adozona.hu
BH 2001.8.404
BH 2001.8.404
A munkaügyi bírság kiszabására mérlegelési jogkörben kerülhet sor, jogszabály határozza meg a bírság kiszabása során figyelembe veendő szempontokat, a munkáltató anyagi helyzete nem tartozik ezek közé [1996. évi LXXV. tv 7. § (3)-(4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Munkaügyi Felügyelőség 1997. május 27-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperesnél. Ennek alapján kötelezte a határozatában hat pontban összefoglalt munkaügyi jogszabálysértések megszüntetésére, illetve a hátrányt szenvedett munkavállalóknak járó juttatások pótlólagos megfizetésére.
A határozat fellebbezés hiányában 1997. július 10-én jogerőre emelkedett. A felperes ezt, valamint az 1207-3/1997. szám alatt kibocsátott figyelemfelhívást tudomásul vette. Az 1997. július 30-án kelt iratában...
BH 2001.8.404 A munkaügyi bírság kiszabására mérlegelési jogkörben kerülhet sor, jogszabály határozza meg a bírság kiszabása során figyelembe veendő szempontokat, a munkáltató anyagi helyzete nem tartozik ezek közé [1996. évi LXXV. tv 7. § (3)-(4) bek.].
A Munkaügyi Felügyelőség 1997. május 27-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperesnél. Ennek alapján kötelezte a határozatában hat pontban összefoglalt munkaügyi jogszabálysértések megszüntetésére, illetve a hátrányt szenvedett munkavállalóknak járó juttatások pótlólagos megfizetésére.A határozat fellebbezés hiányában 1997. július 10-én jogerőre emelkedett. A felperes ezt, valamint az 1207-3/1997. szám alatt kibocsátott figyelemfelhívást tudomásul vette. Az 1997. július 30-án kelt iratában jelezte a felügyelőségnek, hogy a terhére rótt jogszabálysértő gyakorlatot felszámolta, a kötelező határozatot végrehajtotta. A Munkaügyi Felügyelőség vezetője határozatában 600 000 Ft munkaügyi bírság fizetésére kötelezte a felperest, figyelemmel a megvalósított jogszabályszegések súlyára, valamint az érintett munkavállalók nagy számára.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú hatóság a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a munkaügyi ellenőrzés a Munka Törvénykönyvének kilencféle megsértését állapította meg, 28 fő munkavállalót érintve. Egy-egy jogszabályi rendelkezés megsértése 28, 16, 11, 9, 7 főt is érintett. A munkáltató felperes a dolgozóknak súlyos hátrányt okozott, ehhez képest arányos mértékű a munkaügyi bírság összege.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát, a munkaügyi bírság méltányosságból történő mérséklését kérte. Arra hivatkozott, hogy tapasztalatlan vállalkozó, számos nehézséggel volt kénytelen megküzdeni az indulás során. A társaság vagyoni helyzete pedig nem teszi lehetővé a nagy összegű bírság megfizetését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 2. §-ára és 3. §-ára, továbbá 6. §-ára hivatkozással kifejtette, hogy a perbeli ügyben a munkaügyi bírság kiszabását megelőző eljárás törvényes rendben folyt le, a felperes a munkaügyi jogszabályok terhére rótt megsértését elismerte, azokat korrigálta is. A Met. 7. §-ának (3) és (4) bekezdéséből következően a bíróságnak azt kellett értékelnie, hogy az eljárt közigazgatási szervek a jogszabályban meghatározott mérlegelési szempontok helyes alkalmazásával hozták-e meg döntésüket.
A felperes által is elismerten a munkaügyi jogszabályok megsértése huzamos időre terjedt ki, számos munkavállalót ért emiatt többféle hátrány. Ebből következően a kiszabott munkaügyi bírság mértéke arányos az elkövetett szabályszegésekkel, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a felügyelőség vezetője a felperes javára - lényegében méltányosságot gyakorolva - a felügyelő által javasoltnál alacsonyabb összegű bírságot szabott ki. A bírság mértékének meghatározása során nem volt a felperes javára értékelhető az a körülmény, hogy kezdő vállalkozó. A tapasztalatlanság, illetve kellő jogszabályismeret hiánya senkit nem mentesít a jogszabályi előírások betartása, illetve az ezzel összefüggő jogkövetkezmények viselése alól. A Met. további méltányosság gyakorlását nem teszi lehetővé sem a felügyelőségnek, sem pedig a bíróságnak.
A felperes anyagi helyzetét ugyancsak nem volt mód a döntéshozatal során értékelni, ennek figyelembevételére a végrehajtási eljárás keretében kerülhet sor.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet megváltoztatását és a kiszabott bírság mérséklését kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Met. 7. §-ának (4) bekezdésében írtakat. E jogszabályhely által felsorolt mérlegelési szempontok alkalmazásakor a bíróság nem volt figyelemmel a munkáltató vagyoni viszonyaira. A felperesi kft. 1996. december 1. napjával alakult meg - részben a szálloda alkalmazottaiból - éppen azért, hogy a munkavállalók munkalehetőségének folytonosságát biztosítani tudja, és ne kerüljenek a dolgozók az utcára.
A munkaügyi ellenőrzésre az alakulást követő 5. hónapban került sor. A felperes az adminisztratív mulasztásokat nem vitatta, az iratokat az ellenőrzést végző személy elől nem rejtette el, a feltárt hiányosságokat haladéktalanul orvosolta, és bízott az ügy méltányos elbírálásában. Álláspontja szerint nem lehet eltekinteni a munkáltató vagyoni helyzetének vizsgálatától, hiszen a bírság megfizetése ehhez képest sújtja valamilyen mértékben a munkáltatót. A felperesi cég alaptőkéje 1 000 000 Ft, a bírság összege a vagyon 60%-át teszi ki, és ezzel a működőképességét veszélyezteti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-a (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát csak jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Jogszabálysértőnek tekinthető a megalapozatlan ítélet is. Megalapozatlanság azonban csak akkor áll fenn, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, illetve okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp. 206. §-a szerinti bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az eljárt bíróságok a bizonyítás anyagának mérlegelése alapján a közigazgatási eljárás során megállapított bírság összegét jogszerűnek értékelték. A Met. 7. §-ának (3) bekezdése a munkaügyi bírság mértékének meghatározásához alsó és felső határt szab, amelyen belül a bírságolás mérlegelési jogkörben történik.
Az általánosan kialakult és következetes bírói gyakorlat szerint a mérlegelési jogkörben hozott határozatok akkor tekinthetőek jogszerűnek, ha a hatóság a tényállást kellően feltárta, a vonatkozó eljárási szabályokat betartotta, számot adott a mérlegelés szempontjairól, és határozatának indokolásából a mérlegelés jogszerűsége megnyugtatóan megállapítható. A perben felülvizsgált közigazgatási határozatok e kritériumoknak megfeleltek. A perbeli ügyben az 1997. május 27-én megtartott munkaügyi ellenőrzés során tapasztalt felperesi szabálysértések tekintetében a tényállás nem volt vitás. A felügyelőség kötelező határozatát és figyelemfelhívását a felperes tudomásul vette, azok megalapozottságát elismerte. Ennek jogszabályi következménye volt a munkaügyi bírság kiszabása. A felperes a bírság jogalapját a perben sem vitatta, az összegszerűség tekintetében kért méltányos elbírálást. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok megalapozottan jutottak arra a következtetésre, hogy a közigazgatási hatóságok mérlegelési tevékenysége megfelelt a törvényi előírásoknak.
A munkaügyi ellenőrzés alapján kiszabható bírság objektív alapú szankció, amelyet az ellenőrzés során megállapított jogszabálysértés ténye alapoz meg. Ennek megfelelően a bírság összegének meghatározásakor a szabályszegések értékelése, és nem a felperes körülményeinek, a jogszabálysértések megvalósulásához vezető helyzetnek a vizsgálata a hatóság feladata. A mérlegelés nem azt jelenti, hogy az ellenőrző hatóságnak a felperes vagyoni viszonyaira, működésének időtartamára, a szabályszegések elkövetésének okaira tekintettel kell a bírságot kiszabni. Mindezek alapulvételére akkor lenne lehetőség, ha a jogszabály nem mérlegelési jogkört, hanem a méltányosság gyakorlását biztosítaná a hatóság számára. Méltányosság gyakorlására azonban sem a munkaügyi ellenőrzést végző hatóságok (a rájuk irányadó - az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozott - jogszabályi rendelkezések alapján), sem a közigazgatási perben eljárt bíróságok - a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján - nem jogosultak.
A Met. 7. §-ának (4) bekezdése meghatározza a mérlegelés alapvető szempontjait. Ezekre figyelemmel a felperes által megvalósított, 28 munkavállalót többszörösen is érintő 9 jogszabálysértés olyan súlyos jogi és anyagi hátrányt okozott az alkalmazottaknak, amelyre tekintettel a kiszabott bírság összege arányosnak minősül. A felülvizsgálati kérelembeli érvelés kapcsán hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy éppen a munkavállalók elsődleges érdeke az, hogy a munkaügyi szabályok betartásával történjen a foglalkoztatásuk.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.VI.28.736/1998. sz.)