adozona.hu
BH 2001.9.445
BH 2001.9.445
A munkáltató alaptalanul hivatkozik arra, hogy a felek között megbízási jogviszony jött létre, ha a felek - mégha csak szóban is - a munkaviszony minden lényeges elemében megállapodtak, a munkavállaló a munkáltató utasítása szerint, annak irányítása és ellenőrzése mellett végezte a munkát, valamint a napi munkaidő hossza is a Munka Törvénykönyvében szabályozottak szerint, nyolc órában került meghatározásra [Mt. 76. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az 1996. március 19-én árokásás közben történt balesetéből eredő vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével kötelezte az alperest 35 000 forint hátralékos keresetkiegészítési járadék és kamata, 1999. április 1-jétől havi 7000 forint járadék, továbbá 200 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamata megfizetésére, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
A munkaügyi bíróság megál...
BH 2001.9.445 A munkáltató alaptalanul hivatkozik arra, hogy a felek között megbízási jogviszony jött létre, ha a felek - mégha csak szóban is - a munkaviszony minden lényeges elemében megállapodtak, a munkavállaló a munkáltató utasítása szerint, annak irányítása és ellenőrzése mellett végezte a munkát, valamint a napi munkaidő hossza is a Munka Törvénykönyvében szabályozottak szerint, nyolc órában került meghatározásra [Mt. 76. §].
A felperes keresetében az 1996. március 19-én árokásás közben történt balesetéből eredő vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére kérte az alperest kötelezni.A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével kötelezte az alperest 35 000 forint hátralékos keresetkiegészítési járadék és kamata, 1999. április 1-jétől havi 7000 forint járadék, továbbá 200 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamata megfizetésére, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes és az alperes 1996. március 18-án szóban megállapodtak, hogy az alperes próbaidőre alkalmazza a felperest, aki másnap a munkát felvette. A felek megállapodása szerint a munkáltató egy-két nap munkavégzés után kívánt dönteni arról, hogy köt-e munkaszerződést. A felperes a munkába állásának első napján, 1996. március 19-én balesetet szenvedett. Az alperes nem vitatta, hogy a felperes a baleset bekövetkezésében nem hatott közre.
Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek között munkaviszony jött létre, a felperest a balesetben vétkes közrehatás nem terhelte. A felperes munkaképessége a balesettel összefüggésben 20%-kal csökkent, eredeti munkakörének ellátására fokozott erőkifejtéssel alkalmas, az élete megváltozott, mivel a fizikai munkát nehezebben bírja, hamarabb fárad. A munkaügyi bíróság a keresetkiegészítés tekintetében a felperesi követelést megalapozottnak találta, nem vagyoni kártérítésként 200 000 forintot ítélt a felperes sérelmével arányban állónak.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be. A felperes a vagyoni és a nem vagyoni kártérítés felemelését, az alperes pedig az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felperessel munkaviszony jött létre, álláspontja szerint "alkalmi vállalkozási szerződést" kötöttek, amire az Mt. rendelkezései nem alkalmazhatóak.
A megyei bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes 1996. március 19-én bekövetkezett balesete üzemi baleset, amelyért az alperest teljes körű felelősség terheli. Az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság a bizonyítást a jogalap tekintetében megfelelően állapította meg, és abból helytálló jogi következtetésre jutott, amikor megállapította, hogy a peres felek között 1996. március 18-án szóban megkötött munkaszerződés alapján munkaviszony jött létre, annak tartalmában a munkaviszonyra vonatkozó elemek fellelhetőek. Az alperes betéti társaságnál elszenvedett baleset tehát üzemi balesetnek minősül, amelyért az alperesnek kártérítési felelőssége áll fenn. Az összegszerűség tekintetében hiányos tényállás miatt a megyei bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a sérelmezett ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kérte a Ptk. 389. §-a, a Pp. 3. §-a (1) bekezdésének és 182. §-a (3) bekezdésének megsértése miatt. Az alperes szerint az eljárt bíróságok a tényállást nem derítették fel, továbbá ítéleteiket nem indokolták. Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság előtt tett felperesi személyes előadásból egyértelműen megállapítható a munkaviszony létrejöttének hiánya, mivel a felek az ehhez szükséges feltételekben nem állapodtak meg. A felperes által előadott körülmények - az alperes két-három nap múlva dönt a munkaszerződésről; adott munkát kellett végezni; a munkaidő és a munkavégzés módja nem volt meghatározva - alátámasztják azt az alperesi álláspontot, hogy nem munkaviszony, hanem egy meghatározott munka elvégzésére irányuló megbízási jogviszony jött létre, amelyre a Ptk. 386. §-a az irányadó.
Ebből következően a munkaügyi bíróság először helytállóan állapította meg a hatásköre hiányát, a másodfokú bíróság végzésével azonban ezt hatályon kívül helyezte. A munkaügyi bíróság az új eljárásban a munkaviszony létrejöttét már úgy állapította meg, hogy a bizonyítékokat nem értékelte, a következtetésének indokát nem adta, ezért az így megalapozatlan elsőfokú ítéletet helybenhagyó másodfokú ítélet törvénysértő. Az alperes szerint figyelmen kívül maradt továbbá az a körülmény is, hogy a baleset után a felperes nem akarta igénybe venni a helyszínen tartózkodó orvos segítségét.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A nem vitatott ítéleti tényállás szerint a felperes a baleset napján reggel állt munkába az alperes bt.-nél, ahol árokásás végzése közben érte a baleset, amikor a már kiásott árok ráomlott. A munka végzésére irányuló jogviszonyt illetően az alperes a bt. beltagja és egyben képviselője tanúként történt kihallgatásakor arról nyilatkozott, hogy a felperes és N. I. 1996. március 18-án amiatt kereseték meg őt, hogy adjon a részükre munkát. Másnap megbeszélték a munkavégzés feltételeit, részleteit, és a felperest meghatározott órabérrel, napi 8 órás munkaidőre árokásás munkára felvette azzal, hogy egy napos munkát biztosít; továbbá a munkavégzést személyesen is irányította. A felperes és N. I. egybehangzóan arról nyilatkoztak, hogy a képviselővel folytatott megbeszélésen abban állapodtak meg, hogy egy-két napos munkavégzés után dönt az alperes a munkaszerződés megkötéséről, amin a felperes és N. I. az írásbeli munkaszerződés-kötést értette. N. I. az alperesnél más munkavégzési helyen két hétig dolgozott, írásban munkaszerződést nem kötöttek.
Ezekből a peradatokból helytállóan következtettek az eljárt bíróságok arra, hogy 1996. március 19-én a felperes munkaviszony keretében végzett árokásási munka közben szenvedett balesetet. A felek a munkaviszony minden lényeges elemében (munkakör, munkabér, munkavégzés helye) megállapodtak, a felperes a bt. beltagjának utasítása szerint annak irányítása és ellenőrzése mellett végezte az árokásást, továbbá a munkaidő hosszát is az Mt.-ben szabályozottak szerint napi 8 órában határozta meg az alperes. Mindezt nem érinti, hogy a felek megállapodása szóban jött létre, a perbeli napon létrejött munkaviszony szempontjából pedig nincs jelentősége, hogy az alperes hosz-szabb időszakra alkalmazta volna-e a felperest, illetve később kötött volna-e írásos munkaszerződést. A felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes okfejtése téves tehát abban, hogy a perbeli jogviszony megbízásos jogviszony volt.
A munkaügyi bíróság a jogviszonyra vonatkozó bizonyítékok részletes értékelése tekintetében a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak nem tett eleget, és ezt a másodfokú bíróság sem pótolta. A peres iratok alapján azonban megállapítható, hogy e jogszabálysértésnek az érdemi döntésre nem volt kihatása, mivel a munkaügyi bíróság a per adatai alapján a munkaviszony tekintetében megalapozottan döntött.
Alaptalanul hivatkozik a felülvizsgálati kérelem az orvosi ellátás igénybevételének elmulasztására és ezzel összefüggésben e körülmény bírósági értékelésének elmaradására. A munkaügyi bíróság ugyanis ebben a körben nyilatkoztatta az igazságügyi orvosszakértőt, akinek szakvéleménye szerint a felperes ellátását, gyógyulását és a balesetből eredő maradványtüneteket sem befolyásolta, hogy a felperes a balesetet követően nyolc óra múlva részesült orvosi ellátásban. Az alperesnek a fellebbezésében ezzel kapcsolatban előadottakra a másodfokú bíróság részleteiben ugyan nem tért ki, a jogalap tekintetében az elsőfokú bíróság által helytállóan megállapított tényállásra és az abból levont helytálló következtetésre, az alperes teljes kártérítési felelősségére hivatkozásból azonban az elsőfokú ítélet és az annak alapjául szolgáló peradatok teljes körű értékelése következik. Ezért alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek az ezzel összefüggő eljárási jogszabálysértés miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a munkaügyi bíróság új eljárásra kötelezésére vonatkozó érvelése.
A részletezettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet a kifejtett indokokkal hatályában fenntartotta. A közbenső ítélet miatt a felülvizsgálati eljárási illeték és költség felől a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett rendelkeznie.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.720/1999. sz.)