adozona.hu
BH 2002.2.75
BH 2002.2.75
A munkaviszony rendes felmondással szűnik meg, ha a munkavállaló a munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését kéri, a munkáltató azonban a közös megegyezéshez nem járul hozzá, és a munkavállaló kérelmét felmondásnak tekinti, a munkavállaló pedig ezt tudomásul veszi, és elfogadja, és a munkaviszonya - a munkáltató álláspontjának megfelelően - a felmondási idő letöltése után szűnik meg [Mt. 89. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását, valamint a tanulmányi költségek megtérítése alóli mentesülésének megállapítását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatos kereseti kérelmet elutasította, a tanulmányi költséggel összefüggő kereseti kérelem tekintetében az eljárást megszüntette.
Az ítélet tényállása szerint a felperes 1999. március 5-én írásbeli kérelem...
BH 2002.2.75 A munkaviszony rendes felmondással szűnik meg, ha a munkavállaló a munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését kéri, a munkáltató azonban a közös megegyezéshez nem járul hozzá, és a munkavállaló kérelmét felmondásnak tekinti, a munkavállaló pedig ezt tudomásul veszi, és elfogadja, és a munkaviszonya - a munkáltató álláspontjának megfelelően - a felmondási idő letöltése után szűnik meg [Mt. 89. § (1) bek.].
A felperes a keresetében munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását, valamint a tanulmányi költségek megtérítése alóli mentesülésének megállapítását kérte.A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatos kereseti kérelmet elutasította, a tanulmányi költséggel összefüggő kereseti kérelem tekintetében az eljárást megszüntette.
Az ítélet tényállása szerint a felperes 1999. március 5-én írásbeli kérelemmel fordult az alpereshez, hogy a munkaviszonyát 1999. március 15-ével közös megegyezéssel szüntessék meg. Arra hivatkozott, hogy elnyert egy pályázatot, és az új munkahelyén 1999. március 16-án kell munkába állnia. Az alperes az 1999. március 8-án kelt válaszában közölte, hogy a közös megegyezéshez nem járul hozzá, a felperes nyilatkozatát rendes felmondásnak tekinti, a munkaviszonya megszűnésének időpontját 1999. április 2-ában határozta meg, és tanulmányi szerződése alapján a költségek megtérítésére kötelezi. A felperes 1999. március 16-án írásban jelezte, hogy véleménye szerint - a húsvéti ünnepekre tekintettel - a munkaviszonya megszűnésének napja nem április 2-a, hanem április 5-e. Az alperes 1999. március 17-én írásban közölte, hogy a felperes munkaviszonya megszűnésének időpontja 1999. április 8-a, és a tanulmányi költségekkel kapcsolatos egyeztetés napjaként 1999. március 30-át jelölte meg, illetve elrendelte 1999. március 31-ével a felmerült költségek visszafizetését. A felperes 1999. április 9-én létesített új munkaviszonyt. Az új munkáltatója az oktatási költségeit átvállalta, 221 380 forintot fizetett meg az alperesnek 1999 áprilisában.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg, mivel a felek kölcsönösen egyezkedtek, mindkét fél tudomásul vette egymás szándékát, és a munkaviszony megszüntetése a megegyezésnek megfelelően foganatba ment. Ezért a bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatos keresetet elutasította. A tanulmányi szerződésből eredő költségek tekintetében - fizetési felszólítás hiányában - a felperes keresetét idő előttinek minősítette, ezért a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a pert megszüntette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a felperesnek a tanulmányi költségek megfizetése alóli mentesítésére irányuló keresetét. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a perbeli tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 1999. április 8-án munkavállalói felmondás folytán szűnt meg. Kifejtette, hogy a felperes 1999. március 5-ei nyilatkozata a munkaviszony megszüntetésre irányult, és az alperes 1999. március 8-i válaszában közölt, a munkavállalói rendes felmondásra vonatkozó minősítés ellen nem tiltakozott. Ezzel az eltérő indokolással értett egyet a jogellenességre irányuló kereset elutasításával.
A tanulmányi költségekre vonatkozó kereset a bíróság álláspontja szerint érdemben elbírálható volt, mivel a tanulmányi szerződés alapján fizetendő költségek megtérítését a felperes vállalta, és a szerződés alapján ez a kötelezettsége fennállt.
A felperes a felülvizsgálati kérelemében a jogerős ítélet "megváltoztatását", és a jogellenességgel kapcsolatos keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. A munkaviszonya megszüntetésének jogellenességével összefüggő keresete elutasítása körében támadta a jogerős ítéletet, az Mt. 6. §-ába, 87. §-ába, 89. §-ába, 93. §-ába, 95. §-ába és a Ptk. 207. § és 211. §-ába ütköző törvénysértésre hivatkozott. Vitatta az 1995. március 5-i kérelme egyoldalú jognyilatkozatként való minősítését, mivel álláspontja szerint az alperesnek nem volt joga a szerződési ajánlatát átminősíteni; ezért egyoldalú munkáltatói intézkedéssel jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban irányadó. E tényállás alapján a másodfokú bíróság megalapozottan és helytálló jogi következtetéssel, tehát jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes munkaviszonya munkavállalói rendes felmondással jogszerűen szűnt meg. A perbeli esetben a feleknek a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos nyilatkozatait egymással összefüggésben kell értelmezni. A felperes 1999. március 5-én egyértelműen kérte a munkaviszonya megszüntetését, annak jogcímeként a közös megegyezést jelölte meg. Az alperes 1999. március 8-án tett nyilatkozatát, amely szerint a közös megegyezéshez nem járul hozzá, és a felperesnek a munkaviszonya megszüntetésére irányuló kérelmét rendes felmondásnak tekinti, a felperes tudomásul vette. Ez következik az 1999. március 16-án kelt írásbeli válaszából, miután abban a felmondási időnek megfelelően kérte a munkaviszony megszűnése időpontjának megállapítását (április 5.), és nem kifogásolta az alperes által megjelölt jogcímet. A felperes perbeli nyilatkozata ezt mindenben megerősítette ("A munkáltató azonban nem járult hozzá a közös megegyezéshez, hanem úgy tekintette, mintha én felmondást adtam volna be a munkaviszony megszüntetése iránt... Én ezt elfogadtam, kértem, hogy ne április 2-a, hanem április 5.-e legyen az utolsó munkában töltött napom".) A felperes tehát az írásbeli nyilatkozatának (1999. március 16.) tartalma szerint elfogadta, hogy a munkaviszonya megszűnésének jogcíme módosuljon, és munkaviszonya ennek megfelelően, a felmondási idő letöltése után szűnjön meg. Ehhez képest a perben és a felülvizsgálati kérelemében is nyilvánvalóan alaptalanul, a saját nyilatkozataival szembekerülve hivatkozott jogellenes megszüntetésre.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel sikertelenül támadott - a munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatos kereset elutasítását helybenhagyó - részét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére [Pp. 78. §-ának (1) bekezdése].
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 19. §-a értelmében az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.234/2000. sz.)