereseknek a tőke és az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelezését, ugyanakkor az alperest kötelezte mindezen költségek, illetve illeték megfizetésére. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítást a döntéshez szükséges terjedelemben lefolytatta, a tényállást helytállóan állapította meg, azt a fellebbezési eljárásban is irányadónak tartotta. Ugyanakkor álláspontja szerint a tényállásból téves jogi következtetést vont le, mert a hiány oka nem tekinthető ismeretlennek. A boltvezető a perbeli leltáridőszak előtti leltáreredményt számára kedvező módon befolyásolta úgy, hogy más helyről árut szállíttatott az egységbe, emellett a kisáruház pénztárából pénzt vett ki, és azt magáncélra használta. Ebben az esetben pedig nincs helye annak a körülménynek mérlegeléssel történő megállapítására, hogy az összeg mekkora volt. Ennek folytán a leltározás során megállapított hiányt a megyei bíróság szerint nem lehet ismeretlen eredetűnek tekinteni.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint a megyei bíróság nem változtatott a munkaügyi bíróság által megállapított tényálláson, a felülvizsgálati kérelem is a jogerős ítélet jogi álláspontját támadta. Az ítélet indokolásával kapcsolatban kifogásolta annak megállapítását, hogy a perbeli leltáridőszakot is befolyásoló egységvezetői intézkedés (áruk bizonylat nélküli behozatala, illetve visszaszállítása) bizonyított, illetve ha ilyen történt is, nem lehetett megállapítani, hogy milyen mértékben. Ha erre sor került, abban közreműködtek a felperesek is, és ezzel a magatartással vált megállapíthatatlanná a hiány oka, illetve eredete.
A megyei bíróság álláspontjának érvényesülése azt eredményezné, hogy amennyiben a leltárhiányért felelős munkavállalók a leltározás során visszaélésekkel megakadályoznák a hiány megállapítását, a következő leltáridőszakokban - az akkor még növekedő hiányért - már nem lennének felelősségre vonhatóak. Nem értett egyet az alperes azzal sem, hogy a perben tisztázott pénzkivételre tekintettel már vizsgálni sem kellett, mennyi lehetett ez a kivét. Az egységvezető cselekménye nem a felelős munkavállalóktól elkülönülten vizsgálandó, másrészt a bizonyított pénzkivételt meghaladó jelentős összegű - 573 034 forint - hiány oka ismeretlen, az nem volt megállapítható.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállást, amelyre a másodfokú bíróság is alapította a határozatát, a felülvizsgálati kérelem nem támadta, ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Eszerint a megállapított leltárhiány összegéből ismertté vált 28 000 Ft, amit az egység vezetője vett ki a pénztárból, valamint megállapíthatatlan öszszegben olyan áru, amelynek bevitelével a vezető a korábbi leltáreredményt befolyásolta, és így nyitó készletként vették számba, de később az egységből a perbeli leltározást megelőzően elszállították. Peradat, hogy az alperes a felperesek megtérítési kötelezettségének meghatározásakor a pénztárból kivett bevétel összegét levonta, ezt tehát ismételten nem lehet figyelembe venni. Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor a leltáreredmény manipulálására tekintettel az egységben keletkezett teljes hiányt ismertnek tekintette, és kizárta annak lehetőségét, hogy ennek nagyságát a perben mérlegeléssel meg lehessen állapítani. Amennyiben ugyanis adat merül fel, hogy a hiány egy része ismert okból keletkezett, az nem tekinthető leltárhiánynak [Mt. 170. § (2) bek.], amelynek összegét a bizonyítékok alapján a bíróságnak kell - erre irányuló kérelem esetén - megállapítani. Ebben a körben nem lehet kizárni, hogy a bíróság mérlegeléssel döntsön.
A munkaügyi bíróság az ellentmondó adatokra tekintettel, értékelve a korábbi és a későbbi leltáridőszakok eredményét, valamint az egység kialakítását és a foglalkoztatott létszámot is, a felperesek megtérítési kötelezettségét 15%-kal csökkentette. Ez a mérlegelés nem tekinthető okszerűtlennek, mert maguk a felperesek sem állították, hogy a teljes hiány ismertté vált a leltáreredmény manipulálása folytán, a további bizonyítékok pedig csak csekély összeg tekintetében utaltak ismert okra.
A Legfelsőbb Bíróság eseti állásfoglalása szerint, ha az egységvezető az általa elkövetett lényeges, a leltározással kapcsolatos szabálytalanságokat elismeri, a leltárhiányt nem lehet ismeretlen okból bekövetkezettnek tekinteni. A bírói gyakorlat szerint a leltárhiánynak egyértelműen ismeretlen okból keletkezettnek kell lennie, lényeges szabálytalanságok bizonyítottsága eredményezheti annak megállapítását, hogy a hiány oka ismert. A perbeli esetben azonban ilyen lényeges szabálytalanság nem nyert bizonyítást. Az alperes szerint a bolt havi forgalma átlagban 4,5 millió forint volt, amely a perbeli időszakban 2,5 millió forintra visszaesett. A forgalmazási veszteség figyelembevételével megállapított leltárhiány összege 583 251 forint volt. Ehhez képest a bizonyított egy doboz vegyi áru értéke nem volt jelentős összegű, e mértéket meghaladó hiány okát pedig az eljárás során nem lehetett megállapítani. Ennek következtében téves álláspontja alapján hatálytalanította a másodfokú bíróság az alperes leltárhiány megfizetésre kötelező határozatát.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és a munkaügyi bíróság ítéletét hagyta helyben. (Legf. Bír. Mfv.II.10.685/2000. sz.)