adozona.hu
BH 2001.6.296
BH 2001.6.296
Semmis az a nyilatkozat, amely szerint a munkavállaló hozzájárul ahhoz, hogy a munkáltató a munkabéréből az esetleges károkat kártérítési határozat nélkül levonja [Mt. 8. § (2) bek., 9. §, 87. § (1) bek. d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság 150 000 forint és kamatai megfizetésére kötelezze az alperest kártérítés jogcímén.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 150 000 forintot és ennek 1995. augusztus 18-ától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát.
A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az 1995. a...
BH 2001.6.296 Semmis az a nyilatkozat, amely szerint a munkavállaló hozzájárul ahhoz, hogy a munkáltató a munkabéréből az esetleges károkat kártérítési határozat nélkül levonja [Mt. 8. § (2) bek., 9. §, 87. § (1) bek. d) pont].
A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság 150 000 forint és kamatai megfizetésére kötelezze az alperest kártérítés jogcímén.Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 150 000 forintot és ennek 1995. augusztus 18-ától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát.
A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az 1995. augusztus 14-én megkötött munkaszerződés szerint az alperes burkolóként dolgozott volna Németországban. E munkaszerződés szerint önkényes hazautazás esetén a megállapodást megszegő dolgozó pótlásáig, legfeljebb azonban 30 napra napi 5000 Ft egyéb költségátalányt köteles a munkáltatónak megtéríteni. Az alperes azonban a Németországba, szállására érkezését követő napon - néhány órai munka után - már hazautazott. Hazatérése okaként a szállás alkalmatlanságát jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperes kellő alap nélkül tagadta meg a németországi munkavégzést, ezért a munkaszerződésben kikötött kárátalány (napi 5000 forint) megfizetésére köteles.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felperes nem megfelelően tett eleget az elhelyezési kötelezettségének, e körben további bizonyítást ajánlott fel. Vitatta az elsőfokú bíróság által alapul vett kárátalány összegére vonatkozó megállapodást is.
A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését alaposnak találta, az elsőfokú bíróság ítéletét az ítéletével megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest a perköltség megfizetésére is.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a következőkkel egészítette ki: A peres felek által a külföldi munkavégzésre megkötött megállapodás akként rendelkezik, hogy "a megállapodásban nem szabályozott egyéb kérdésekben a Munka Törvénykönyve, illetve az annak végrehajtására megjelent rendeletek előírásai irányadóak. A szerződés 30 nap próbaidőre értendő, amely alatt abban az esetben, ha munkájával kapcsolatos kifogás merül fel, illetve magatartása nem megfelelő, hazarendeljük, és a céget ért, a dolgozó magatartásából eredő mindennemu kárt a dolgozóra terheljük. Jelen külföldi szerződés amennyiben lejár, a bt. sem belföldi, sem külföldi munkát biztosítani nem tud, így a munkaviszony megszuntnek tekintendő".
A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felek között 1995. augusztus 24. napján kötött megállapodásban foglalt kikötés az Mt. szabályaiba ütközik, és ez okból semmis. A munkáltató kártérítési igényét ugyanis csak a Munka Törvénykönyve kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai alapján érvényesítheti. Rámutatott arra is, hogy az Mt. 8. §-ának (2) bekezdése szerint a munkavállaló munkabérének és személyiségének védelmét biztosító jogairól előre nem mondhat le, sem előzetesen nem köthet olyan megállapodást, mely e jogokat az ő hátrányára csorbítja. Ebből következően nem tehet olyan nyilatkozatot sem, mely szerint a munkáltató a károkat kártérítési határozat nélkül levonja a dolgozó munkabéréből.
A kifejtetteken kívül rámutatott arra is, hogy a felek próbaidőben állapodtak meg. Az Mt. 87. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a munkaviszony a próbaidő alatt azonnali hatállyal megszüntethető. Minden olyan kikötés, ami kárátalányt fuz a munkaviszony próbaidőben való megszüntetéséhez, ez okból is semmisnek minősül. A próbaidő fennállása alatt mindkét felet - így a munkavállalót is megilleti a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetésének joga.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes - bár nem az Mt. 87. §-ának (2) bekezdése szerinti alakisággal - próbaidőn belül, tehát jogszeruen szüntette meg a munkaviszonyt, ezért az Mt. 101. §-a szerinti kártérítésre sem kötelezhető.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az elsőfokú ítélet hatályban tartását kérte. Felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy az alperes önkényes hazautazásával kárt okozott, hazautazásának indokoltságát a tanúvallomások nem bizonyították, ezért a megállapodás szerint megalapozott a kártérítési igénye.
Az alperes kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati kérelem nem hivatkozik jogszabálysértésre.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság jogi álláspontjával a kiegészített tényállás alapján mind az Mt. 8. §-a (2) bekezdésében foglaltak következtében a megállapodás semmisségét, mind a munkaviszony próbaidőn belüli megszüntetésének jogkövetkezményeit illetően. Semmis az a nyilatkozat, mely szerint a munkavállaló hozzájárul ahhoz, hogy munkabéréből az esetleges károkat kártérítési határozat nélkül levonja a munkáltató [Mt. 8. § (2) bekezdés].
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy bár az alperes nem foglalta írásba a munkaviszonyának próbaidő alatti megszüntetését, e körülménynek az Mt. 101. §-a szerinti kártérítés lehetősége szempontjából nincs jelentősége. Az Mt. 101. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkavállaló, ha a munkaviszonyát nem a 88. §, 92. §, illetve a 96. § szabályai szerint szünteti meg - és ezzel kárt okoz - köteles azt a (2) és (3) bekezdés szerinti eljárás alapján, illetve mértékben megtéríteni. Az alperes azonban nem az idézett jogszabályhelyek, hanem az Mt. 87. §-ának (2) bekezdése alapján volt jogosult a próbaidő alatt a munkaviszonyának megszüntetésére, tehát ez okból sem kerülhetett sor kártérítés megállapítására.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta, és az alaptalan felülvizsgálati eljárási kérelmet előterjesztő felperest kötelezte az alperes költsége és a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv.II.10.787/1998. sz.)