adozona.hu
BH 2002.2.76
BH 2002.2.76
Ha a munkáltató a rendkívüli felmondását a munkaviszonyból származó kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben történt megszegésére alapítja, a jogszabálynak a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő munkavállalói magatartásra utaló rendelkezése nem alkalmazható, mivel ebben az esetben a felróhatóság nem törvényi feltétel [Mt. 96. § (1) bek. a) és b) pont, 104. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. december 1-jétől fűtő munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1997. március 22-én rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes munkavégzési helyéről közel 300 000 forint értékű autógumi eltűnése kapcsán elrendelt fegyelmi és kártérítési eljárás során új körülmények merültek fel, erre tekintettel az alperes elrendelte az érintettek, köztük a felperes ismételt meghallgatását. A felperes azonban az írásbeli értesítés és a munkahelyi vezetője ismét...
BH 2002.2.76 Ha a munkáltató a rendkívüli felmondását a munkaviszonyból származó kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben történt megszegésére alapítja, a jogszabálynak a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő munkavállalói magatartásra utaló rendelkezése nem alkalmazható, mivel ebben az esetben a felróhatóság nem törvényi feltétel [Mt. 96. § (1) bek. a) és b) pont, 104. § (1) bek.].
A felperes 1992. december 1-jétől fűtő munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1997. március 22-én rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes munkavégzési helyéről közel 300 000 forint értékű autógumi eltűnése kapcsán elrendelt fegyelmi és kártérítési eljárás során új körülmények merültek fel, erre tekintettel az alperes elrendelte az érintettek, köztük a felperes ismételt meghallgatását. A felperes azonban az írásbeli értesítés és a munkahelyi vezetője ismételt felhívása ellenére a munkaidőben tartott meghallgatáson nem jelent meg. A megjelenés megtagadásával a felperes hátráltatta az ügy kivizsgálását, és súlyosan sértette a munkafegyelmet.A felperesnek a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek az Mt. 100. §-a szerinti marasztalására irányuló keresetét a munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította.
Megállapította, hogy a felperes 1999. március 18-án munkaidőben az alperes előzetes írásbeli értesítése és a felettese szóbeli felhívása ellenére kellő indok nélkül megtagadta a fegyelmi és kártérítési ügyben elrendelt ismételt személyes meghallgatáson való részvételt. A felperes magatartását az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint minősülő kötelezettségszegésnek tekintette. Megállapította továbbá, hogy a felperes cselekedete alkalmas volt a vezetői tekintély rombolására, ezért a rendkívüli felmondás az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján is megalapozott.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott, amikor megállapította a rendkívüli felmondást megalapozó minősített kötelezettségszegést. A fellebbezés kapcsán azonban kifejtette, hogy a bírói gyakorlat szerint az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt kötelezettségszegés a b) pontban foglaltak szerinti minősítést kizárja.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjába ütköző törvénysértés miatt. Álláspontja szerint az alperes a második meghallgatásra vonatkozó értesítést félreérthetően fogalmazta, abból nem tűnt ki annak utasítás jellege, és az, hogy a betartása kötelező, a megszegése pedig munkaköri kötelezettségszegés. Ezért a magatartását úgy kell értékelni, hogy a védekezés jogával nem kívánt élni arra is tekintettel, mivel álláspontja szerint az első meghallgatásához képest mást nem tudott volna elmondani. A munkáltató a rendkívüli felmondás jogát rendeltetésellenesen is gyakorolta, hiszen az alperes vezetőinek perbeli nyilatkozata szerint "bocsánatkérése" esetén az intézkedésre nem került volna sor. Sérelmezte továbbá, hogy az alperes intézkedése nem jelölte meg a rendkívüli felmondást megalapozó jogszabályt, az elsőfokú bíróság az intézkedés megalapozottságát az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján egyaránt megállapította, ezzel szemben a megyei bíróság csak az a) pont szerinti minősítést tartotta fenn.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélettel jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás [Pp. 206. § (1) bekezdése] a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Eszerint az alperes a rendkívüli felmondást annak egyértelmű tartalma szerint az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott minősített kötelezettségszegésre alapította, ezért nincs jelentősége a jogszabály a) vagy b) pontja konkrét megjelölése hiányának, ez a körülmény az intézkedés megalapozottságát nem érinti. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján minősülő kötelezettségszegés esetén a b) pont nem alkalmazható, mivel ebben az esetben a felróhatóság nem törvényi feltétel.
A megállapított tényállás alapján a munkaügyi bíróság törvénysértés nélkül következtetett arra, hogy az indokolásban megjelölt magatartással a felperes lényeges munkaköri kötelezettségét jelentős mértékben szándékosan megszegte. Az elrendelt fegyelmi és kártérítési eljárás keretén belül kitűzött személyes meghallgatáson való megjelenést a munkavállaló alapos indok nélkül nem tagadhatja meg. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes a munkáltató jogszerű utasításával tudatosan és jogellenesen szembehelyezkedett, és alaptalanul hivatkozott a meghallgatás időpontjáról és helyéről szóló értesítés "félreérthető" megfogalmazására. A körülményekre tekintettel a felperes az értesítést csak úgy értelmezhette, hogy a meghallgatáson meg kell jelennie. Ezt támasztja alá, hogy erre az értesítés átadásakor a munkahelyi vezetője szóban figyelmeztette is, továbbá a több munkavállalót érintő ismételt meghallgatásról az előző napon a munkatársaitól is értesült.
A meghallgatásról távolmaradó felperest a munkahelyi vezetője telefonon felhívta, és ismételten figyelmeztette a megjelenésre, valamint arra, hogy a meghallgatáson mindenki megjelent, csak a felperesre várnak. A felperes ekkor tett kijelentését - "a kerékpárom tönkrement, nem tudok kimenni, de ha jó lenne, akkor sem mennék ki, hallgassák végig, amit már elmondtam" - az addig tanúsított magatartásával együtt helytállóan értékelte a másodfokú bíróság a munkáltatói utasítás megtagadásának [Mt. 104. § (1) bekezdése]. A felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes érvelése alaptalan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kötelezte a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére [Pp. 78. § (1) bek.]. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.246/2000. sz.)