adozona.hu
BH 2001.7.342
BH 2001.7.342
A közalkalmazott jogszabályon alapuló besorolása nem igényli a beleegyezését. Erre azonban szükség van, ha a munkáltató a jogszabálytól eltérő intézkedést kezdeményez [Mt. 152. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A közalkalmazott felperes az 1997. augusztus 28-án kelt felmentésének jogellenessége miatt, az ebből eredő anyagi igények megfizetése iránt indított pert az alperes munkáltató ellen.
A perben - többek között - vitás volt a felek között a felperes irányadó átlagkeresetének összege, amely a felülvizsgálati eljárás tárgyát is képezi.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felmentést hatályon kívül helyezte, megállapította a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének napját, és az alperest...
BH 2001.7.342 A közalkalmazott jogszabályon alapuló besorolása nem igényli a beleegyezését. Erre azonban szükség van, ha a munkáltató a jogszabálytól eltérő intézkedést kezdeményez [Mt. 152. § (3) bek.].
A közalkalmazott felperes az 1997. augusztus 28-án kelt felmentésének jogellenessége miatt, az ebből eredő anyagi igények megfizetése iránt indított pert az alperes munkáltató ellen.A perben - többek között - vitás volt a felek között a felperes irányadó átlagkeresetének összege, amely a felülvizsgálati eljárás tárgyát is képezi.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felmentést hatályon kívül helyezte, megállapította a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének napját, és az alperest 32 900 forint havi illetmény alapján marasztalta. Az előbbi döntését az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §-ának (1) bekezdésével, a 34. §-ának (5) bekezdésével, az utóbbit a következőkkel indokolta. A felperes a munkában töltött utolsó, 1993-94-es tanévben részmunkaidőben dolgozott. A közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó Mt. 152. §-ának (2) bekezdése értelmében ezt a tanévet kellett irányadónak tekinteni, és a részmunkaidős foglalkoztatás miatt a havi 49 400 forint illetményből 32 900 forintot kellett alapul venni a végkielégítés összegének meghatározásánál.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és a marasztalási összeg kétszeresére való felemelését a havi 49 400 forint figyelembevételével kérte. A másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú bíróság által alkalmazott számítás szerint kétszeres összegű végkielégítésben való marasztalásra irányult.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a végkielégítés összegét felemelte. Rendelkezett továbbá a felülvizsgálati eljáráson kívül eső további kérelmek tárgyában. Megállapította, hogy a felperes besorolása havi 49 400 forint illetményt tartalmazott, az alperes eszerint fizette meg a végkielégítést és a felmentési illetményt. Az alperes a havi 32 900 forint alapilletményről szóló értesítés közlését nem tudta bizonyítani, ezért ezt az összeget az elsőfokú bíróság tévesen vette figyelembe a végkielégítés összegének kiszámításánál.
A másodfokú bíróság ítéletének a végkielégítés címén járó marasztalási összeget tartalmazó rendelkezése ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint a jogerős ítéletnek ez a része az Mt. 152. §-ának (1), (4) és (6) bekezdésébe ütközik. Nem felel meg továbbá az Mt. 152. §-a (3) bekezdésének és a 100. §-ának sem.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A közalkalmazott jogszabályon alapuló besorolása nem igényli a beleegyezését, erre azonban szükség van, ha a munkáltató a jogszabálytól eltérő intézkedést kezdeményez (Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.606/1994.). Ezért az alperest terhelte annak bizonyítása [Pp. 164. § (2) bekezdés], hogy a felperes havi illetménye nem az általa a felmentésnél is irányadónak vett és alkalmazott összeg, hanem 32 900 forint volt. Az alperes ezt nem tudta bizonyítani, ezért a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az alacsonyabb összegű besorolást a felek közötti megállapodás hiánya folytán nem lehet irányadónak tekinteni a felperest megillető járandóságok megállapításánál. A kifejtettek miatt a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó Mt. 152. §-ának (3) bekezdése alapján az irányadó átlagkeresetet a másodfokú bíróság helytállóan határozta meg havi 49 400 forint alapján, téves tehát a felülvizsgálati kérelemnek az Mt. 152. §-a (6) bekezdésével kapcsolatos érvelése. A felperes átlagkeresete szempontjából a fizetés nélküli szabadsága előtt (az 1993-94-es tanévben) kifizetett illetmény azért sem alkalmazható, mivel a jogszabály 1997, február 1-jével az alperes besorolásában megjelölt illetményt tekinti irányadónak [Mt. 152. §-ának (3) bekezdése].
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján jogszabálysértés hiányában a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felek felülvizsgálati eljárási illetékét az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §].
(Legf. Bír. Mfv.I.10.626/1999. sz.)