adozona.hu
BH 2002.8.331
BH 2002.8.331
A munkáltató a munkavállalót ért kárért akkor tartozik felelősséggel, ha a kár a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. A károsodásnak tehát a munkaviszonyból folyó tevékenységgel kell összefüggésben állnia. Ebből következik, hogy nem felel a munkáltató a balesetből eredő kárért, ha a baleset a munkavállaló engedély nélküli magánmunkája (fusizás) során következett be [Mt. 174. § (1)-(3) bek., MK 29. sz. és MK 31. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perben megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 1997. február 20-ától 21-ére virradó éjszaka az éjszakai műszakban a felettesétől kapott - festékállványkeret készítésére vonatkozó - utasítástól eltérően engedély nélküli munkát végzett: villástargoncával egy tábla lemezt a daraboló műhelybe vitetett, amelyet munkatársával együtt három részre vágott. A targonca távozása után a felperes a műhely ajtaját kívánta bezárni, amelynek diópántja elszakadt...
BH 2002.8.331 A munkáltató a munkavállalót ért kárért akkor tartozik felelősséggel, ha a kár a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. A károsodásnak tehát a munkaviszonyból folyó tevékenységgel kell összefüggésben állnia. Ebből következik, hogy nem felel a munkáltató a balesetből eredő kárért, ha a baleset a munkavállaló engedély nélküli magánmunkája (fusizás) során következett be [Mt. 174. § (1)-(3) bek., MK 29. sz. és MK 31. sz.].
A perben megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 1997. február 20-ától 21-ére virradó éjszaka az éjszakai műszakban a felettesétől kapott - festékállványkeret készítésére vonatkozó - utasítástól eltérően engedély nélküli munkát végzett: villástargoncával egy tábla lemezt a daraboló műhelybe vitetett, amelyet munkatársával együtt három részre vágott. A targonca távozása után a felperes a műhely ajtaját kívánta bezárni, amelynek diópántja elszakadt, és a több mázsás vasajtó a felperesre esett. A baleset során a felperes szeméremcsont-izületszétválást, hasfal- és mellkaszúzódást szenvedett.Az engedély nélküli munkavégzéssel összefüggő kötelezettségszegés miatt a felperes munkaviszonyát az alperes rendkívüli felmondással megszüntette. A felperesnek a felmondás hatálytalanítására irányuló keresetét a bíróság jogerős ítélete elutasította.
A felperes keresetében az elszenvedett balesettel és halláskárosodásával kapcsolatban vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság a részítéletével a felperes nem vagyoni kárigényét bírálta el: az alperest 350 000 forint nem vagyoni kár és ennek 1997. február 27-étől esedékes kamata megfizetésére kötelezte. A kirendelt műszaki és munkavédelmi szakértő szakvéleménye alapján arra következtetett, hogy az ajtó sérülése a perbeli balesetet megelőzően bekövetkezhetett, és a történések pontos bizonyítottsága hiányában a felperes kizárólagost, elháríthatatlan magatartása, vétkes közrehatása nem állapítható meg.
A felperes 40%-ra véleményezett munkaképesség-csökkenése tekintetében a bíróság megállapította, hogy az teljes mértékben a balesettel és a halláskárosodással áll öszszefüggésben, a felperes természetes eredetű gerincelváltozása nem okozott keresetveszteséget.
A bíróság álláspontja szerint az alperes kártérítési felelőssége az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján a balesettel és halláskárosodással összefüggő nem vagyoni kárért fennáll. Kifejtette, hogy a baleset nem az engedély nélküli munkavégzés (darabolás), hanem ettől függetlenül végzett művelet, a sérült ajtó bezárása közben következett be. Ezért az engedély nélküli munkavégzés nem zárja ki a baleset és a munkaviszony közötti okozati összefüggés megállapítását.
A zajos munkahely és a felperes zajártalomra visszavezethető halláskárosodása közötti okozati összefüggést ugyancsak fennállónak találta. Utalt arra is, hogy a védőfelszerelés használatának mellőzése legfeljebb a vétkes közrehatás megállapítását alapozhatná meg.
Az emberi kapcsolatteremtést akadályozó halláskárosodás és a csípő terhelhetőségének csökkenése miatti fizikai korlátozottság okozta hátrányok ellensúlyozására 350 000 forint összegű nem vagyoni kártérítést talált alkalmasnak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét - helytálló indokainál fogva - helybenhagyta. A megyei bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes a balesetet nem az engedély nélküli, "fekete" munkavégzés közben szenvedte el, hanem a sérülését a darabolóműhely meghibásodott ajtaja okozta, amelynek javításáról az alperes nem gondoskodott.
A másodfokú bíróság szerint az alperes nem bizonyította a halláskárosodással kapcsolatban a felperes közrehatását a fülvédő eszköz használatának elmulasztásával; ennek igazolására nem tartotta alkalmasnak a csatolt vizsgálati lap adatait.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet megváltoztatását, a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésébe ütköző törvénysértést panaszolt. A balesettel kapcsolatos felelőssége megállapítását az engedély nélküli munkavégzésre hivatkozva, a munkaviszonnyal való összefüggés hiánya miatt vitatta. Az Mt. 174. §-ának (3) bekezdése megsértését állította a felperesnek a halláskárosodásban való közreható magatartása miatt, amelyet az 1994. május 19-én kelt vizsgálati lap megállapításával igazolt. Vitatta a nem vagyoni kár bizonyított voltát is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A munkáltató a munkavállalót ért kárért akkor tartozik felelősséggel, ha a kár a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben keletkezett [Mt. 174. § (1) bekezdés]. A károsodásnak tehát a munkaviszonyból folyó tevékenységgel kell összefüggésben állnia [MK 29. számú állásfoglalás a) pont]. Ebből következik, hogy nem felel a munkáltató a balesetből eredő kárért, ha a baleset a munkavállaló engedély nélküli magánmunkája (fusizása) során következett be.
Az irányadó tényállás szerint a perbeli esetben a felperest a baleset nem a munkaviszonyából folyó tevékenység során érte, hanem az előírt, utasítás szerinti munkavégzés helyett a munkáltató engedélye nélkül, a saját érdekében végzett, egy tábla lemez darabolásával összefüggő tevékenysége keretében. A felperes saját nyilatkozata szerint az előírt munkavégzési helyétől, a lakatosműhelytől kb. 40 méterre lévő darabolóműhely volt a baleset színhelye, ahová a felperes kizárólag az engedély nélküli munkavégzés végett ment. Ezért a műhely ajtajának leszakadása, amely a balesetet közvetlenül okozta, nem a munkaviszonyával, hanem az engedély nélküli munkavégzéssel állt okozati összefüggésben. A munkaügyi bíróság tehát a baleset és a munkaviszony közötti okozati összefüggést tévesen állapította meg.
Az alperes működési körére vonatkozó ítéleti megállapításnak az adott esetben nincs jelentősége, mert az alperes a kártérítési felelősségét nem a kimentési okra [Mt. 174. § (2) bekezdés] hivatkozva vitatta.
A felperes halláskárosodásának a munkahelyi zajártalommal való okozati összefüggésére a munkaügyi bíróság a per adatai alapján megalapozottan következtetett. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felperesi közreható magatartás az előbbieket nem érinti. A másodfokú bíróság az alperes által becsatolt, a "hallásvédőeszközt folyamatosan nem használta" bejegyzést tartalmazó vizsgálati lap bizonyítékként való figyelembevételét azonban anélkül mellőzte, hogy ennek kellő indokát adta volna [Pp. 221. § (1) bekezdés, 235. § (1) bekezdés]. Ily módon a felperes esetleges közreható magatartása tekintetében az aggálytalan tényállás megállapítása hiányában a halláskárosodásért fennálló teljes felelőssége megállapítását az alperes felülvizsgálati kérelmében alappal támadta.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős részítélet a baleseti egészségkárosodás tekintetében az alperes felelősségének jogalapja (a munkaviszonnyal való összefüggés) hiányában nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelező elsőfokú ítéletet az Mt. 174. §-a (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértéssel hagyta helyben. A halláskárosodással összefüggésben a marasztalás helybenhagyása a tényállás szerinti megalapozatlansága miatt jogszabálysértő.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős részítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a felperesnek a balesettel összefüggő nem vagyoni kártérítés iránti keresetét elutasította. A halláskárosodással kapcsolatos nem vagyoni kártérítés iránti igény tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozathozatalára utasította. Az új eljárásban a felperes esetleges közreható magatartására vonatkozóan a tényállást ki kell egészíteni az alperest terhelő bizonyítás figyelembevételével, és ennek alapján kell az alperesnek a halláskárosodással összefüggő nem vagyoni kárért való felelősségét - a felperes közreható magatartása esetén az MK 31. számú állásfoglalásnak megfelelően - megállapítani, valamint a nem vagyoni kártérítés összegét meghatározni.
A részítélettel elbírált rész tekintetében a perköltségről való rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság mellőzte. Az új eljárás tárgyát képező részt illetően pedig a peres felek felülvizsgálati eljárási költségét, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv.I.10.804/2000. sz.)