adozona.hu
BH 2002.8.329
BH 2002.8.329
Ha a gazdasági társaság ügyvezetője a tisztségét és ebből eredő munkáját munkaszerződés alapján látja el, a tisztség megszüntetése a tisztségviselő munkaviszonyát is megszünteti. A munkaügyi perre nem tartozik a társasági határozat felülvizsgálata és esetleges hatályon kívül helyezése. A perben abban a kérdésben kell dönteni, hogy a jogviszony megszüntetése a Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel összhangban történt-e, és nemleges esetben - a megszüntetés érintése nélkül - az anyagi következmények szempontjá
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratok szerint a felperes üzletágvezetőként dolgozott a D. R. F. Rt. alkalmazásában. Ennek többségi tulajdonában állt az A. P. Kft., ahol a felperes ügyvezetői tisztséget is betöltött, kezdetben megbízási szerződés, majd 1997. április 1. napjától munkaviszony alapján. A felperes emellett felügyelő-bizottsági tag is volt a K. Kft.-nél, amelynél a D. R. F. Rt. szintén üzletrész-tulajdonos volt.
A felperesnek a D. R. F. Rt.-vel fennállott munkaviszonyát a munkáltató rendkívüli felmondással...
BH 2002.8.329 Ha a gazdasági társaság ügyvezetője a tisztségét és ebből eredő munkáját munkaszerződés alapján látja el, a tisztség megszüntetése a tisztségviselő munkaviszonyát is megszünteti. A munkaügyi perre nem tartozik a társasági határozat felülvizsgálata és esetleges hatályon kívül helyezése. A perben abban a kérdésben kell dönteni, hogy a jogviszony megszüntetése a Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel összhangban történt-e, és nemleges esetben - a megszüntetés érintése nélkül - az anyagi következmények szempontjából e törvény mely rendelkezéseit kell alkalmazni [1988. évi VI. tv 30. §, 38. § (1) bek. c) pont, 45. § (1) bek., Mt. 88. § (1) és (2) bek.].
A periratok szerint a felperes üzletágvezetőként dolgozott a D. R. F. Rt. alkalmazásában. Ennek többségi tulajdonában állt az A. P. Kft., ahol a felperes ügyvezetői tisztséget is betöltött, kezdetben megbízási szerződés, majd 1997. április 1. napjától munkaviszony alapján. A felperes emellett felügyelő-bizottsági tag is volt a K. Kft.-nél, amelynél a D. R. F. Rt. szintén üzletrész-tulajdonos volt.A felperesnek a D. R. F. Rt.-vel fennállott munkaviszonyát a munkáltató rendkívüli felmondással megszüntette. A rendkívüli felmondás jogellenessége tárgyában indult perben a munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította, majd a megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes taggyűlése 1999. április 26-ával a határozatával visszahívta a felperest az ügyvezetői tisztségből. A megyei bíróság mint Cégbíróság az ügyvezető személyében történt változást bejegyezte. Az alperes az 1999. május 14-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát 1999. június 13-ával szüntette meg.
Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes a felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján egy évi átlagkeresete megtérítését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperessel határozott idejű munkaszerződést kötött, amelyet nem lehetett volna rendes felmondással megszüntetni, ugyanakkor az ügyvezetői megbízása a társasági szerződés szerint 2001. december 31-ig szólt. Az alperes a kereset elutasítását kérte, és előadta, hogy a felperes számára a bért 1999. április 23-ig számolta el, és fizette ki.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek munkabér címén 48 624 forintot, és ennek 1999. május 17. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. Ezt meghaladóan a bíróság elutasította a keresetet. Az elsőfokú bíróság szerint a perbeli jogviszonyt létrehozó munkaszerződés határozatlan idejű, minthogy a szerződésből nem lehet megállapítani még megközelítő pontossággal sem, hogy az ügyvezetői megbízás meddig tart, és ennek megfelelően a munkaviszony milyen időtartamú. Álláspontja szerint ügyvezetői tisztségre is lehet határozatlan idejű munkaszerződést kötni. Minthogy a határozatlan idejű munkaszerződést az alperes rendes felmondással megszüntethette, ugyanakkor az 1999. április 24-étől június 23-áig tartó felmondási időre a felperes munkabérét nem fizette ki, kötelezte az alperest arra az időszakra 48 624 forint elmaradt munkabér és ennek kamata megfizetésére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest egy évi átlagkeresete megfizetésére kérte kötelezni. Ennek összegét a keresetében megjelölt 428 000 forinttal szemben 457 376 forintban jelölte meg.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben felderítette, az ítélet indokaival azonban a másodfokú bíróság csak részben értett egyet. Nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, amely szerint a felperes munkaviszonya határozatlan idejű lett volna. A munkaszerződést nem lehet a társasági szerződéstől elvonatkoztatva vizsgálni, eszerint pedig a felperes jogviszonya határozott időre szólt. Rámutatott arra, hogy az ügyvezetői tevékenységre létesített munkaviszony határozatlan időre szóló kikötése a Gt. 28. §-ának (1) bekezdése és 330. §-ának (1) bekezdése alapján semmisnek minősülne. Az ilyen semmis kikötés mellőzése esetében az Mt. 9. §-a alapján a munkaviszony megszüntetéséből eredő jogokra és kötelezettségekre a határozott idejű munkaviszony megszüntetésére vonatkozó szabályokat kellene alkalmazni. A felperes határozott időre szóló jogviszonya a Gt. 30. §-a és a 45. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával visszahívással megszűnt, ezt a tényt a másodfokú bíróság szerint a jelen perben már nem lehet vitatni, ezért nem szükséges vizsgálni azt sem, hogy a visszahívás kellően alátámasztott és valós indokok alapján történt-e. Rámutatott arra is, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint a vezető tisztségviselő határozott időre szóló munkaviszonya nem alakulhat át határozatlan idejű munkaviszonnyá. Kifejtette, hogy a rendes felmondás kiadása szükségtelen volt. Ugyanakkor, minthogy a felperes nem a visszahívást, hanem a rendes felmondást támadta, ezt jogszerűen nem tehette, hiszen a rendes felmondáshoz joghatás nem fűződik.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát és az alperes perköltségben marasztalását kérte. Állította, hogy az alperesnél a munkaszerződése határozott időre szólt, 2001. december 31-ig volt kinevezett ügyvezető. Ehhez képest a másodfokú bíróság az Mt. 88. §-a (1) bekezdésének megsértésével jutott arra a következtetésre, hogy a határozott időre szóló ügyvezetői tisztséghez kapcsolódó munkaviszony a vezetői tisztségből történő visszahívással megszűnt. Álláspontja szerint egy jognyilatkozattal nem lehet mindkét jogviszonyt megszüntetni. Ez esetben ugyanis a munkavállaló nem kaphatna jogi védelmet, nem nyílna lehetősége a munkaviszonya megszüntetésével kapcsolatos döntés bírósági felülvizsgálatára. Az alperesnek a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetése ellentétben áll az Mt. 88. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, ezért a (2) bekezdés szerint köteles a felperes számára egy évi átlagkeresetet megtéríteni.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott a Gt. 30. §-ára és a 45. § (1) bekezdésének arra a rendelkezésére, hogy az ügyvezetői tisztség visszahívással megszűnik, ezért a felperes ügyvezetői tisztségének megszűnését a jelen perben már nem lehet vitatni. Helytálló az az álláspontja is, hogy a felperes munkaviszonya az ügyvezetői tisztségéhez kapcsolódóan jött létre, határozott idejű munkaviszony volt, amely nem alakulhatott át határozatlan idejű munkaviszonnyá. Tévedett azonban a jogkövetkezmények levonása tekintetében a másodfokú bíróság, amikor arra hivatkozva, hogy a felperes a visszahívást nem támadta meg - hanem a munkaügyi perben csupán a rendes felmondás jogellenességét állította -, alaptalannak találta a felperesnek az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazására vonatkozó igényét.
Egységes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy ha a gazdasági társaság ügyvezetője a tisztségét és ebből eredő munkáját munkaszerződés alapján látja el, a tisztség megszüntetése a tisztségviselő munkaviszonyát is megszünteti [Gt. 38. § (1) bek. c) pont]. A munkaügyi perre nem tartozik a társasági határozat felülvizsgálata és esetleges hatályon kívül helyezése. A munkaügyi perben a munkavállaló keresete alapján abban a kérdésben kell dönteni, hogy a jogviszony megszüntetése az Mt. rendelkezéseivel összhangban történt-e, és nemleges esetben - a megszüntetés érintése nélkül - az anyagi következmények szempontjából e törvény mely rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az alperes a felperes határozott időre szóló munkaviszonyát annak lejárta előtt nem az Mt. 88. §-ának (1) bekezdése szerint szüntette meg, erre figyelemmel a felperes joggal kérte a 88. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazását, vagyis az egy évi átlagkeresetének megfizetését. A periratok szerint az alperes 1999. április 26-áig a felperessel elszámolt, ezért a felperest az alperes kereset-kimutatása alapján az elsőfokú ítéletben is írt számítási mód szerint 380 000 forint illeti meg egy évi átlagkereset címén. Az átlagkereset összegének megállapításánál az alperesnél betöltött munkaköre alapján járó jövedelmet lehetett figyelembe venni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest 348 000 forint és kamatai megfizetésére.
Az alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes javára összeljárási költség, illetve az állam javára összeljárási illeték megfizetésére.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.413/2000. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2007.11.386 A vezérigazgatónak az a magatartása, hogy - a munkaköre alapján tőle elvárható körültekintő és gondos munkavégzést elmulasztva - a munkáltatójának veszteséget okoz, a rendkívüli felmondás indokául megjelölhető [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
