adozona.hu
BH 2002.6.245
BH 2002.6.245
A közalkalmazott alanyi jogosultsága, hogy ragaszkodjon a fegyelmi eljárás szabályos lefolytatásához, illetőleg annak szabályos befejezéséhez. A fegyelmi eljárás szabályai betartásának kötelezettsége alól a munkáltatót a vizsgálóbiztos magatartása nem mentesíti, és az eljárás komolysága semmilyen szempontból nem sérülhet. A fegyelmi eljárásra vonatkozó garanciális szabályok súlyos megsértése önmagában megalapozza a megállapításra irányuló kereset előterjeszthetőségének jogát [Pp. 123. §, 1992. évi XXXIII. t
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1982. október 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, legutóbb adjunktus munkakörben. A felperessel szemben a kórház igazgató-főorvosa az 1999. május 21-én kelt határozatával fegyelmi eljárást rendelt el, és egyidejűleg vizsgálóbiztosként Dr. N. F. főorvost jelölte ki. A határozat nem tartalmazza, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperest milyen fegyelmi vétség elkövetésével gyanúsítja. A fegyelmi eljárás során a fegyelmi tanács 1999. július 6-án tárgyalást tartott, azonban ...
BH 2002.6.245 A közalkalmazott alanyi jogosultsága, hogy ragaszkodjon a fegyelmi eljárás szabályos lefolytatásához, illetőleg annak szabályos befejezéséhez. A fegyelmi eljárás szabályai betartásának kötelezettsége alól a munkáltatót a vizsgálóbiztos magatartása nem mentesíti, és az eljárás komolysága semmilyen szempontból nem sérülhet. A fegyelmi eljárásra vonatkozó garanciális szabályok súlyos megsértése önmagában megalapozza a megállapításra irányuló kereset előterjeszthetőségének jogát [Pp. 123. §, 1992. évi XXXIII. tv. 46. § (3)-(7) bek., 47. § (1) bek., 51. § (1) és (4) bek., 51/A. § (1) bek. a)-b) pont].
A felperes 1982. október 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, legutóbb adjunktus munkakörben. A felperessel szemben a kórház igazgató-főorvosa az 1999. május 21-én kelt határozatával fegyelmi eljárást rendelt el, és egyidejűleg vizsgálóbiztosként Dr. N. F. főorvost jelölte ki. A határozat nem tartalmazza, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperest milyen fegyelmi vétség elkövetésével gyanúsítja. A fegyelmi eljárás során a fegyelmi tanács 1999. július 6-án tárgyalást tartott, azonban a vizsgálóbiztos a tárgyaláson a véleményét visszavonta, és a tisztségéről lemondott.A felperes 1999. szeptember 27-én keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz az alperes több intézkedésével szemben. A keresetében - többek között - az eljárási szabályok megsértése miatt a fegyelmi eljárás jogellenességének megállapítását kérte. A munkáltatói jogkör gyakorlója a per során, nevezetesen 1999. október 13-án a fegyelmi eljárást megszüntette. Ezt követően a felperes a perben annak a megállapítását is kérte, hogy az eljárást megszüntető határozat is jogellenes, mert annak a jogszabályi alapjai nem álltak fenn.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes által elrendelt fegyelmi eljárás során 1999. október 13. napján meghozott, a fegyelmi eljárást megszüntető határozat, valamint az alperesnek a felperest 1999. augusztus 18. napjától határozatlan időre egy rendelőintézetben történő munkavégzésre való utasítása jogellenes. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét.
Az indokolás szerint a keresetlevél beadásakor a felperesnek a Pp. 123. §-ában foglalt megállapítás iránti kereseti kérelem benyújtására való joga fennállt, mivel hosszabb ideje az ellene indított fegyelmi eljárás nem záródott le, és e vonatkozásban semmiféle intézkedés nem történt. A fegyelmi eljárást megszüntető határozat tekintetében pedig azért volt joga a felperesnek a megállapítás iránti kereset benyújtására, mert a határozat természetéből következően annak hatályon kívül helyezését nem kérhette. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 51/A. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontja szerint a fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha annak tartama alatt a közalkalmazotti jogviszony megszűnik, vagy a fegyelmi eljárás megindítására a Kjt. 46. §-ának (3)-(7) bekezdésében meghatározott határidő után került sor. A fegyelmi eljárás megszüntetéséről a 47. § (1) bekezdése szerinti vizsgálat tartama alatt a fegyelmi eljárás megindítója, egyébként a fegyelmi tanács határoz. A perbeli esetben a fegyelmi tárgyalásra sor került, ezért a döntést a fegyelmi tanács, nem pedig a fegyelmi jogkör gyakorlója hozhatta volna meg. Mivel az alperes nem vitatta, hogy a fegyelmi eljárás megindítására a felperes terhére rótt cselekmény elkövetéséről való tudomásszerzéstől számított egy hónap elteltével került sor, a fegyelmi eljárást a fegyelmi tanácsnak a Kjt. 51/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján kellett volna megszüntetnie.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést arra hivatkozással, hogy a megállapítási keresetnek a Pp. 123. §-ában írt feltételei hiányoznak.
A megyei bíróság az ítéletével a fellebbezést részben megalapozottnak találta, és a munkaügyi bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a felperesnek a fegyelmi eljárás megszüntetésére vonatkozó határozat jogellenességének megállapítására irányuló kereseti kérelmét elutasította. A munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette.
A megyei bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes 1997. november 17, napjával felmentéssel megszüntette, és a felmentési idő teljes tartamára felmentette a munkavégzés alól. Az így kiegészített tényállás alapján a megyei bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes alaptalanul sérelmezi a fegyelmi eljárást megszüntető határozatot, a megállapítás iránti kereset perjogi feltételei ugyanis ez esetben nem valósultak meg. A felperes ugyanis még csak valószínűsíteni sem tudta, hogy milyen jogának védelme fűződik a kért megállapításhoz. A fegyelmi eljárás megszüntetésével összefüggésben semmiféle joghátrány nem érte. A megállapítás iránti per törvényi feltételeinek hiányában a bíróságnak nem kellett vizsgálnia, hogy a fegyelmi eljárás megszüntetésére vonatkozó határozat jogszerű volt-e vagy jogellenes.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni megváltoztatását és az alperes fellebbezésének teljes egészében történő elutasításával a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint az alperesnek a perköltségekben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Kjt.-nek a fegyelmi eljárást szabályozó és a határozat meghozatalára vonatkozó rendelkezései garanciális feltételeket tartalmaznak. Így a Kjt. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a fegyelmi tanács az első tárgyalástól számított legkésőbb 30 napon belül köteles indokolt írásbeli határozatot hozni, illetve a (4) bekezdés szerint a munkáltató köteles a fegyelmi eljárással kapcsolatos költségeit a közalkalmazottnak megfizetni, ha a fegyelmi felelősség jogerős megállapítására nem került sor. Esetében a fegyelmi tanács egy hónapon belül nem hozta meg a határozatát, ezen túlmenően a munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás megszüntetésére vonatkozó határozat meghozatalára már nem rendelkezett jogosultsággal. A vele szemben lefolytatott fegyelmi eljárás során garanciális jogai sérültek, ezért álláspontja szerint a megállapításra irányuló kereseti kérelem feltételei fennálltak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Pp. 123. §-a alapján, ha a kereseti kérelem számadási kötelezettség megállapítására irányul, a felperes ezzel együtt kérheti az általa előterjesztett számadás helyességének megállapítását is. Megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a Kjt.-nek a fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályai garanciális szabályok. A felperessel szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárást elrendelte, azonban a vizsgálóbiztos magatartása miatt a felperes terhére rótt fegyelmi vétség érdemi elbírálására már nem került sor. Ezt követően egy függő jogi helyzet következett, amelynek ideje alatt a felperes a jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében kellő alappal kérte a fegyelmi eljárás jogellenességének megállapítását. A munkáltatói jogkör gyakorlója a peres eljárás alatt megszüntette a fegyelmi eljárást, holott annak megszüntetése már a fegyelmi tanács hatáskörébe tartozott. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a közalkalmazott alanyi jogosultsága, hogy ragaszkodjon a fegyelmi eljárás szabályos lefolytatásához, illetőleg annak szabályos befejezéséhez. A fegyelmi eljárás szabályai betartásának kötelezettsége alól az alperest a vizsgálóbiztos magatartása nem mentesíti, és az eljárás komolysága semmilyen szempontból nem sérülhet. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás mellett a fegyelmi eljárásra vonatkozó garanciális szabályok súlyos megsértése önmagában megalapozza a Pp. 123. §-ában megfogalmazott azt a törvényi feltételt, hogy a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges. A felperes keresetének elbírálását a közalkalmazotti jogviszonyának időközben történt megszűnése sem zárja ki, miután az alperes felmentése ellen a felperes jogorvoslati kérelemmel élt. A munkaügyi bíróság helytállóan jutott arra az álláspontra, hogy az alperes fegyelmi eljárást megszüntető határozata jogellenes, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét ebben a körben helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a költségek felől a Pp. 78. §- ának (1) bekezdése, az illeték viseléséről az 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.679/2000. sz.)