adozona.hu
BH 2002.5.205
BH 2002.5.205
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény tételesen határozza meg a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit, ezekről azonban a bíróság csak erre irányuló kérelem esetén dönthet [1992. évi XXXIII. tv. 34. § (2)-(4) bek. és (7) bek., Pp. 247. §, 253. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989-től az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban mérnök-tanár munkakörben dolgozott, 1996. augusztus 1-jétől pedig igazgatóhelyettes volt.
Az alperes igazgatója a felperessel szemben fegyelmi eljárást indított, amelynek eredményeként a fegyelmi tanács a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes keresete folytán eljárt munkaügyi bíróság az ítéletével a fegyelmi határozatot az eljárási szabályok megsértése miatt annak érdemi elbírálása nélkül hatályon kívül...
BH 2002.5.205 A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény tételesen határozza meg a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit, ezekről azonban a bíróság csak erre irányuló kérelem esetén dönthet [1992. évi XXXIII. tv. 34. § (2)-(4) bek. és (7) bek., Pp. 247. §, 253. § (3) bek.].
A felperes 1989-től az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban mérnök-tanár munkakörben dolgozott, 1996. augusztus 1-jétől pedig igazgatóhelyettes volt.Az alperes igazgatója a felperessel szemben fegyelmi eljárást indított, amelynek eredményeként a fegyelmi tanács a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes keresete folytán eljárt munkaügyi bíróság az ítéletével a fegyelmi határozatot az eljárási szabályok megsértése miatt annak érdemi elbírálása nélkül hatályon kívül helyezte, és a felperest visszahelyezte az eredeti munkakörébe, az alperest pedig elmaradt illetmény és perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést jelentett be, amelyben elsődlegesen a fegyelmi határozat hatályban tartását, másodlagosan a munkaügyi bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat meghozatalára kötelezését kérte. Végül arra az esetre, ha a bíróság az első és másodlagos kérelmének nem adna helyt, a felperesnek az eredeti munkakörébe való visszahelyezése mellőzését kérte.
A felperes a csatlakozó fellebbezésében további elmaradt illetmény, az 1999. évre járó 13. havi illetmény és 32 000 forint tanulmányi költség, valamint középarányos késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest, egyebekben a fellebbezési ellenkérelme a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A megyei bíróság a végzésével kijavított ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy mellőzte a felperes eredeti munkakörbe való visszahelyezésére vonatkozó ítéleti rendelkezést, és megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél 2000. március 7. napjával szűnik meg. Az alperes által a felperes részére fizetendő elmaradt illetmény összegét 693509 forintra felemelte azzal, hogy az alperes ezen összeg után 1999. évi december 8. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre évi 20%-os késedelmi kamatot is köteles megfizetni. Az alperest arra is kötelezte, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 2500 forint 13. havi illetmény-különbözetet és ezen összeg után 2000. február 1. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre évi 20%-os késedelmi kamatot, továbbá 1 210 880 forint végkielégítést, valamint 10 000 forint részperköltséget. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította.
A másodfokú bíróság a per érdemét illetően egyetértett a munkaügyi bíróság jogi álláspontjával, és azzal egyezően megállapította, hogy az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. Az alperes kérelmére mellőzte a felperesnek az eredeti munkakörébe való visszahelyezését, és a Kjt. 34. §-ának (4) bekezdése alapján - mérlegelési jogkörében - az alperest hat havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére, ugyanezen szakasz (7) bekezdése alapján pedig a felmentés esetén járó négyhavi átlagilletménynek megfelelő végkielégítés megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet jelentett be, amelyben az ítélet megváltoztatását és további 484 352 forint átlagkereset és perköltség megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság nem döntött teljes körűen a Kjt. 34. §-ának (7) bekezdése szerinti jogkövetkezményekről, mert a felmentés idejére járó átlagkeresetéről nem rendelkezett. Igazolásokat csatolt a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejéről, és állította, hogy ezek alapján nyolc havi felmentési idő, illetőleg négy havi munkavégzés alóli felmentés illetné meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A periratokból megállapíthatóan az alperes arra az esetre, ha a másodfokú bíróság nem adna helyt a fellebbezésének, azt kérte, hogy a másodfokú bíróság a felperes közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását mellőzze. A jogi képviselővel eljárt felperes a fellebbezés kézhezvételét követően csatlakozó fellebbezést jelentett be, amelyben a munkaügyi bíróság ítéletének részben történő megváltoztatását, valamint jogcímenként és összegszerűen megjelölve az alperes marasztalát kérte. Ezzel egyidejűleg fellebbezési ellenkérelmet is előterjesztett, és részletesen kifejtette az abban foglaltakkal kapcsolatos jogi álláspontját. A felperes számíthatott a fellebbezés elutasítására, de arra is, hogy az alperes kérelmére a másodfokú bíróság mellőzi a felperes közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását. A fegyelmi határozat meghozatalának időpontjában, vagyis 1999. szeptember 8-án már hatályban volt a Kjt. 34. §-ának az 1999. évi LVI. törvénnyel megállapított rendelkezése. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzheti a közalkalmazott eredeti munkakörébe történő visszahelyezését, feltéve ha a közalkalmazott továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el. A (3) bekezdés felsorolja azokat az eseteket, amikor ez a kérelem nem teljesíthető, a perben azonban ezek az esetek fel sem merültek. Erre figyelemmel a felperesnek módjában állt volna a jogellenesség valamennyi jogkövetkezménye vonatkozásában az igényét érvényesíteni (Pp. 247. §).
A Kjt. 34. §-a valóban tételesen meghatározza a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit, ezekről azonban a bíróság csak erre irányuló kérelem esetében dönthet. A perben pedig nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a felperes a felmentési időre járó illetményre vonatkozó igényét az első vagy a másodfokú eljárásban előterjesztette.
A Pp. 253. §-a (3) bekezdése szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg. A másodfokú bíróság a jogellenesség jogkövetkezményeiről a fellebbezési, illetve a csatlakozó fellebbezési kérelem keretei között döntött, ítélete ez okból nem törvénysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperesnek pervesztessége folytán meg kell térítenie az alperes felülvizsgálati eljárási költségét.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.678/2000. sz.)