adozona.hu
BH 2001.4.181
BH 2001.4.181
I. Ha az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) a részvénytársaságnál létrehozott MRP-szervezet részére értékesíti a részvényeket, nem terheli a privatizációs ellenértékhányad megtérítésére vonatkozó kötelezettség [1989. évi XIII. tv. 21. § (1) bek., 1992. évi XLIV. tv. 23. §]. II. A kereseti kérelemhez kötöttség és a keresetváltoztatás körében vizsgálandó körülmények [Pp. 121. § (1) bek e) pont, 213. § (1) bek., 220. § (1) bek. d) pont, 221. § (1) bek., 247. §]. III. A kamat mértékére vonatkozó
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével az 1991. november 27-i és az 1991. december 23-i részvényátruházásból az alperest terhelő 5 300 000 Ft-os és 4 500 000 Ft-os - összesen 9 800 000 Ft-os - felperesi kereseti igénynek helyt adott. Kötelezte egyúttal az alperest, hogy 5 300 000 Ft után 1991. december 13-ától, 4 500 000 Ft után 1992. január 8-ától a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő kamatot is fizesse meg a felperesnek.
A felperes 1993. november 22-i részvén...
BH 2001.4.181 I. Ha az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) a részvénytársaságnál létrehozott MRP-szervezet részére értékesíti a részvényeket, nem terheli a privatizációs ellenértékhányad megtérítésére vonatkozó kötelezettség [1989. évi XIII. tv. 21. § (1) bek., 1992. évi XLIV. tv. 23. §].
II. A kereseti kérelemhez kötöttség és a keresetváltoztatás körében vizsgálandó körülmények [Pp. 121. § (1) bek e) pont, 213. § (1) bek., 220. § (1) bek. d) pont, 221. § (1) bek., 247. §].
III. A kamat mértékére vonatkozó szabályok értelmezése [Ptk. 301. § 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet, 2/1998. PJE].
IV. A perköltség viselésére való kötelezés esetén a pernyertesség-pervesztesség arányának meghatározásánál irányadó szempontok [Pp. 81. § (1) bek., 220. § (1) bek. d) pont, 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bek. b) pont, (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az 1991. november 27-i és az 1991. december 23-i részvényátruházásból az alperest terhelő 5 300 000 Ft-os és 4 500 000 Ft-os - összesen 9 800 000 Ft-os - felperesi kereseti igénynek helyt adott. Kötelezte egyúttal az alperest, hogy 5 300 000 Ft után 1991. december 13-ától, 4 500 000 Ft után 1992. január 8-ától a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő kamatot is fizesse meg a felperesnek.A felperes 1993. november 22-i részvényátruházásra hivatkozással előterjesztett 47 627 000 Ft-os privatizációs ellenértékhányad megfizetése iránt előterjesztett keresetét az elsőfokú bíróság elutasította.
Kimondta, hogy a peres felek a perrel felmerült költségeiket maguk viselik.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a mindkét fél által benyújtott fellebbezés folytán tartott tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a felperes keresetét elutasító rendelkezését helybenhagyta. A kamat mértékére vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és a marasztalási összeg után fizetendő kamat mértékét évi 20%-ra leszállította. Megváltoztatta az elsőfokú bíróság perköltségre vonatkozó rendelkezését is, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2 000 000 Ft elsőfokú perköltséget, a másodfokú perköltségként megítélt 1 000 000 Ft-os perköltségen felül. Kötelezte a felperest arra is, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 750 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket.
Határozatának indokolásában kifejtette: 1993. november 22-én az alperes a felperes részvénytársaságnál létrehozott "MRP-szervezet" részére értékesítette a 228 549 000 Ft névértékű részvényét 238 135 000 Ft-ért. Ezért a munkavállalói résztulajdonosi programról szóló 1992. évi XLIV. törvény (a továbbiakban: MRP. tv) 23. §-a alapján az alperest nem terheli a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Átv.) 21. §-ának (1) bekezdésében írt privatizációs ellenértékhányad megtérítésére vonatkozó kötelezettség. Kifejtette azt is a másodfokú bíróság, hogy az erre a részvényértékesítésre hivatkozással előterjesztett felperesi kártérítési igény is megalapozatlan. Az alperes ugyanis az említett jogszabályi rendelkezés alapján nem tanúsított jogellenes magatartást akkor, amikor a privatizációs ellenértékhányad megfizetésétől elzárkózott.
A másodfokú bíróság a kialakult legfelsőbb bírósági joggyakorlatra hivatkozással nem tartotta indokoltnak az eljárás felfüggesztését, a felperes által az MRP. tv 23. §-ának alkotmányellenességére hivatkozással indított alkotmánybírósági eljárás folyamatban léte miatt.
Az alperes fellebbezése folytán a késedelmi kamat mértékét évi 20%-ra leszállította, a 2/1998. PJE számú jogegységi határozatra, illetve a kialakult legfelsőbb bírósági gyakorlatra utalással. Hangsúlyozta: a privatizációs ellenértékhányad megfizetésére az alperes az Átv.-ben foglalt rendelkezések alapján köteles, így ahhoz a felperes alanyi joga folytán és nem gazdálkodó tevékenységgel összefüggő polgári jogi kapcsolat révén jut. Ezért a gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában a késedelmi kamat mértékéről szóló 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: kormányrendelet) meghatározott mértékű kamat helyett a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésében meghatározott általános mértékű 20%-os késedelmi kamat illeti meg a felperest.
A másodfokú bíróság az alperes perköltségre vonatkozó fellebbezését is megalapozottnak ítélte. Álláspontja szerint ugyanis a felperes túlnyomórészt pervesztes lett az elsőfokú eljárásban. Ezért a pertárgy értékére, a pervesztesség és pernyertesség arányára, illetve a felperes által lerótt elsőfokú eljárási illeték nagyságára tekintettel a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján - mérlegeléssel - az alperes javára mutatkozó többletperköltség megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte a másodfokú bíróság ítéletének a késedelmi kamat mértékére és az elsőfokú perköltségre vonatkozó rendelkezései hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítélete késedelmi kamat mértékére, perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseinek helybenhagyását, valamint az alperes további 457 000 Ft megfizetésére kötelezését. Ebből 256 046 Ft-ot kártérítés címén, 200 954 Ft-ot a fellebbezési eljárás során a Ptk. 226. §-ának (2) bekezdésére alapított jogcímre hivatkozással kért az alperes terhére megítélni.
Előadta, hogy a másodfokú bíróság ítélete a Pp. 215. §-ában foglalt szabályokat sérti. Túlterjeszkedik a felperes által előterjesztett kereseti kérelmen, a 47 627 000 Ft-os privatizációs ellenértékhányad iránti igény tekintetében ugyanis a felperes kártérítési igényt nem terjesztett elő.
A jogerős ítélet a Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályokat is sérti. Az 1991. november 27-i és 1991. december 23-i részvényértékesítésekkel összefüggésben előterjesztett 5 300 000 Ft és 4 500 000 Ft - összesen
9 800 000 Ft - privatizációs ellenértékhányad késedelmes kifizetése miatt előterjesztett kártérítési igényét ugyanis a bíróság nem bírálta el. Utalt arra, hogy a kártérítési igényét az elsőfokú eljárás során 7/F/1. jelzés alatt becsatolt előkészítő iratában előterjesztette. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével szemben benyújtott fellebbezésének kiegészítésében a Ptk. 226. §-ának (2) bekezdése alapján előterjesztett szerződésmódosítás iránti kérelme sem nyert elbírálást.
Kifejtette azt is, hogy a másodfokú bíróság ítélete a Ptk. 685. §-ának c) pontjába is ütközik, ellentétes továbbá a 2/1998. PJE számú jogegységi határozattal is. Az felperes gazdasági társaság, az alperes gazdálkodó tevékenység keretében befolyt bevételéből köteles a privatizációs ellenértékhányadot megtéríteni. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kormányrendeletben előírt mértékű késedelmi kamat megállapítására nem látott módot.
A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú bíróság ítélete a Pp. 141. §-ának (2) bekezdését is sérti, mert a bíróság a felek perköltségeinek megállapításához szükséges bizonyítási eljárást nem folytatta le.
A Pp. 220. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írtakkal szemben az ítélet indokolása nem tartalmazza azokat az indokokat, amelyek alapján a másodfokú bíróság a bíróság által megállapítható ügyvédi költségekről szóló 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet (a továbbiakban: IM r.) 1. §-ának (2) bekezdésében előírtak alapján megállapítható legmagasabb összeggel szemben - ami a felperes számítása szerint 1 889 348 Ft - 3 234 422 Ft-os munkadíjat számolt el az alperes javára.
A Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal szemben az ítélet nem tartalmazza, hogy miért mellőzte a másodfokú bíróság a felperes által a perköltség mértékére vonatkozóan felajánlott bizonyítási indítványt.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását. Előadta, hogy a felperes a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglaltak szerint nem terjesztett elő határozott kártérítési kérelmet az elsőfokú eljárás során. Kártérítési igényére csak utalt arra az esetre, ha a bíróság a privatizációs ellenértékhányad iránti igény elévülését állapítaná meg. Az elsőfokú bíróság elévülést nem állapított meg, a felperes sem jelentett be kártérítési igényt.
Előadta azt is, hogy a Pp. 247. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban a keresetet - meghatározott esetek kivételével - nem lehet megváltoztatni. Így a fellebbezési eljárás során előterjesztett igénye a keresetváltoztatás tilalmába ütközött.
Az alperes vitatta a felperes által megjelölt kár bekövetkezését, illetve annak összegszerűségét is.
A jogerős ítélet kizárólag a perköltségre vonatkozó rendelkezés, illetve a kártérítési igényre nézve kifejtett indokolás tekintetében jogszabálysértő.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a felperes kártérítési igényt az 1993. november 22-i részvényértékesítéssel összefüggésben nem terjesztett elő. Ezért a Pp. 215. §-ában írt, az érdemi döntés korlátaira vonatkozó szabályokat sérti a másodfokú bíróság ítéletének indokolási része, amely ezzel a jogügylettel összefüggésben a kártérítési igény megalapozatlanságára vonatkozó kitételeket tartalmazza.
A másodfokú bíróság ítélete a Pp. 220. §-a (1) bekezdésének d) pontját és az IM r. 1. §-a (1) bekezdésének b) pontját is sérti. Figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelöltek szerint a pervesztesség-pernyertesség aránya 17%-83% a felperesre terhesebben, képviseleti munkadíjként az IM r. 1. §-ának b) pontjában megjelölt legmagasabb érték figyelembevételével a felperes javára 488 130 Ft, az alperes javára 2 388 220 Ft számolható el; a kettő különbözete, az alperes javára mutatkozó többlet képviseleti díj 1 900 090 Ft. Ebből az összegből kell leszámítani a felperes által lerótt 750 000 Ft-os eljárási illeték 17%-át, 127 500 Ft-ot, és az így adódó 1 772 590 Ft megfizetésére köteles a felperes a másodfokú bíróság által megjelölt 2 000 000 Ft perköltség helyett.
A peres felek nem voltak elzárva attól, hogy az eljárással összefüggésben okszerűen felmerült perköltségeiket felszámítsák. Ilyen külön felszámítás hiányában nyilvánvaló, hogy az IM r. alapján megállapítható képviseleti munkadíj, illetve a lerótt eljárási illeték mértéke az irányadó. Ezért nem róható a másodfokú bíróság terhére, hogy a Pp. 141. §-ának (2) bekezdése alapján a perköltségre vonatkozóan külön bizonyítási eljárást nem folytatott le. Nem vitás, hogy a felperes e tekintetben előterjesztett indítványai mellőzését a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése alapján az eljárt bíróságnak indokolnia kellett volna, ez azonban az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem volt.
Megalapozatlanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályok ellenére a másodfokú bíróság az 1991. november 27-i és az 1991. december 23-i részvény-átruházási jogügylettel összefüggésben előterjesztett kártérítési igényt nem bírálta el. Amint arra a felülvizsgálati ellenkérelem is utal, az elsőfokú eljárás során kártérítésre irányuló joghatályos kereseti kérelmet a felperes nem terjesztett elő. Ilyen igényt elévülési kifogásnak való helytadás esetén kívánt előterjeszteni, határozottan azonban az elsőfokú bíróság ítéletének meghozataláig, a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti bírósági döntésre irányuló kérelmet nem nyújtott be.
Nem lehet joghatályosan előterjesztett kereseti kérelemnek tekinteni a fellebbezési eljárás során, a Ptk. 226. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással előterjesztett szerződésmódosítási kérelmet sem. A Pp. 247. §-a alapján ugyanis a másodfokú eljárásban a keresetet - meghatározott esetek kivételével - nem lehet megváltoztatni. A másodfokú bíróságot ezért ez igény tekintetében sem terhelte a Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében írt döntési kötelezettség.
Helytelenül hivatkozott arra is a felülvizsgálati kérelem, hogy a másodfokú bíróság kamat mértékére vonatkozó rendelkezése a Ptk. 685. §-ának c) pontjába, illetve a 2/1998. PJE számú jogegységi határozatba ütközik. Az nem vitás, hogy a felperes részvénytársaság gazdálkodó szervezet. Ezzel ellentétes álláspontot a másodfokú bírósági ítélet sem tartalmaz. A kamat mértékének megállapítására vonatkozó szabályok szempontjából azonban azt kell eldönteni, hogy az alperes jogelődje, az Állami Vagyonügynökség mint költségvetési szerv gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolatba került-e a felperessel, és ezért a Ptk. 685. §-ának c) pontja értelmében gazdálkodó szervnek tekintendő-e. Helyesen utalt arra a másodfokú bíróság, hogy az alperes jogelődje nem gazdálkodó tevékenységével összefüggésben, hanem az Átv. 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján került jogviszonyba a felperessel. Ebből következik, hogy a jogügyletet nem lehet olyan jogügyletnek tekinteni, amelyre nézve a kormányrendelet szabályai az irányadóak. A másodfokú bíróság ítéletének a kamat mértékére vonatkozó rendelkezése ezért nem volt jogszabálysértő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a pervesztesség-pernyertesség arányát egész számokra kerekítve, az IM r. alapján és a lerótt illetékre figyelemmel, az 1 772 590 Ft-os elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. Hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletének kártérítési igényre vonatkozó indokolási részét az abban foglaltak mellőzésével, egyebekben a jogerős ítélet rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem kizárólag az elsőfokú perköltség tekintetében vezetett - részben - eredményre, ezért az IM r. 1. §-ának (2) bekezdése alapján megállapítható képviseleti munkadíj és a felperes által lerótt 147 500 Ft felülvizsgálati eljárási illeték figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság 30 000 Ft felülvizsgálati részperköltség megtérítésére kötelezte a felperest a Pp. 275/B. §-ának alapján alkalmazandó Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Gfv.X.30.795/2000. sz.)