adozona.hu
BH 2002.5.188
BH 2002.5.188
A munkaszerződés és a bérleti szerződés feltételeinek együttes értelmezése a házfelügyelői szolgálati lakás kiürítésére és az elhelyezési kötelezettségre vonatkozó jogvita elbírálása során [Ptk. 434. §, 1/1971. (II. 8.) Korm. r. 45. § (1) bek., 70. § (1) bek. b) pont, 102. § (1) bek. a) pont, 123. § (1) bek., 1/1971. (II. 8.) ÉVM r. 89. § a) pont, 90. § (2) bek. c. pont].*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes édesanyja, S. Gy.-né házfelügyelőként dolgozott a D. Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalatnál. Munkaköri szolgálati lakásként kapta a perbeli 23 m2 alapterületű félkomfortos lakást. Az 1983. december 1-jén kelt és 1984. január 1-jétől hatályos házfelügyelői munkaszerződésben a munkáltató kikötötte, hogy ha a munkavállaló a házfelügyelői munkaviszonyát tíz éven belül felmondással vagy más módon megszünteti, köteles a szolgálati lakást a vállalatnak átadni, elhelyezésre a vállalattal ...
BH 2002.5.188 A munkaszerződés és a bérleti szerződés feltételeinek együttes értelmezése a házfelügyelői szolgálati lakás kiürítésére és az elhelyezési kötelezettségre vonatkozó jogvita elbírálása során [Ptk. 434. §, 1/1971. (II. 8.) Korm. r. 45. § (1) bek., 70. § (1) bek. b) pont, 102. § (1) bek. a) pont, 123. § (1) bek., 1/1971. (II. 8.) ÉVM r. 89. § a) pont, 90. § (2) bek. c. pont].*
Az alperes édesanyja, S. Gy.-né házfelügyelőként dolgozott a D. Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalatnál. Munkaköri szolgálati lakásként kapta a perbeli 23 m2 alapterületű félkomfortos lakást. Az 1983. december 1-jén kelt és 1984. január 1-jétől hatályos házfelügyelői munkaszerződésben a munkáltató kikötötte, hogy ha a munkavállaló a házfelügyelői munkaviszonyát tíz éven belül felmondással vagy más módon megszünteti, köteles a szolgálati lakást a vállalatnak átadni, elhelyezésre a vállalattal szemben nem tarthat igényt.S. Gy.-né a házfelügyelői munkaviszonyát 1984. november 30-ával felmondta, és ezt a lakással rendelkező szerv elfogadta. A lakás kiürítése azonban elmaradt, így a volt házfelügyelő az 1992. április 17-én bekövetkezett haláláig a lakásban lakott. Az alperes is ebben a lakásban lakott, majd a házasságkötésekor elköltözött, és házasságának felbontása után, 1992-ben ide visszaköltözött.
A felperes a keresetében a lakás kiürítésére kérte az alperes kötelezését azzal, hogy elhelyezésre nem tarthat igényt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a lakás hatvan napon belüli kiürítésére, de a felperest kötelezte az alperes elhelyezésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes felhelyezési kötelezettségéről rendelkező, fellebbezett részét megváltoztatta, és mellőzte a felperesnek az alperes elhelyezésére való kötelezését. Az ítélet indokolása szerint az alperes édesanyjának bérleti jogviszonya az akkor hatályban volt, a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 102. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyának megszűnésével egyidejűleg megszűnt, ezért köteles lett volna a lakás kiürítésére. A munkaszerződés 6. pontjában foglalt kikötés folytán elhelyezésre nem tarthatott igényt, mégsem ürítette ki a lakást, ezért az R. végrehajtására kiadott 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 90. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóvá vált, és nem volt jogosult az alperes befogadására [Vhr. 89. § a) pontja, R. 123. §-a]. Az alperes 1992-ben történt befogadásakor édesanyja már nem volt bérlő, de jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó sem, ezért az alperesnek az R. 123. §-ának (1) bekezdése szerint elhelyezési igénye nem lehet.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát az alperes kérte. Álláspontja szerint édesanyja lakáshasználati jogcímének megítélésénél nem a házfelügyelői munkaszerződés az irányadó, mert a lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre [Ptk. 434. §, R. 45. § (1) bekezdés]. A munkaszerződés nem tekinthető bérleti jogviszonyt létrehozó szerződésnek, legfeljebb "kijelölésnek", amely alapja a bérleti szerződésnek. A munkaviszonynak a bérletet is érintő feltételeit a bérleti szerződésnek is tartalmaznia kellett volna, de ez az adott esetben elmaradt. A bérleti jogviszony megszűnésére a bérbeadó semmilyen kikötést nem tett, így a bérleti jogviszony megszűnésére az R. 102. §-a (1) bekezdésének a) pontját, és a Vhr.-t kell alkalmazni. Ezek alapján édesanyja másik megfelelő lakásra tarthatott igényt, és nem vált rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóvá. Édesanyja 1992-ben bekövetkezett halálakor ő is mint a jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó által befogadott személy jogosult lett volna cserelakásra.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben nem volt vitás, hogy az alperes édesanyja a házfelügyelői munkaviszonyához kötött szolgálati lakásban lakott. Ezért az általa kötött munkaszerződés és az annak alapján létrejött bérleti szerződés csak egységesen értelmezhető, és az a körülmény, hogy a munkaszerződésben történt rendelkezés a munkaviszonyhoz kapcsolódó szolgálati lakás tekintetében, nem jelenti azt, hogy ez a rendelkezés figyelmen kívül hagyható, bár ugyanezt maga a bérleti szerződés nem tartalmazza.
A munkaszerződésben rendelkeztek a felek a munkaviszony megszűnése esetére a szolgálati lakás kiürítéséről és a munkavállaló elhelyezéséről, s mert a munkavállaló az ott írt feltételeket elfogadva - azok bekövetkezésének esetére - elhelyezésre nem tartott igényt, nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor az R. 102. §-a (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította a bérleti jogviszony megszűnését, és a munkaszerződés kikötésével együttesen értelmezett bérleti szerződés alapján a volt bérlő rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználói minőségét.
Az elhelyezési igény nélküli kiürítési kötelezettség az alperes édesanyját terhelte, de mert a lakás kiürítését a felperes nem szorgalmazta, elnézte a volt munkavállalója további ott lakását, ez nem jelenti azt, hogy az alperes befogadására jogosult volt. Az alperesnek a lakás elhelyezési igény nélküli kiürítésére való kötelezése a Vhr. 89. §-ának a) pontja szerint alkalmazott R. 123. §-ában foglaltaknak megfelel, az erről rendelkező jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.III.21.066/1999. sz.)