adozona.hu
BH 2001.7.343
BH 2001.7.343
A végkielégítés mértékének meghatározásakor a közszolgálati szervnél eltöltött jogviszonyon kívül olyan munkaviszony vehető figyelembe, amiből áthelyezéssel került a köztisztviselő az alkalmazó szervhez, feltéve, hogy az áthelyező munkáltató költségvetési szerv volt. Az ezt megelőző korábbi munkaviszonyok akkor számítanak jogszerző időnek, ha azokat a köztisztviselő kivétel nélkül költségvetési szervnél töltötte el, és az egyik munkaviszonyból áthelyezéssel került a következő munkaviszonyba [1992. évi XXIII
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1998. február 28. napjára felmentéssel megszüntette a felperes közszolgálati jogviszonyát, és a 18 év 9 hó közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján kilenchavi illetmény összegének megfelelő végkielégítést állapított meg a részére.
A felperes keresetében további háromhavi illetménynek megfelelő végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert a közszolgálati jogviszonyában eltöltött ideje 1971. február 9-től számítva 27 év és 18 nap.
Az alperes a tárgyaláson ...
BH 2001.7.343 A végkielégítés mértékének meghatározásakor a közszolgálati szervnél eltöltött jogviszonyon kívül olyan munkaviszony vehető figyelembe, amiből áthelyezéssel került a köztisztviselő az alkalmazó szervhez, feltéve, hogy az áthelyező munkáltató költségvetési szerv volt. Az ezt megelőző korábbi munkaviszonyok akkor számítanak jogszerző időnek, ha azokat a köztisztviselő kivétel nélkül költségvetési szervnél töltötte el, és az egyik munkaviszonyból áthelyezéssel került a következő munkaviszonyba [1992. évi XXIII. tv (Ktv.) 19. § (3) és (5) bek.].
Az alperes 1998. február 28. napjára felmentéssel megszüntette a felperes közszolgálati jogviszonyát, és a 18 év 9 hó közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján kilenchavi illetmény összegének megfelelő végkielégítést állapított meg a részére.A felperes keresetében további háromhavi illetménynek megfelelő végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert a közszolgálati jogviszonyában eltöltött ideje 1971. február 9-től számítva 27 év és 18 nap.
Az alperes a tárgyaláson az ellenkérelmét azzal a módosítással tartotta fenn, hogy nem ellenzi a felperesnek a T F I-nál eltöltött egy év nyolc hónap munkaviszonyának a beszámítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenkét havi illetménynek megfelelő összegű végkielégítést fizessen meg a felperesnek 1998. február 28-án. A munkaügyi bíróság a döntését az 1992. évi XXIII. tv (Ktv.) 19. §-a (5) bekezdésének b) pontjára alapította: a felperes jogviszonyai folyamatosan áthelyezéssel keletkeztek, ezért ezek közül a különböző költségvetési szerveknél eltöltött munkaviszonyait a végkielégítés szempontjából jogszerző időnek kell tekinteni.
Az ítélet ellen, a kereset elutasítása iránt az alperes fellebbezést nyújtott be, mert a felperes 1976. április 1. napjától 1979. április 30. napjáig nem költségvetési szervvel állt munkaviszonyban, emiatt az ezt megelőzően költségvetési szervnél eltöltött munkaviszonyát nem lehet figyelembe venni.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet - azt közbenső ítéletnek tekintve - a közbenső ítéletével helybenhagyta. A megyei bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával a Ktv. 19. §-a (5) bekezdésének b) pontjával kapcsolatban, mert a hivatkozott rendelkezésből nem derül ki az a jogalkotói akarat, hogy a köztisztviselőnek a korábban költségvetési szervnél munkaviszonyban töltött ideje csak akkor vehető figyelembe, ha onnan közvetlenül került áthelyezéssel az alkalmazó szervhez. A megyei bíróság utalt arra is, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban nem ellenezte az egy év nyolc hónap munkaviszony jogszerző időként való figyelembevételét.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Ktv. 19. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértésére hivatkozással. A rendelkezés szerint a munkaviszonyt közszolgálati jogviszonyként csak attól az időponttól lehet figyelembe venni, amelytől a költségvetési szervhez történő áthelyezés folyamatos.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Ktv. 19. §-ának (3) bekezdése szerint a végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni. Az (5) bekezdés szerint a (3) bekezdés alkalmazása szempontjából közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül
a) a jogelőd munkáltatónál,
b) áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig munkaviszonyban,
c) átminősítés esetén a hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött idő is.
A jogszabály helytálló értelmezése szerint a közszolgálati szervnél eltöltött jogviszonyon kívül olyan munkaviszony vehető figyelembe, amiből áthelyezéssel került a köztisztviselő az alkalmazó szervhez, feltéve, hogy az áthelyező munkáltató költségvetési szerv volt (Legf. Bír. Mfv.II.10.019/1997/4. sz.). Az ezt megelőző korábbi munkaviszonyok akkor számítanak jogszerző időnek, ha azokat a köztisztviselő kivétel nélkül költségvetési szervnél töltötte el, és az egyik munkaviszonyból áthelyezéssel került a következő munkaviszonyba. Amennyiben a munkaviszonyok folyamatossága az áthelyezések ellenére megszakadt, mert nem költségvetési szerv is volt a munkáltatók között, a végkielégítés szempontjából a megszakítás előtti munkaviszonyok nem vehetőek figyelembe.
A felperes 1976. április 1. napjától 1979. április 30. napjáig az A.-vel állt munkaviszonyban, innen áthelyezéssel került költségvetési szervhez, majd újabb áthelyezésekkel más költségvetési szervekhez és végül az alpereshez. Az A nem volt költségvetési szerv, ezért a felperes ezt megelőző - a T F I-nál eltöltött egy év és nyolchavi munkaviszonyát annak ellenére nem lehet figyelembe venni a végkielégítés szempontjából, hogy onnan áthelyezéssel került az A-hez. A Ktv. rendelkezésétől nem lehet eltérni, ezért az alperes téves elismerése a felperes követelése szempontjából nem vehető figyelembe.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét elutasította. Az alperes perköltség megállapítását nem kérte, ezért arról nem kellett rendelkezni, a felülvizsgálati eljárás illetékét pedig az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv.II.10.673/1998. sz.)