adozona.hu
BH 2001.11.526
BH 2001.11.526
Az ügyvéd és az általa alkalmazott ügyvédjelölt kártérítő felelőssége az ügyvédjelölt által a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kárért [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes leánya, K-né S. H. 1993 szeptemberétől 1994 februárjáig adminisztrátorként az I. r. alperes egyéni ügyvéd alkalmazottja volt. Ugyancsak alkalmazottja volt az I. r. alperesnek ügyvédjelöltként a II. r. alperes.
Ó. J. (örökhagyó) a felperesnek testvére volt, és ápolását, gondozását a felperes látta el. Az örökhagyó 1995 júniusában már súlyosan beteg volt, ezért megkérte a felperes leányát, hogy hívjon ügyvédet, mert végrendelkezni kíván. A felperes leányának kérésére a II. r. alpere...
BH 2001.11.526 Az ügyvéd és az általa alkalmazott ügyvédjelölt kártérítő felelőssége az ügyvédjelölt által a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kárért [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek.].
A felperes leánya, K-né S. H. 1993 szeptemberétől 1994 februárjáig adminisztrátorként az I. r. alperes egyéni ügyvéd alkalmazottja volt. Ugyancsak alkalmazottja volt az I. r. alperesnek ügyvédjelöltként a II. r. alperes.Ó. J. (örökhagyó) a felperesnek testvére volt, és ápolását, gondozását a felperes látta el. Az örökhagyó 1995 júniusában már súlyosan beteg volt, ezért megkérte a felperes leányát, hogy hívjon ügyvédet, mert végrendelkezni kíván. A felperes leányának kérésére a II. r. alperes vállalta az okirat megszerkesztését. Együtt érkeztek 1995. július 11-én az örökhagyó lakására, majd a II. r. alperes a végrendeletet megszerkesztette, azt a felperes leánya legépelte, és mindketten aláírták végrendeleti tanúként. A végrendelet szerint a felperes egy h.-i ingatlan 2/6-od részét, valamint ingóságokat örökölt. A felperes leánya megkérdezte a II. r. alperest, hogy nem lesz-e probléma az ő közreműködése miatt, de a II. r. alperes megnyugtatta, hogy ő a végrendelet szempontjából nem minősül érdekelt félnek.
Ó. J. 1995. szeptember 15-én meghalt. A hagyatéki eljárásban a törvényes örökösei - gyermekei - a végrendelet érvénytelenségére hivatkoztak amiatt, hogy azt tanúként a felperes leánya írta alá. A felperes erre figyelemmel egyezséget kötött, és a végrendelet alapján neki járó 633 332 forint értékű 2/6-od ingatlanilletőség helyett 300 000 forint értékhez jutott.
A H. Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa a határozatával megállapította, hogy a II. r. alperes elkövette az ügyvédi hivatás magatartási szabályaiba ütköző fegyelmi vétséget, és ezért a szakvizsgára bocsátáshoz szükséges joggyakorlati időt hat hónappal meghosszabbította. Az Országos Ügyvédi Kamara 1997. április 10-én kiadott tájékoztatása szerint a határozat ellen fellebbezés nem érkezett, így az 1996. november 4-én jogerőre emelkedett.
A felperes keresetében 330 000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 330 000 forint és járulékai megfizetésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperesek egyetemleges marasztalását mellőzte, és megállapította, hogy a II. r. alperes csak akkor köteles 'teljesíteni, ha a megítélt összeg az I. r. alperestől nem hajtható be.
A bíróságok tényként megállapították, hogy a II. r. alperes a végrendelet készítésének időpontjában ügyvédjelöltként az I. r. alperes alkalmazásában állott. A felperes leánya mint ügyvédjelöltet kereste meg a végrendelet elkészítése céljából, és a végrendelet megszövegezésére is a II. r. alperes munkahelyén, az ügyvédi irodahelyiségben került sor. A rendelkezésre álló bizonyítékokból a bíróságok arra következtettek, hogy a II. r. alperes a munkaviszonyával összefüggésben okozott a felperesnek kárt, ezért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az I. r. alperes mint munkáltató kártérítési felelőssége fennáll. A munkáltató és a munkavállaló egyetemleges marasztalásának azonban nincs helye, az együttes perelhetőség mellett az alkalmazott csak abban az esetben köteles a kár megtérítésére, ha a megítélt összeg a munkáltatótól nem hajtható be.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a Ptk. 348. §-ában szabályozott felelősség csak akkor áll fenn, ha az alkalmazott magatartása megvalósítja azokat a feltételeket, amelyeket a kártérítési felelősség általános szabályai meghatároznak, és a károkozás összefügg az alkalmazott munkaviszonyával. Az adott esetben ezek a feltételek hiányoznak, így marasztalása jogszabálysértő.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálattal támadott részében vizsgálta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében - jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - a károsulttal szemben a munkáltató a felelős, ha alkalmazottja a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz. E rendelkezés alapján a felelősség akkor állapítható meg, ha a kárt okozó alkalmazott felelőssége egyébként megállapítható lenne. A felelősség adott esetre irányadó anyagi jogi szabályai alapján kell vizsgálni az alkalmazott magatartását. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni; mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítési felelősségnek az általános szabálya azt jelenti, hogy a károsult tartozik bizonyítani: a másik fél jogellenes magatartásával okozati összefüggésben kára keletkezett. Ennek sikere esetén a károkozó felelősséggel tartozik, és ez alól csak vétlenségének bizonyításával mentesülhet. A perben rendelkezésre álló bizonyítékok helyes, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével állapították meg a bíróságok, hogy a II. r. alperes kártérítési felelőssége fennáll, mert eljárása során olyan hibát vétett, amely a felperes károsodásához vezetett. E körben nincs jelentősége annak, hogy a felperes leányának mint korábban hat hónapig az I. r. alperesnél dolgozó ügyviteli alkalmazottnak milyen tudomása volt az ügymenetről, a megbízás felvételéről és az egyéb teendőkről. Semmi bizonyíték nem erősíti meg, hogy a szabályszerű eljárás ismeretében volt. Azt is helyesen állapították meg a bíróságok, hogy a II. r. alperes a munkaviszonyával összefüggésben, az I. r. alperes ügyvédjelöltjeként eljárva okozta a felperes kárát, és közömbös az, hogy az ügy elvállalására felhatalmazása nem volt. Helyesen utalt arra a másodfokú bíróság, hogy az alkalmazottért való felelősség nem zárja ki azt, hogy az alkalmazott a munkaköri feladatába nem tartozó, esetleg a munkáltató által tiltott tevékenységgel okozza a harmadik személy károsodását, mert a felelősség megállapításánál a károkozó tevékenységnek a munkaviszonnyal való összefüggése a döntő. Az esetleges szabadságolási időszaknak - amely nem is bizonyított - nincs jelentősége, az I. r. alperes a kártérítési felelősség alól nem mentette ki magát, ezért kártérítő felelőssége fennáll.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.III.20.976/1999. sz.)