adozona.hu
BH 2001.4.195
BH 2001.4.195
Ha a munkáltató a tanulmányi szerződésben támogatásként meghatározott térítést nemcsak a szerződési cél megvalósulásának idejére folyósítja, az ebben a részében nem minősül tanulmányi támogatásnak, és a tanulmányi szerződés megszegésére tekintettel nem követelhető vissza [Mt. 110. § (1) bek., 114. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a vele munkaviszonyban álló felperessel 1996. március 15. napján tanulmányi szerződést kötött. A szerződés szerint a felperes a kipufogórendszerek gyártási technológiáinak magyarországi bevezetését célzó három hónapos gyakorlati továbbképzésben vett részt Németországban. Az alperes támogatásként a magyarországi havi alapbér és a külföldi tartózkodás idejére napi 60 DM ellátási költségtérítés fizetését, valamint az ingyenes szállítást vállalta, a felperes pedig a munkaviszonyának fe...
Az alperes 1996. december 20. napján a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette, majd felszólította, hogy a szerződés megszegése miatt fizessen vissza 6916,15 DM napidíjat, 272 840 Ft utazási költséget és 340 354 Ft betanulási időre kifizetett munkabért. A forintkövetelés után kamatot is követelt.
A felperes egyeztetést kért, majd annak sikertelensége után keresetet indított a visszafizetés alól való mentesítése iránt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével mentesítette a felperest, mert a tanulmányi szerződés jogszabályba ütközött. Álláspontja szerint a szerződésben támogatást nem kötöttek ki, mert az annak alapján folyósított összegek a felperest a külföldi munkavégzésre tekintettel illették meg. A felperes egy hetes betanítás után két műszakban dolgozott. A tanulmányi szerződés színlelt volt, a felek valóságos akarata a külföldi munkavégzésre és az ezzel összefüggő speciális kikötések, járandóságok meghatározására irányult. Az alperes egyébként nem időarányosan és nem csak a szerződésben megjelölt betanulási időszakra kifizetett összegeket követelte vissza.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, mert az alperes a fellebbezésében sem tudta igazolni a tanulmányi szerződés tényleges létrejöttét.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Tagadta, hogy a munkaviszonyból származó kötelezettség teljesítéséért fizette ki a felperesnek a visszakövetelt összegeket. A perben vitatta, hogy a felperes Németországban termelő munkát végzett, de ebben a körben a bizonyítási indítványának a bíróság nem adott helyt.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az Mt. 110. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató a szakember-szükségletének biztosítása érdekében tanulmányi szerződést köthet. A szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a másik fél pedig kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, illetőleg a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a munkáltatóval a munkaviszonyát fenntartja.
A korábbi jogi szabályozás megengedte, hogy a munkáltató betanító képzésre tanulmányi szerződést kössön. A hatályos szabályozás erről kifejezetten nem rendelkezik, a tanulmányi szerződés céljából kiindulva azonban változatlanul lehetséges betanításra és annak támogatására szerződni. Az ilyen szerződés tárgyából kiindulva azonban csak az minősül támogatásnak, ami a szükséges ismeretek elsajátításával, begyakorlásával összefügg. Ha a munkáltató a tanulmányi szerződésben támogatásként meghatározott térítést nemcsak a szerződési cél megvalósulásának idejére, a betanulás tartamára folyósítja, az ebben a részében nem minősül tanulmányi támogatásnak, és a tanulmányi szerződés megszegésére tekintettel nem követelhető vissza.
A felperes előadása szerint a tanulmányi szerződésben kikötött három hónapból csak két hét szolgálta a betanítást, ezt követően Németországban termelő munkát végzett. Ezzel kapcsolatban bizonyítást is felajánlott. Az alperes tagadta, hogy a tanulmányi szerződés az engedélyezési kötelezettség kikerülésével a felperes külföldi foglalkoztatását célozta.
A munkaügyi bíróság bizonyítás nélkül az ellentétes előadások közül a felperesét fogadta el, de ennek indokát nem adta. A szükséges körülmények feltárása nélkül azonban megalapozatlanságtól mentesen nem dönthető el, hogy a felperes jogszerű tanulmányi szerződés alapján kapta-e azokat a juttatásokat, amelyek visszafizetésére az alperes felszólította.
A képzéssel kapcsolatos dokumentáció bemutatása elsősorban az alperestől várható, mivel a képzést ő szervezte meg a németországi anyacégnél. Csak a képzés jellegének, a betanuláshoz szükséges idő tartamának tisztázásával lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a tanulmányi szerződés teljes egészében vagy csak meghatározott részében semmis-e. A teljes semmisségnek ellentmond, hogy maga a felperes elismerte, a szükséges munkavégzési ismeretek elsajátítása, a betanítás egy hétig tartott.
A tanulmányi szerződés részleges semmissége esetén mérlegelni kell azt is, hogy a szükséges betanítás idejére biztosított támogatás összegével arányos volt-e a munkaviszony egy évig tartó fenntartásának kikötése a szerződésben. Az alperes ugyanis nem igényelhet a felperestől hosszabb idejű lekötöttséget, mint amennyi a betanítás idejére jutó támogatással arányos.
Az iratokból megállapíthatóan az alperes nem csak a szerződésben meghatározott három hónapra, hanem a felperes teljes németországi tartózkodásának idejére folyósított összegeket visszakövetelte, noha erre a tanulmányi szerződés sem ad módot. Ezen túl a forintban kifizetett díjazás közterheit is át akarta hárítani a felperesre.
Az alperes által a felperes belföldi munkabére után fizetett társadalombiztosítási és munkaadói járulék, valamint a felperes munkabéréből levont hasonló célú járulékok támogatásnak nem tekinthetőek. Az alperes a járulékok összegét még szerződésszegés esetén sem követelheti vissza a felperestől, illetőleg a felperestől levont járulékot a visszatérítésnél nem veheti figyelembe.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a szükséges bizonyítás lefolytatása érdekében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felülvizsgálati eljárás költségének és illetékének megállapítása a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdésén alapszik.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.720/1998. sz.)