adozona.hu
BH 2002.9.375
BH 2002.9.375
Ha a fegyelmi tanács eljárásában és a döntéshozatalban kizárt személy vesz részt, az a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után, annak érdemi vizsgálata nélkül [1992. évi XXIII. tv. 51. § (8) bek., 53. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Község Önkormányzata Polgármesteri Hivatalánál jegyzői munkakört betöltő felperes ellen a képviselő-testület 1999. március 17-én fegyelmi eljárást indított, majd 1999. május 5-én a lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként a képviselő-testület mint fegyelmi tanács hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, az elmaradt illetménye és perköltség megfizetését kérte. Arra hivatkozott, h...
BH 2002.9.375 Ha a fegyelmi tanács eljárásában és a döntéshozatalban kizárt személy vesz részt, az a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után, annak érdemi vizsgálata nélkül [1992. évi XXIII. tv. 51. § (8) bek., 53. § (3) bek.].
A Község Önkormányzata Polgármesteri Hivatalánál jegyzői munkakört betöltő felperes ellen a képviselő-testület 1999. március 17-én fegyelmi eljárást indított, majd 1999. május 5-én a lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként a képviselő-testület mint fegyelmi tanács hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, az elmaradt illetménye és perköltség megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a fegyelmi tanács tagjai elfogultak voltak vele szemben, érdemben pedig vitatta a terhére rótt fegyelmi vétségek elkövetését.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperessel szemben hozott fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte és a felperest az eredeti jegyző munkakörébe visszahelyezte. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 329170 forint elmaradt illetményt és ennek késedelmi kamatát, valamint 60000 forint perköltséget. Az ítélet indokolása szerint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 53. §-a (3) bekezdésének d) pontja szerint a fegyelmi tanács eljárásában és döntéshozatalában tagként, illetőleg jegyzőkönyvvezetőként nem vehet részt, akitől egyébként az ügy elfogulatlan elbírálása nem várható el. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a képviselő-testület mint fegyelmi tanács elnökeként eljáró polgármester haragudott a felperesre, vagyis a fegyelmi eljáráskor az elfogultsági ok vele szemben egyértelműen fennállt. A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a polgármesternek oka is volt a felperesre neheztelni, mert a felperes a korábbi képviselő-testület működése során közreműködött a polgármester elleni polgári per megindításában. A keresetlevél benyújtását követően a polgármester a felperestől számon kérte, hogy miért nem tájékoztatta a képviselő-testület a szándékáról. A tanúvallomások szerint a képviselő-testületi tagok észlelték a munka során a polgármester felperessel szembeni haragját, és meg is jelölték, hogy miből következtettek a haragos viszonyra.
N. S. képviselő jövedelempótló támogatás iránti igényt nyújtott be az alpereshez, amelynek a megadását a felperes nem javasolta, és ezt az elutasító döntést N. S. sérelmezte. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a polgármester és N. S. úgy járt el a felperes elleni fegyelmi eljárás során a fegyelmi tanács tagjaként, hogy elfogult volt a felperessel szemben. Az elfogult tagok eljárását a munkaügyi bíróság a Ktv. 56. §-a (3) bekezdésének d) pontjába ütköző olyan súlyos eljárási szabálysértésnek minősítette, amely alapján a fegyelmi határozatot érdemi vizsgálat nélkül hatályon kívül helyezte.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes az ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróságnak új tárgyalásra és újabb határozathozatalra való utasítását kérte. Előadta, hogy a fegyelmi bizottsági tagok elfogultságának megállapításánál a munkaügyi bíróság csak a felperes által kért tanúk vallomását vette figyelembe, és bár az alperes is indítványozott tanúbizonyítást, azt a munkaügyi bíróság elutasította. Álláspontja szerint az elfogultság tisztázásához nemcsak a felperessel jó viszonyban álló képviselő-testületi tagok meghallgatására, hanem az alperes részéről bejelentett képviselők meghallgatására is szükség lett volna.
A megyei bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak, az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest perköltség megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a munkaügyi bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, és az abból levont jogi következtetése is helytálló. A megyei bíróság rámutatott arra, hogy további bizonyítás lefolytatása szükségtelen, miután az alperes által hivatkozott tanúk vallomása nélkül is megállapítható, hogy az alperes a fegyelmi eljárás során eljárási szabályt sértett. A rendelkezésre álló adatok alapján tény, hogy a fegyelmi bizottság tagjai közül két személy, K. L. polgármester és N. S. haragos viszonyban volt a fegyelmi eljárás alá vont felperessel, ezért tőlük elfogulatlan döntés nem volt várható. A fegyelmi tárgyaláson a felperes hivatkozott a fegyelmi tanács tagjainak elfogultságára, ezen kifogásról azonban a képviselő-testület nem döntött. Igaz, hogy a Ktv. nem tartalmaz részletes szabályokat az elfogultság vizsgálatával kapcsolatban, de azt mindenképpen vizsgálni kellett volna, hogy a hivatkozott elfogultsági okok fennállnak-e. E körben az érdekelt személyeket nyilatkoztatni kellett volna arra vonatkozóan, hogy elfogultnak érzik-e magukat. A Ktv. 51. §-ának (8) bekezdése eligazítást ad arra vonatkozóan, hogy az összeférhetetlenségi szabályok miatt határozatképtelenné váló képviselő-testület esetében hogyan kell eljárni.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak az első fokú ítéletre is kiterjedő megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet azért törvénysértő, mert a felperes már a fegyelmi tárgyaláson a képviselő-testület több tagja ellen is elfogultsági kifogást jelentett be. Amennyiben az indulatoktól sem mentes kiélezett légkörben bejelentett elfogultsági kifogásokat komolynak tekintette volna a képviselő-testület, úgy nem maradt volna érintetlen személy, és a Ktv. 51. §-ának (8) bekezdése szerinti fegyelmi tanács megalakítására sem kerülhetett volna sor. Utalt arra, hogy a felperes egy másik fegyelmi ügyében is elfogultsági kifogást jelentett be a képviselő-testület tagjaival szemben.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján, ha a törvény másként nem rendelkezik, a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg, hogy a megyei bíróság az ítéletének meghozatala során mely jogszabályt sértette meg. Az a feltételezés ugyanis, hogy ha a felperes által bejelentett elfogultsági kifogásokat a képviselő-testület komolyan vette volna, nem lett volna mód a Ktv. 51. §-ának (8) bekezdése szerinti háromtagú fegyelmi tanács megalakítására, a jogerős ítélet megváltoztatására nem alkalmas. Az alperes a felülvizsgálati kérelemben az eljárt bíróság által megállapított tényállást iratellenességre hivatkozva nem támadta. E tényállásból pedig mindkét bíróság okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a fegyelmi tanácsként eljáró képviselő-testület tagjai közül két tag esetében az elfogultság minden kétséget kizáróan megállapítható. A Ktv. 53. §-ának (3) bekezdésében foglaltak helytálló értelmezése szerint ha a fegyelmi tanács eljárásában és a döntéshozatalban kizárt személy vesz részt, az a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után, annak érdemi vizsgálata nélkül.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás költségéről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett.
Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján személyes illetékmentesség illeti meg.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.676/2000. sz.)