adozona.hu
BH 2001.8.399
BH 2001.8.399
A közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha a foglalkoztatására a munkaideje legalább felében a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor. Az egészségi ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együtt járó tényleges károsító hatás. A károsító hatás lehetősége a pótlék megállapítása szempontjából nem elegendő, az egészségi ártalom meglétét objektív tények alapján kell megállapítani. A munkaköröket az egészségi ártalom szempontjából nem általában, hanem az adott feltételek
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A II. rendű felperes osztályvezető főorvos, a IX. rendű felperes segéd-röntgenasszisztens, a többi felperes röntgen-asszisztens munkakörben dolgozott az alperes Központi Röntgen Osztályán. A felperesek az 1992. július 1. napjától 1993. december 31. napjáig terjedő időre veszélyességi pótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest a kereset szerint marasztalta, mert a felperesek a napi munkaidejük felében egészségkárosító kockázatnak voltak ki...
BH 2001.8.399 A közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha a foglalkoztatására a munkaideje legalább felében a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor. Az egészségi ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együtt járó tényleges károsító hatás. A károsító hatás lehetősége a pótlék megállapítása szempontjából nem elegendő, az egészségi ártalom meglétét objektív tények alapján kell megállapítani. A munkaköröket az egészségi ártalom szempontjából nem általában, hanem az adott feltételeket figyelembevéve kell vizsgálni [1992. évi XXXIII. tv 72. § (1) bek. a) pont].
A II. rendű felperes osztályvezető főorvos, a IX. rendű felperes segéd-röntgenasszisztens, a többi felperes röntgen-asszisztens munkakörben dolgozott az alperes Központi Röntgen Osztályán. A felperesek az 1992. július 1. napjától 1993. december 31. napjáig terjedő időre veszélyességi pótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest a kereset szerint marasztalta, mert a felperesek a napi munkaidejük felében egészségkárosító kockázatnak voltak kitéve.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, mert az általa elvégzett számítások szerint a felperesek a munkaidejük kevesebb, mint felében vannak röntgensugárzásnak kitéve.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Álláspontja szerint az 1992. évi XXXIII. tv (Kjt.) 72. §-ának (1) bekezdése alapján akkor jár pótlék, ha a munkaidő nagyobb részében fennáll az egészségi ártalom lehetősége. A felperesek esetében ez a munkahelyükön naponta eltöltendő hat óra alatt folyamatosan fennállt. A betegforgalom alapján csak valószínűsíteni lehetne, hogy egy-egy felperes egy adott napon mennyi időt töltött működő gép közelében, de ilyen nyilvántartást az alperes csak az orvosokra nézve csatolt.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Előadta, a pótlék folyósításának feltétele, hogy a munkaidő nagyobb részében az egészségkárosító hatás ténylegesen fennálljon. Az eljárt bíróságok ezt nem vizsgálták, elegendőnek tartották az ártalom lehetőségét. A munkaügyi bíróság által beszerzett szakértői vélemény kizárta, hogy a felpereseket érdemleges sugárterhelés érte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kjt. 72. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha a foglalkoztatására a munkaideje legalább felében a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor.
Az egészségi ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együtt járó tényleges károsító hatás (BH 1998. 453.). A károsító hatás lehetősége a pótlék megállapítása szempontjából nem elegendő, az egészségi ártalom meglétét objektív tények alapján kell megállapítani. A munkaköröket az egészségi ártalom szempontjából nem általában, hanem az adott feltételeket figyelembe véve kell vizsgálni (BH 1997. 374.). Az alperes a fellebbezésében az ártalom fennállását nem vitatta arra az időre, amíg a felperesek röntgenfelvételt készítettek vagy átvilágítást végeztek, vagyis röntgengép mellett, illetőleg egészségi ártalomnak kitett munkahelyen dolgoztak. A munkaügyi bíróság által beszerzett szakvélemény szerint ártalom a gépek működésén kívül nem állhat fenn. Az alperes elismerése folytán ezért azt kellett volna vizsgálni, hogy ezek a munkavégzések a napi munkaidőből mennyit tettek ki. A pótlék folyósításának ugyanis feltétele, hogy az ártalom melletti munkavégzés a közalkalmazott napi munkaidejének a felét elérje. Ennek hiányában a közalkalmazott pótlékra nem jogosult. Amennyiben a közalkalmazott ártalom melletti munkavégzése csak egyes napokon érte el a napi munkaidő felét, ezzel arányosan illeti meg a Kjt. által egy hónapra megállapított pótlék.
Téves álláspontjuk miatt az eljárt bíróságok mellőzhetőnek tartották, hogy felperesenként külön-külön - legalább statisztikai bizonyossággal - megállapítsák az ártalom melletti munkavégzés tényleges napi tartamát. Ennek hiányában azonban mind az első, mind a másodfokú ítélet megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság emiatt a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a nagyobb terjedelmű bizonyítás lefolytatása érdekében az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra utasította.
Az új eljárásban az alperesnek a rendelkezésére álló adatok alapján ki kell mutatnia, hogy az egyes felperesek a perbeli időszakban mennyi ideig dolgoztak egészségi ártalomnak kitéve. Ha ez a rendelkezésre álló adatok szerint csak megközelítő pontossággal lehetséges, az eljárás egyéb adatait mérlegelve kell meghatározni a felpereseknek a pótlék szempontjából figyelembe vehető munkaidejét. Csak az így eltöltött idő számbavétele után lehet megalapozatlanságtól mentesen dönteni a felperesek keresetéről.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján a felek felülvizsgálati eljárási költségét csak megállapította, annak viseléséről a pernyertesség és a pervesztesség arányát figyelembe véve kell majd dönteni. A felülvizsgálati eljárás illetékének meghatározását a Legfelsőbb Bíróság mellőzte, mert az az új eljárásban hozandó döntéstől függetlenül az államot terheli.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.153/1999. sz.)