adozona.hu
BH 2002.3.115
BH 2002.3.115
Kollektív szerződés a munkavállalókkal szemben alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény elévülési idejét a törvényben foglaltaktól eltérően - a munkavállalók előnyére - rövidebb határidőben is meghatározhatja; ez a határidő, ugyanúgy mint a törvényben meghatározott határidő - jogvesztő [Mt. 109. § (1) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Csomóponti Főnökség létszámába tartozó tolatásvezetői munkakört betöltő felperest a munkáltatói jogkör gyakorlója az 1998. október 2-án kelt határozatával a Kollektív Szerződés 82. §-ának 1. pontja alapján szolgálati megrovás büntetésben részesítette. A határozat indokolása szerint a felperes 1998. szeptember 8-9-én tolatásvezetőként teljesített szolgálatot, azonban azt elfelejtette írásban átvenni és reggel írásban átadni.
Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes az intézkedés ell...
BH 2002.3.115 Kollektív szerződés a munkavállalókkal szemben alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény elévülési idejét a törvényben foglaltaktól eltérően - a munkavállalók előnyére - rövidebb határidőben is meghatározhatja; ez a határidő, ugyanúgy mint a törvényben meghatározott határidő - jogvesztő [Mt. 109. § (1) és (3) bek.].
A Csomóponti Főnökség létszámába tartozó tolatásvezetői munkakört betöltő felperest a munkáltatói jogkör gyakorlója az 1998. október 2-án kelt határozatával a Kollektív Szerződés 82. §-ának 1. pontja alapján szolgálati megrovás büntetésben részesítette. A határozat indokolása szerint a felperes 1998. szeptember 8-9-én tolatásvezetőként teljesített szolgálatot, azonban azt elfelejtette írásban átvenni és reggel írásban átadni.Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes az intézkedés ellen a munkaügyi bírósághoz fordult, és annak hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkáltató a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásakor több okból megsértette a kollektív szerződés vonatkozó rendelkezésében foglaltakat.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felek között a vétkes kötelezettségszegés ténye nem volt vitás.
Az alperes kollektív szerződése (K. Sz.) az Mt.-nek a hátrányos jogkövetkezményekre vonatkozó 109. §-a alapján rendelkezik az eljárási szabályokról. E körben értelmezte a K. Sz. IV. fejezetében az "Elévülés" címszó alatti rendelkezést, és azt összevetve a K. Sz. más pontjaival, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a munkáltatói intézkedés megtételére vonatkozó 15 napos határidő az eljárás megindítására, nem pedig annak a befejezésére vonatkozik, ezért a felperesnek a szubjektív elévülési határidő elmulasztására való hivatkozását nem fogadta el. Ugyancsak nem fogadta el a felperesnek azt az eljárási kifogását, hogy az alperes a jogi képviselő igénybevételének lehetőségére nem figyelmeztette. A felperes a kollektív szerződésből erről tudomást szerezhetett, a munkáltató a munkavállaló figyelmét jogi képviselő igénybevételére nem köteles külön felhívni. A felperes személyes meghallgatásáról jegyzőkönyv készült, és az, valamint a meghozott határozat nem felel meg maradéktalanul a kollektív szerződésben foglalt formai előírásoknak, ez azonban az ügy érdemére kihatással nem volt.
Az ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság megalapozatlannak találta, és az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva, helyes indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte, hogy a 15 napos határidő értelmezése csak az egész szabályozási rendszerben lehetséges, és csak akként fogadható el, hogy az eljárás megindítására vonatkozik.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Fenntartotta a perben elfoglalt jogi álláspontját, amely szerint a munkáltató az intézkedését a kollektív szerződés megsértésével a szubjektív határidőn túl hozta meg, és más eljárási szabályt is sértett. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság hasonló tényállású ügyben hozott korábbi határozatára, amelyben a kollektív szerződés vitatott rendelkezését már értelmezte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 109. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése esetére a kollektív szerződés - az eljárási szabályok meghatározása mellett - a 96. §-ának (1) bekezdésében foglaltakon kívül egyéb jogkövetkezményeket is megállapíthat. A (3) bekezdés szerint nem lehet a munkavállalóval szemben hátrányos jogkövetkezményt tartalmazó intézkedést hozni, ha a vétkes kötelezettségszegés elkövetése óta egy év már eltelt.
A törvényi felhatalmazás alapján az alperes kollektív szerződése 82. §-ának 1. pontja sorolja fel a hátrányos jogkövetkezményként hozható munkáltatói intézkedéseket, a 3. számú melléklet pedig ezen intézkedések érvényesítésének rendjét. E körben a IV.1. pont - elévülés címszó keretében - az Mt.-ben foglalt egyéves határidő helyett, a munkavállalók előnyére, az intézkedés meghozatalára megszorító rendelkezést tartalmaz. E szerint a munkáltatói intézkedést a vétkes kötelezettségszegésnek az eljárásra jogosult munkáltatói jogkör gyakorlója tudomásszerzésétől számított 15 napon belül lehet alkalmazni. Ez a határidő - ugyanúgy, mint az egyéves határidő - jogvesztő, és azt jelenti, hogy a munkáltató joghatályosan csak e határidőn belül hozhatja meg a hátrányos jogkövetkezményt tartalmazó intézkedését. A periratokból megállapíthatóan a felperessel szemben a munkáltatói jogkört gyakorló állomásfőnök a szolgálat átadásával kapcsolatos kötelezettségszegés miatt az eljárást 1998. szeptember 9-én megindította, ehhez képest a szolgálati megrovást kiszabó munkáltatói intézkedést csak 1998. október 2-án, vagyis a tudomásszerzéstől számított 15 napos jogvesztő határidőn túl alkalmazta.
Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja téves, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság határozatát megváltoztatta, és a kereseti kérelemnek megfelelő döntést hozott.
A Legfelsőbb Bíróság a költségek viseléséről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, az illeték viseléséről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-ának (3) bekezdése alapján rendelkezett.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.830/1999. sz.)