adozona.hu
BH 2002.1.32
BH 2002.1.32
A munkáltató a munkavállaló munkaviszonyával összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti. Ha e szabály figyelmen kívül hagyásával a követelését közvetlenül bírósági úton érvényesíti, a pert meg kell szüntetni [Mt. 162. § (1) bek., Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1994. július 5-től 1995. június 30-ig állt munkaviszonyban a felperessel biztosítási üzletkötő munkakörben. A felperes az alperessel szemben 1998. február 16-án 61197 forint és késedelmi kamata erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte, mert a jutalékszabályzat alapján a megszűnt biztosítási szerződések után kifizetett jutalékot az üzletkötőnek vissza kell fizetnie.
A fizetési meghagyással szemben az alperes ellentmondással élt, amelyben arra hivatkozott, hogy a követelt össze...
BH 2002.1.32 A munkáltató a munkavállaló munkaviszonyával összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti. Ha e szabály figyelmen kívül hagyásával a követelését közvetlenül bírósági úton érvényesíti, a pert meg kell szüntetni [Mt. 162. § (1) bek., Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont].
Az alperes 1994. július 5-től 1995. június 30-ig állt munkaviszonyban a felperessel biztosítási üzletkötő munkakörben. A felperes az alperessel szemben 1998. február 16-án 61197 forint és késedelmi kamata erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte, mert a jutalékszabályzat alapján a megszűnt biztosítási szerződések után kifizetett jutalékot az üzletkötőnek vissza kell fizetnie.A fizetési meghagyással szemben az alperes ellentmondással élt, amelyben arra hivatkozott, hogy a követelt összeggel nem tartozik, mert egyrészt a felperes által megjelölt szerződések egy része nem szűnt meg, másrészt a felperes a számára ugyancsak a jutalékszabályzatban előírt állománykezelési feladatokat nem végezte el, noha feltételezhető: ez esetben a szerződések egy részét meg lehetett volna menteni.
A felperes a követelését a per folyamán 59 891 forintra leszállította.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 576 forintot és ennek az 1997. október 21-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamatát. A bíróság megállapította, hogy a felek között a létrejött munkaszerződés alapján a munkáltató a munkavállalót teljesítménybérben foglalkoztatta. Teljesítménybérként a mindenkor érvényes jutalékszabályzat rendelkezéseinek megfelelő módon és mértékben elszámolt jutalék illette meg a munkavállalót. A munkáltató a jutalékot havonta előlegként fizette meg azzal, hogy a munkavállaló a jutalékszabályzat feltételeinek megfelelően a felvett összeggel utólag elszámol. A jutalékszabályzat alapján tehát a felperest a jutalék visszakövetelése megillette. Ugyanakkor a per adatai szerint az intervenciós tevékenység ügyviteli lebonyolításának rendjéről szóló központi utasítás értelmében a díjfizetést elmulasztó felek tekintetében a felperesnek komplex állományvédelmi feladatokat kellett végrehajtania. A biztosításoknak a díj nem fizetésének okából való törlését a fiókigazgató, átruházott hatáskörben az üzletvezető, illetve az előbbiek együttes távolléte esetén a pénzügyi vezető végezhette el. Törlést csak engedélyezett bizonylat alapján lehetett végrehajtani.
Az Mt. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató és a munkavállaló a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során köteles együttműködni. Ebből adódóan, amennyiben a felperesnél a megkötött szerződések állományvédelme érdekében érvényes és hatályos rendelkezés volt a perbeli időszakban, a jutalékelszámolásnál azt is vizsgálni kell, hogy a megkötött szerződések állományvédelme érdekében a felperes elvégezte-e a számára előírt kötelezettségeket. A bíróság a peradatok alapján csupán egy ügyfél vonatkozásában tartotta megalapozottnak a visszatérítési igényt, egyebekben arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem bizonyította hitelt érdemlő és meggyőző erővel a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások és az egyéb biztosítások állományvédelmi feladatainak a hivatkozott belső utasításnak megfelelő ellátását.
A megyei bíróság a felperesnek az ítélet ellen előterjesztett fellebbezését megalapozatlannak találta, és az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bek.-ére és 254. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással - annak helytálló ténybeli megállapításai és indokai alapján - helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperesnek az eredeti kereseti kérelem szerinti marasztalását kérte. Hivatkozott a felek által megkötött munkaszerződésre, amelynek értelmében az alperest teljesítménybérben foglalkoztatta. Az alperes számolhatott azzal, hogy az általa megkötött biztosítási szerződések egy meghatározott időn belül és okból történő megszűnése a szerződésekre megállapított jutalék összegének visszafizetési kötelezettségét jelenti. Ez a kötelezettség az alperes jogviszonyának megszűnését követően is fennállt, és független a felperesi intervenciózás megvalósulásától vagy annak hiányától. Továbbra is fenntartotta a perben kifejtett álláspontját, amely szerint az Mt. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettség csak a munkaviszonyban álló felekre vonatkozik.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az érdemét tekintve nem alapos.
A felek között létesült munkaszerződés értelmében az alperest teljesítménybérként jutalék illette meg a jutalékszabályzat rendelkezéseinek megfelelő mértékben. Ez a jutalék munkabér-előlegnek minősül, amellyel - a jutalékszabályzatban meghatározott esetekben, azaz a biztosítási szerződések bizonyos idő eltelte előtti és meghatározott módon való megszűnése esetén - utólag el kell számolnia az alperesnek, esetleg visszafizetési kötelezettsége is keletkezhetett.
A felperes az alperessel szemben a munkaszerződés és jutalékszabályzat alapján tartozásnak minősülő igényét fizetési meghagyással érvényesítette.
Az Mt. 162. §-ának (3) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti. Amennyiben a munkavállaló a tartozását sérelmezi, a fizetési felszólítás ellen munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. A hivatkozott rendelkezésekből következően a felperes nem érvényesíthette a követelését közvetlenül bírósági úton az alperessel szemben, ezért a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, a 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjában írt okból a pert meg kellett volna szüntetni [MD. II. 351. sz., Mfv.II.10.457/1999/5.].
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.646/1999. sz.)