adozona.hu
BH 2001.8.397
BH 2001.8.397
Ha a munkavállaló a korengedményes nyugdíjazására tekintettel közös megegyezéssel szünteti meg a munkaviszonyát, alaptalan a munkáltatóval szemben arra alapított kártérítési igénye, hogy a munkáltató a korengedményes nyugdíja összegéről nem tájékoztatta (Mt. 174. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a korengedményes nyugdíjazására tekintettel munkaviszonya közös megegyezéssel történt megszüntetésével összefüggésben kártérítés megfizetése iránt terjesztette elő a keresetét arra hivatkozva, hogy az alperes tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, és ezzel megtévesztette.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1997. február 24-én kérte korengedményes nyugdíjazását, és a nyugdíjbiztosítási igazgatóságo...
BH 2001.8.397 Ha a munkavállaló a korengedményes nyugdíjazására tekintettel közös megegyezéssel szünteti meg a munkaviszonyát, alaptalan a munkáltatóval szemben arra alapított kártérítési igénye, hogy a munkáltató a korengedményes nyugdíja összegéről nem tájékoztatta (Mt. 174. §).
A felperes a korengedményes nyugdíjazására tekintettel munkaviszonya közös megegyezéssel történt megszüntetésével összefüggésben kártérítés megfizetése iránt terjesztette elő a keresetét arra hivatkozva, hogy az alperes tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, és ezzel megtévesztette.A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1997. február 24-én kérte korengedményes nyugdíjazását, és a nyugdíjbiztosítási igazgatóságon a szolgálati idő megállapítására vonatkozó kérelmet terjesztett elő. Az igazgatóság az 1997. december 2-án kelt határozatával megállapította, hogy felperes nyugellátása megállapításánál 33 év és 230 nap vehető figyelembe. A határozat indokolása tartalmazta, hogy a szolgálati időt a felperes külföldön végzett munkája alapján szerzett szolgálati idejének beszámításával - a magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény alkalmazásával - állapították meg; továbbá kitért arra is, hogy ezen idő vonatkozásában a külföldi szerv saját jogszabályai alapján külön hoz határozatot. Az alperes időközben - a korengedményes nyugdíj tárgyában való határozathozatal elhúzódása miatt - 1997. október 31-én arról tájékoztatta a felperest, hogy munkaviszonyát létszámcsökkentés folytán rendes felmondással kívánja megszüntetni. A felperes a nyugdíjbiztosítási határozat kézhezvételét követően, 1997. december 9-én a korengedményes nyugdíj igénybevétele miatt munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését kérte, amelyhez az alperes hozzájárult. A nyugdíjbiztosítási igazgatóság a felperes korengedményes öregségi nyugdíját az 1998. május 5-én kelt határozatával - a magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény figyelembevételével - úgy állapította meg, hogy a nyugdíj összesen havi 25 808 forint, ennek 12/34-ed része a magyar nyugdíjrész, havi 9109 forint. Egyúttal közölte, hogy a külföldi szerv a saját terhét képező nyugdíjrész vonatkozásában saját jogszabályai alapján külön hoz határozatot.
A felperes a módosított keresetében 1997. december 13-ától 1999. június 29-ig terjedő időre 382 451 forint kár megfizetésére kérte kötelezni az alperest az elmaradt külföldi nyugdíjrész miatt, mert az alperes erre vonatkozóan a korengedményes nyugdíj feltételiről nem tájékoztatta.
A munkaügyi bíróság az alperes kártérítési felelősségét az Mt. 174. §-a alapján nem látta megállapíthatónak. Ezt az alperes által adott téves tájékoztatás, illetve az alperes által okozott bizonyított kár hiányával indokolta.
A felperes a fellebbezésében a szükséges tájékoztatás elmulasztására, az alperes megtévesztő magatartására és a Ptk. 210. §-a (2) bekezdésére hivatkozva kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását.
A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatóság az 1997. december 2-án kelt határozata egyértelműen tájékoztatta a felperest, hogy a külföldi szolgálati idő alapján folyósítandó nyugdíjról a külföldi szerv saját jogszabályai alapján külön határoz. A felperes pedig a saját perbeli nyilatkozata szerint tudta, hogy Jugoszláviában 60 éves kortól részesül nyugdíjban. Ezekre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott megtévesztésre.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a felülvizsgálati határozattal a munkaviszonya megszüntetésére vonatkozó megállapodás érvénytelenségének megállapítását, az alperesnek újabb megállapodás kötésére való kötelezését és a felmerült költségei megfizetését kérte. Vitatta, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatóság a határozatával kellően tájékoztatta a korengedményes nyugdíjazásáról. Álláspontja szerint téves és túlzott a másodfokú ítéletben támasztott követelmény, miszerint neki kellett volna tisztáznia a jugoszláviai szolgálati idő alapján nyugdíjjogosultságával kapcsolatos feltételeket. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság nem bírálta el a Ptk. 210. §-a (2) bekezdésére alapított érvénytelenségi okra vonatkozó fellebbezési kérelmét, és nem tette a a per tárgyává a fellebbezési eljárás során becsatolt jugoszláviai nyugdíjfolyósító intézeti határozatot.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a kártérítési igényét arra alapozta, hogy az alperes a korengedményes nyugdíjazása feltételeiről nem tájékoztatta, így annak összegszerűsége tekintetében tévedésben volt, és azt az alperes okozta.
A per adatai alapján megállapítható, hogy a felperes a korengedményes nyugdíja összegéről az alperestől tájékoztatást nem kért, és erre vonatkozó információt részére a munkáltató nem adott.
Az alperesnek a korengedményes nyugdíjazás feltételeinek (a szükséges szolgálati idő és életkor) fennállásáról kellett tudnia a munkaviszony megszüntetéséről szóló megállapodás megkötésekor, és a felperes ezzel rendelkezett is. A nyugdíj összegét az alperes ebben az időpontban nem tudhatta, hiszen azt a nyugdíjbiztosítási szerv utóbb állapította meg. Különösen vonatkozik ez a felperes külföldi szolgálati ideje alapján járó nyugdíjrészre, amelyről a szolgálati idő megállapításáról szóló határozat tájékoztatta a feleket, hogy e tekintetben a külföldi szerv saját jogszabálya alapján határoz. E külföldi jog ismerete a munkáltatótól nem volt elvárható. Ily módon, mivel az alperest a nyugdíj összegszerűségére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség nem terhelte, a felperes e tájékoztatás elmaradására mint megtévesztő munkáltatói magatartásra alaptalanul hivatkozott.
Az eljárt bíróságok tehát - az előbbiekre is tekintettel - helytállóan állapították meg, hogy a korengedményes nyugdíjjal kapcsolatban az alperes nem tévesztette meg a felperest a munkaviszony megszüntetéséről szóló megállapodás megkötésekor, így az ez okból nem érvénytelen. Ebből következően pedig a kártérítési igény jogalapjául megjelölt érvénytelenség hiányában a felperes keresetének elutasítását a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben.
A Ptk. 210. §-a (2) bekezdése szerinti érvénytelenségi ok tekintetében is alaptalanul panaszolt a felülvizsgálati kérelem törvénysértést. A felperes ugyanis ezt csak a fellebbezésében adta elő; így az elsőfokú eljárásban nem érvényesített megtámadási okra való hivatkozása meg nem engedett keresetmódosításnak minősült [Pp. 247. § (1) bekezdés]. Ezért a jogerős ítéletnek a csupán erre vonatkozó indokolásbeli hiányossága olyan eljárási jogszabálysértés [Pp. 221. § (1) bekezdés], amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.234/1999. sz.)