adozona.hu
BH 2002.1.33
BH 2002.1.33
Ha a közalkalmazott kinevezéssel intézetvezető-helyettesi tevékenység ellátására kapott megbízást, a vezetői pótlék megfizetése iránt indult jogvita keretein kívül esik annak vizsgálata, hogy a munkáltató a megbízásnak megfelelően foglalkoztatta-e, és a megbízás időtartama alatt ellátott-e és milyen körben vezetőhelyettesi feladatokat [Mt. 11. § (1) és (2) bek., 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Ktj.) 70. § (1) bek., 1993. évi LXXIX. tv. 17. § (1) bek. a) pont, 18. § (1) bek., 20. § (1) bek. a) pont, 5
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest a Minisztérium Jóléti és Szociális Intézmények igazgatója 1993. szeptember 1-jétől felmentette a Minisztérium Jóléti és Szociális Intézmények Gyermekotthonának intézetvezetői munkaköréből, és egyúttal - közös megegyezéssel, illetményének változatlanul hagyásával - vezető óvónőnek nevezte ki, és besorolta a felső közalkalmazotti osztály D. fizetési osztályának 12. fizetési fokozatába.
Az 1995. február 8-án kelt intézkedésével az alperest vezető miniszteri biztos a vezető óvónő mun...
BH 2002.1.33 Ha a közalkalmazott kinevezéssel intézetvezető-helyettesi tevékenység ellátására kapott megbízást, a vezetői pótlék megfizetése iránt indult jogvita keretein kívül esik annak vizsgálata, hogy a munkáltató a megbízásnak megfelelően foglalkoztatta-e, és a megbízás időtartama alatt ellátott-e és milyen körben vezetőhelyettesi feladatokat [Mt. 11. § (1) és (2) bek., 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Ktj.) 70. § (1) bek., 1993. évi LXXIX. tv. 17. § (1) bek. a) pont, 18. § (1) bek., 20. § (1) bek. a) pont, 54. § (1) bek., 55. § (1) bek. a) pont, 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 5. § (1) bek.].
A felperest a Minisztérium Jóléti és Szociális Intézmények igazgatója 1993. szeptember 1-jétől felmentette a Minisztérium Jóléti és Szociális Intézmények Gyermekotthonának intézetvezetői munkaköréből, és egyúttal - közös megegyezéssel, illetményének változatlanul hagyásával - vezető óvónőnek nevezte ki, és besorolta a felső közalkalmazotti osztály D. fizetési osztályának 12. fizetési fokozatába.Az 1995. február 8-án kelt intézkedésével az alperest vezető miniszteri biztos a vezető óvónő munkakört betöltő felperest 1995. február 15-től határozatlan időre szólóan - illetményének és besorolásának változatlanul hagyásával - a Minisztérium Jóléti és Szociális Intézmények Gyermekintézményeinél kinevezte intézetvezető-helyettesnek. E minőségében a felperest felelőssé tette két óvoda szakmai, pedagógiai irányításáért, valamint felhatalmazta arra, hogy az intézetvezetőt tartós távollétében teljes jogkörrel helyettesítse.
A felperes 1996. október 31-i nyugállományba vonulásáig a kinevezés visszavonására nem került sor.
A felperes a közalkalmazotti jogviszonyának megszűnését követően az alperestől 1993. szeptember 1-jétől elmaradt vezetői pótlék címén 333 350 forint megfizetését kérte, majd az alperes elutasító döntése után a munkaügyi bírósághoz fordult. A felperes az eljárás során a keresetét módosította, és végül az elmaradt vezetői pótlék iránti igényét 1995. február 15-e és 1996. október 31-e közötti időre tartotta fenn 182 800 forint összegben.
Az alperes a kereset elutasítását elsődlegesen elévülés, másodlagosan a jogalap hiánya miatt kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek vezetői pótlék címén 182 800 forintot és ennek az 1996. november 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20 %-os késedelmi kamatát, valamint 9000 forint perköltséget.
Megállapította, hogy az alperesi intézményt a Minisztérium hozta létre szociális és jóléti feladatok ellátására. Az alperes 1992. és 1995. évi szervezeti és működési szabályzata a gyermekintézmények feladatának a minisztériumnál és az intézményeknél dolgozó szülők gyermekeinek bölcsődei és óvodai ellátását, gondozását, nevelését jelöli meg. A gyermekintézmények vezetőjét részintézmény-vezetőként határozza meg, aki felelős a részintézmény működéséért és a feladatkörébe utalt feladatok teljesítéséért. A részintézmény-vezető pénzügyi és közgazdasági végzettséggel rendelkezik, de pedagógiai végzettséggel nem. A gyermekintézmények működési szabályzata szerint a vezető óvónő a gyermekintézmény vezetőjének általános helyettese, a pedagógiai munka irányítója, az 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) alkalmazása szempontjából azonban nem minősül vezető beosztású közalkalmazottnak.
Az alperes a gyermekintézmények vezetésével részintézmény-vezetőként olyan személyt bízott meg, aki nem rendelkezik pedagógiai végzettséggel, miközben egyedüli vezetője a 96 férőhelyes óvodának és a 72 férőhelyes tanóvodának. A vezető óvónőt tekintette a részintézmény-vezető általános helyettesének és a szakmai munka irányítójának, annak rögzítése mellett, hogy nem minősül vezetőnek.
A bíróság álláspontja szerint ez az állapot a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) rendelkezéseibe ütközik. A Kt. 20. §-a (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az óvoda közoktatási intézmény. A Kt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az óvoda élén óvodavezető áll. Az 54. § (1) bekezdése alapján az óvoda vezetője mint a közoktatási intézmény vezetője felel a nevelési, oktatási intézmény pedagógiai munkájáért. A (2) bekezdés meghatározza a nevelési és oktatási intézmény vezetőinek feladatait, első helyen említve a nevelőtestület vezetését, valamint a nevelő és oktató munka irányítását, ellenőrzését. A Kt. 18. §-ának (1) bekezdése határozza meg a nevelési és oktatási intézmény vezetésére szóló megbízás feltételeit és ezek között a pedagógus munkakörben fennálló határozatlan időre szóló kinevezést, míg a Kt. 17. §-a (1) bekezdésének a) pontja az óvoda mint nevelési, oktatási intézmény tekintetében pedagógusi munkakört és óvodapedagógusi végzettséget kíván meg.
A gyermekintézmények működési szabályzata ezeknek a rendelkezéseknek több pontban ellentmond. A Kjt.-nek a közoktatásban történő végrehajtásáról rendelkező 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 5. §-ának (1) bekezdése meghatározza a közoktatási intézményekben a vezető és magasabb vezetői beosztást. Ez alapján az alperesi gyermekintézményen belül a nevelési, oktatási feladatokat ellátó óvoda és tanóvoda külön intézményegységnek tekintendő, így az azt szakmailag vezető személynek vezető megbízással rendelkező közalkalmazottnak kell lennie, mert ez van összhangban a közoktatási törvénnyel is.
A felperes rendelkezik intézményvezető-helyettesi megbízással és a szakmailag szükséges végzettséggel, ezért a vezetői pótlékra irányuló kereseti kérelme megalapozott.
Az ítélet elleni fellebbezésében az alperes arra hivatkozott, hogy a szervezeti és működési szabályzat a gyermekintézmények tekintetében intézményvezető-helyettesi beosztásról nem rendelkezett, és a felperes ténylegesen vezető-helyettesi feladatokat nem látott el.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest 4500 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével helytállóan állapította meg a tényállást, és helytálló az arra alapított érdemi döntése is, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel indokai alapján hagyta helyben az ítéletet. Utalt arra, hogy az alperes által a fellebbezésben előterjesztett bizonyítási indítványt azért utasította el, mert további bizonyítás a tényállás tisztázásához nem szükséges. A csatolt okirat tanúsága szerint a felperes vezetői megbízást kapott, és nem méltányosságon alapuló cím használatára jogosították. Az a körülmény, hogy a felperes vezetői tevékenységet ténylegesen nem látott el, nem mentesíti az alperest a vezetői megbízáshoz jogszabály szerint fűződő juttatás megfizetése alól.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a meghozott ítéletek megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte. Megismételte a perben kifejtett jogi álláspontját, amely szerint a felperes követelése egyrészt elévült, mert az intézmény vezetőhelyettesi megbízásának átvételét követően az ellen jogorvoslati kérelemmel nem élt, másrészt az óvoda nem képezett önálló szervezeti egységet, a felperes az intézményvezetői kinevezést méltányossági okból kapta, és ténylegesen nem is látott el vezetőhelyettesi feladatokat.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A felperes a perben vezetőipótlék-igényt érvényesített. Az igényt - különös rendelkezés hiányában - a három éves elévülési időn belül lehet érvényesíteni, a határidőt az esedékessé válástól kell számítani [Mt. 11. § (1) és (2) bekezdése]. Ebből következően a felperes a pótlék iránti igényét az elévülési időn belül visszamenőlegesen érvényesíthette, függetlenül attól, hogy az alperes mikor adta ki a részére a pótlék fizetéséről egyébként nem rendelkező intézményvezető-helyettesi megbízást. Ebben a körben alaptalanul hivatkozik az alperes elévülésre.
A Legfelsőbb Bíróság osztja a másodfokon eljáró bíróság álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a megalapozott döntéshez szükséges mértékben felderítette. Tény, hogy a felperes intézetvezető-helyettesi megbízásban részesült, ehhez képest kívül esett a jogvita keretein annak vizsgálata, hogy a felperest az alperes a megbízásnak megfelelően foglalkoztatta-e, és a megbízás ideje alatt ellátott-e és milyen körben vezetőhelyettesi feladatokat.
Az eljárt bíróságok helytállóan helyezkedtek arra az álláspontra, hogy az alperes szervezeti és működési szabályzata a jogszabállyal nem lehet ellentétes. A jogvita eldöntésénél a közoktatási törvény rendelkezéseit és a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 5. §-ában foglaltakat kellett irányadónak tekinteni, amely szerint a bíróság az óvodát helytállóan tekintette oktatási intézménynek, az intézetvezető-helyettesi megbízással rendelkező felperest pedig vezető beosztású közalkalmazottnak. A címzetes vezető beosztás fogalmát sem az alperes szervezeti és működési szabályzata, sem a jogszabályok nem ismerik, ezért a felülvizsgálati kérelem erre való hivatkozása megalapozatlan.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A költségek viseléséről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.638/1999. sz.)