adozona.hu
BH 2001.10.498
BH 2001.10.498
Ha a fegyelmi eljárást nem a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelte el, és a fegyelmi tanács elnöki jogkörét sem az arra jogosult gyakorolta, a fegyelmi határozatot a fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül kell helyezni [1992. évi XXIII. tv. 16. §, 21. § és 22. §, 51. § (1) bek., 53. § (2) bek., 60. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989. március 1-jétől a Földhivatal vezetője volt. A megyei földhivatal vezetője a felperes részére 1997. szeptember 10-én kézbesített döntésével arról értesítette a felperest, hogy az 1989. március 1-jén kiadott hivatalvezetői kinevezését 1997. szeptember 8-ával visszavonja. A hivatalvezető 1997. szeptember 9-étől a felperest besorolta a I. besorolási osztály főtanácsos elnevezésű besorolási fokozat 15. számú fizetési fokozatába, havi illetményének 82 368 forintban történő megálla...
BH 2001.10.498 Ha a fegyelmi eljárást nem a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelte el, és a fegyelmi tanács elnöki jogkörét sem az arra jogosult gyakorolta, a fegyelmi határozatot a fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül kell helyezni [1992. évi XXIII. tv. 16. §, 21. § és 22. §, 51. § (1) bek., 53. § (2) bek., 60. § (4) bek.]
A felperes 1989. március 1-jétől a Földhivatal vezetője volt. A megyei földhivatal vezetője a felperes részére 1997. szeptember 10-én kézbesített döntésével arról értesítette a felperest, hogy az 1989. március 1-jén kiadott hivatalvezetői kinevezését 1997. szeptember 8-ával visszavonja. A hivatalvezető 1997. szeptember 9-étől a felperest besorolta a I. besorolási osztály főtanácsos elnevezésű besorolási fokozat 15. számú fizetési fokozatába, havi illetményének 82 368 forintban történő megállapításával.Az alperes hivatalvezetője az 1997. szeptember 15-én kelt értesítésében közölte a felperessel, hogy fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja miatt fegyelmi eljárást indít ellene. Vizsgálóbiztosként V. I. osztályvezetőt jelölte ki.
A fegyelmi eljárásban eljáró fegyelmi tanács elnöke a megyei földhivatal vezetője, tagjai pedig a Sz.-i Földhivatal megbízott vezetője és a T.-i Földhivatal megbízott vezetője voltak. Az 1997. november 26-án tartott fegyelmi tárgyaláson hozott határozattal a felperest hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtották. A felperes 1997. szeptember 5-től betegszabadságon, majd táppénzes állományban volt, december 15-től keresőképes.
Az alperes szervezeti és működési szabályzata értelmében a megyei földhivatal vezetője gyakorolja a munkáltatói jogkört a megyei földhivatal dolgozói és a körzeti földhivatalok vezetői felett. A körzeti földhivatal élén egyszemélyi felelős hivatalvezető áll. A körzeti hivatalvezetők gyakorolják a munkáltatói jogokat a körzeti földhivatal dolgozói felett.
A felperes a keresőképessé nyilvánítását követően az alperesnél munkát nem végzett, 1997. december 1-jétől egy betéti társaság beltagjaként, annak tevékenységében működött közre díjazás ellenében.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. Közszolgálati jogviszonyának fenntartását nem kívánta, kérte annak megállapítását, hogy a jogviszonya a bírósági ítélet jogerőre emelkedése napjával közös megegyezéssel szűnik meg, kérte továbbá a végkielégítés megfizetését. Arra hivatkozott, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása törvénysértő volt, mivel a fegyelmi eljárást nem a munkáltatói jogkör gyakorlója indította meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest, hogy 1997. december 16-tól 1998. szeptember 2-ig járó illetmény címén 711 360 forintot tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek, kötelezte továbbá perköltség megfizetésére is. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a megyei földhivatali vezető a fegyelmi eljárás elrendelését megelőzően már visszavonta a felperes hivatalvezetői megbízatását és főtanácsos elnevezésű besorolási fokozatba sorolta át. A megyei földhivatal vezetője indította meg a fegyelmi eljárást a felperessel szemben, és ő volt a fegyelmi tanács elnöke is. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fegyelmi eljárás lefolytatására és a fegyelmi határozat meghozatalára olyan súlyos szabályszegéssel került sor, ami a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését indokolta. Az 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 51. §-ának (1) bekezdése és 53. §-ának (2) bekezdése egyértelműen a munkáltatói jogkör gyakorlóját jogosítja fel a fegyelmi eljárás megindítására, és a fegyelmi tanács elnöki tisztének ellátására. A perbeli esetben az alperesi SZMSZ nem tartalmaz rendelkezést a munkáltatói jogkör átruházhatóságáról, és ilyen intézkedés nem is történt. Végül nem értett egyet az elsőfokú bíróság azzal az alperesi állásponttal sem, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya betéti társasági beltagi minőségére tekintettel lemondással megszűnt volna.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy megállapította: a felperes közszolgálati jogviszonya az alperesnél 1998. december 10-én közös megegyezéssel szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg felperesnek tizenöt nap alatt 988 416 forint végkielégítést. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Rendelkezett a perköltség és az illeték viseléséről is.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a munkaügyi bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésével, valamint az elmaradt illetmény megfizetésével kapcsolatos jogi álláspontjával is. A bírói gyakorlatra is hivatkozott abban a vonatkozásban, hogy a fegyelmi eljárás lényeges szabályainak megsértése esetén a fegyelmi határozatot a fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül kell helyezni.
Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos szabályokat a Ktv. 21. § és 22. §-ai tartalmazzák. A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles felszólítani a köztisztviselőt az összeférhetetlenség megszüntetésére, és amennyiben a köztisztviselő az összeférhetetlenséget a felszólítástól számított 30 napon belül nem szünteti meg, közszolgálati jogviszonya megszűnik. A perbeli esetben munkáltatói felszólításra nem került sor, önmagában az összeférhetetlenség akkor sem szünteti meg a jogviszonyt, ha a köztisztviselő az összeférhetetlenséget nem jelentette be.
Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.652/1997. számú eseti döntése alapján a fegyelmi határozat ellen indított vitában is alkalmazandó a Ktv. 60. §-a. A Ktv. 60. §-ának (4) bekezdése értelmében, amennyiben a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyának fenntartását nem kívánja, ezt úgy kell tekinteni, mintha közszolgálati jogviszonya a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szűnt volna meg. Ebben az esetben a köztisztviselőnek végkielégítés jár. Erre a jogszabályi előírásra figyelemmel a felperes 20 évet meghaladó közszolgálati jogviszonya alapján állapította meg a felperesnek járó végkielégítés összegét.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes kifejtette, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója nemcsak a közvetlen joggyakorló, hanem azok is, akik a munkáltatói jogkör gyakorlójától a munkáltatói jogkör gyakorlását jogszerűen elvonhatják. Álláspontja szerint a megyei földhivatal vezetője jogszerűen elvonhatta a körzeti hivatalvezető munkáltatói jogkörét, az ellenkező álláspont megkérdőjelezi a magyar közigazgatási rendszer alá- fölérendeltségének jogszerűségét. Hivatkozott arra is, hogy a felperes 1997. december 1-jétől, mint cégjegyzésre jogosult beltag nem lehetett volna köztisztviselő. Keresőképességétől számított 2 hónap elteltét követően sem jelentkezett az alperesnél munkára, tehát kimerítette a Ktv. szerinti lemondás feltételeit. Ezért a köztisztviselő jogviszonya legkésőbb 1998. február 15-én lemondással egyébként is megszűnt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg a döntésük alapjául szolgáló tényállást, melyet a felülvizsgálati kérelem sem támadott. Jogszerű a megállapított tényállásból levont jogi következtetésük is. Kétségtelen, hogy a fegyelmi eljárás elrendelésének és lefolytatásának lényeges - a Ktv. 51. §-ának (1) bekezdésében és 53. §-a (2) bekezdésében írt - szabályait sértette meg az alperes, amikor a fegyelmi eljárást nem a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelte el, és a fegyelmi tanács elnöki jogkört sem az arra jogosult gyakorolta. Helytállóan döntöttek tehát az eljárt bíróságok, amikor a fegyelmi határozatot a fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül helyezték. A felülvizsgálati kérelemben írtakra utalással a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az adott esetben nem államigazgatási ügyről van szó, ahol a közigazgatási jogi hierarchia érvényesülhetne, hanem munkajogi jogvitáról. Sem a Ktv., sem az alperesi SZMSZ nem teszi lehetővé, hogy a fegyelmi eljárással kapcsolatos munkáltatói jogkört annak gyakorlójától jogszerűen elvonhassák. Téves tehát a felülvizsgálati kérelemnek erre vonatkozó álláspontja.
A Ktv. 16. §-a tartalmazza a közszolgálati jogviszony lemondással való megszűnésének szabályait. A lemondás a köztisztviselő részéről kifejezett, írásbeli nyilatkozattal történhet, hallgatólagosan, ráutaló magatartás alapján nem lehetséges a közszolgálati jogviszony lemondás jogcímén történő megszűnésének megállapítása. Helytálló a jogerős ítélet erre vonatkozó okfejtése is.
A kifejtettekre tekintettel a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes a pervesztessége folytán köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.274/1999. sz.)