adozona.hu
BH 2001.8.398
BH 2001.8.398
A nyugdíjazás ténye önmagában nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítésre irányuló igényt, mert a nyugdíjazásból nem következik az egyén aktivitásának megszűnése [Mt. 177. § (2) bek., 186. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes szolgálati viszonya az I. rendű alperesnél 1995. július 31-én nyugállományba helyezéssel megszűnt, mert hivatásos szolgálatra egészségügyi okból alkalmatlanná vált. Ezt követően a felperes az 1987. október 17-én munkavégzés közben elszenvedett balesetére hivatkozással kártérítési igényt terjesztett elő, majd annak elutasítása után keresettel élt. Módosított kereseti kérelme elmaradt munkabér címén a nyugellátás és átlagkereset különbözete, utazási költségek, valamint 700 000 forint...
BH 2001.8.398 A nyugdíjazás ténye önmagában nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítésre irányuló igényt, mert a nyugdíjazásból nem következik az egyén aktivitásának megszűnése [Mt. 177. § (2) bek., 186. § (1)-(2) bek.].
A felperes szolgálati viszonya az I. rendű alperesnél 1995. július 31-én nyugállományba helyezéssel megszűnt, mert hivatásos szolgálatra egészségügyi okból alkalmatlanná vált. Ezt követően a felperes az 1987. október 17-én munkavégzés közben elszenvedett balesetére hivatkozással kártérítési igényt terjesztett elő, majd annak elutasítása után keresettel élt. Módosított kereseti kérelme elmaradt munkabér címén a nyugellátás és átlagkereset különbözete, utazási költségek, valamint 700 000 forint nem vagyoni kár és mindezek kamatai megfizetésére irányult.A munkaügyi bíróság az ítéletével az I. rendű alperest lejárt kártérítés címén 215 547 forint és kamatai, 1998. február 1-jétől havi 8520 forint járadék megfizetésére kötelezte. A mezőgazdasági és gyógyszerköltségek tekintetében - illetőleg a II. rendű alperessel szemben valamennyi kereseti kérelem vonatkozásában - a pert megszüntette. Ezt meghaladóan a felperes keresetét az I. rendű alperessel szemben elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes a hivatásos tűzoltó szolgálati viszonya keretében 1987. október 15-én balesetet szenvedett, emiatt hasi műtétre került sor, 1998. január 20-ig volt keresőképtelen. Ezt követően az I. rendű alperes változatlan munkakörben foglalkoztatta. A felperes részére 1987. október 15-től 16 százalékos munkaképesség-csökkenés mellett I. fokozat szerinti, majd 1989. szeptember 1-jétől 26 százalékos munkaképesség-csökkenés mellett II. fokozat szerinti baleseti járadékot folyósítottak. 1995. július 20-án a BM Központi Felülvizsgáló Bizottsága a felperes összmunkaképesség-csökkenését 50 százalékban - ebből a baleseti munkaképesség-csökkenést 26 százalékban - állapította meg, és a felperest hivatásos szolgálatra alkalmatlannak minősítette. Ezt követően az alperes szolgálati viszonya megszűnt, és szolgálati nyugellátásban részesül.
A munkaügyi bíróság a nyugellátás és az átlagkereset különbözete iránt előterjesztett vagyoni igényt megalapozottnak találta az összmunkaképesség-csökkenésen belül a baleset okozta munkaképesség-csökkenés 52 százalékos aránya szerint. A nem vagyoni kárigénnyel kapcsolatban megállapította, hogy a felperes baleset okozta állapotának végleges kialakulásától (1989. szeptember l.) az elévülési idő eltelt. Önmagában a nyugdíjazásra alapozottan pedig a nem vagyoni kárigényt nem találta alaposnak, mivel az ezzel kapcsolatos hátrány kifejezetten anyagi jellegű volt, amely az elérhető kereset és nyugdíj különbözeteként jelentkezett.
A per során a felperes egyes igényeitől elállt. E kereseti kérelmek, valamint a munkáltatói minőség hiányában a II. rendű alperes tekintetében a bíróság a pert megszüntette.
A felperes fellebbezésében az útiköltség és nem vagyoni kártérítés iránti kereseti kérelme elutasítását sérelmezte, a II. rendű alperes pedig az I. rendű alperessel szembeni kereset elutasítása iránt fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével a II. rendű alperes fellebbezését hivatalból elutasította; a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával a nem vagyoni kártérítési igény elutasításával kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy a balesettel összefüggésben a felperes egészségi állapota kialakulásának időpontjához képest a nem vagyoni kártérítési igény elévült, és ezt hivatalból kell figyelembe venni. Önmagában a nyugdíjazás tényei mint a szolgálati viszony jogszerű megszüntetése a munkáltató kártérítési felelősségét nem alapozza meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet a nem vagyoni kártérítés iránti igénye elutasítása tekintetében támadta, erre nézve a jogerős határozat megváltoztatását, a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. Vitatta e követelése elévülését. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen, nem a kár bekövetkezésétől számították az elévülést. A nem vagyoni kára 1995 júliusában keletkezett, amikor az elszenvedett balesetével összefüggésben nyugdíjazták, és emiatt a társadalmi életben való részvétele súlyosan megnehezült, életvitelében változás következett be.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a nem vagyoni kártérítés iránti igényét a keresetében azzal indokolta, hogy 1995. július 31-ével a részben baleseti okból, egészségügyi alkalmatlansága folytán a nyugállományba helyezésével, azaz a munkájának elvesztésével a társadalmi életben való részvétele tartósan és súlyosan megnehezült. Ezt az előkészítő iratában annyiban konkretizálta, hogy az állása elvesztése folytán munkanélkülivé vált, tőkehiány miatt vállalkozásba nem tud kezdeni, ezen a nehéz helyzeten segítené őt a nem vagyoni kártérítés. Fellebbezésében hátrányos helyzetét abban jelölte meg, hogy aktív élete közepén keresőfoglalkozást nem talál, tétlenségre van kárhoztatva.
Az előbbiek szerint a felülvizsgálati kérelem arra helyesen hivatkozott, hogy a felperes a perben érvényesített nem vagyoni kárigényét a nyugdíjazáskor bekövetkezett hátrányra alapozta, tehát az elévülési időt a nyugállományba helyezés időpontjától kell számítani [Mt. 186. § (1)-(2) bekezdés]. A nyugdíjazásával kapcsolatosan elszenvedett sérelmet azonban a munkája, a keresőfoglalkozása elvesztésében jelölte meg, amely valójában vagyoni hátrányként jelentkezett, így azt a keresetveszteséget pótló megítélt vagyoni kártérítés kompenzálta. A nyugdíjazás ténye azonban önmagában - amint azt az eljárt bíróságok is helyesen megállapították - a nem vagyoni kárigényt nem alapozza meg, mert a nyugdíjazásból nem következik az egyén aktivitásának megszűnése, a felülvizsgálati kérelemben jelzett "tétlenségre való kárhoztatás". Tehát az adott esetben nem áll fenn valamely személyiségi jogsérelem, amely vagyoni szolgáltatással kiegyensúlyozható.
Ezért a nem vagyoni kártérítés iránti igényt - a nem vagyoni kár hiányában - megalapozatlansága miatt a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül utasította el, és az ezt helybenhagyó jogerős ítélet sem törvénysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az elévülés tekintetében az indokolás előbbi módosításával, illetve kiegészítésével - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében, a nem vagyoni kártérítés iránti kereseti kérelem elutasítását helybenhagyó rendelkezése tekintetében hatályában fenntartotta, egyebekben a jogerős ítéletet nem érintette.
Az alpereseknek felülvizsgálati költsége nem merült fel, ezért e tárgyban határozni nem kellett.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.805/1998. sz.)