adozona.hu
BH 2001.3.140
BH 2001.3.140
A munkáltató a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén köteles megtéríteni a munkavállalónak a kiesett időre járt munkabérét és az ezt meghaladó kárát. Kárként csak olyan jövedelemcsökkenés, kiadás megtérítése igényelhető, ami a munkaviszony jogellenes megszüntetésével oksági összefüggésben áll. A késedelmes fizetés miatt járó kamat után nem a munkáltató jogellenes eljárása miatt, hanem törvény rendelkezése folytán kell kamatot fizetni. A munkáltató megtérítési kötelezettségét nem alapozza meg, hogy az
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperest a felperes munkaviszonyának jogellenes megszüntetése miatt az eljárt bíróságok különböző összegek megfizetésére kötelezték az esedékességtől számított kamatokkal együtt.
A megítélt összeget 1996. október 8-án fizette ki az alperes a felperesnek, levonva abból a közterheket. A felperes keresetében - többek között - a személyi jövedelemadó levonásából eredő kárának megtérítését kérte, mert a jogerős ítélet végrehajtásakor több adóelőleget vont le az alperes, mint ha a kérdéses össz...
BH 2001.3.140 A munkáltató a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén köteles megtéríteni a munkavállalónak a kiesett időre járt munkabérét és az ezt meghaladó kárát. Kárként csak olyan jövedelemcsökkenés, kiadás megtérítése igényelhető, ami a munkaviszony jogellenes megszüntetésével oksági összefüggésben áll. A késedelmes fizetés miatt járó kamat után nem a munkáltató jogellenes eljárása miatt, hanem törvény rendelkezése folytán kell kamatot fizetni. A munkáltató megtérítési kötelezettségét nem alapozza meg, hogy az infláció folytán a megadóztatott kamat nem fedezi a bekövetkezett vásárlóerő-csökkenést. Nem tekinthető az adó jövedelemveszteségnek azon a címen sem, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszüntetése miatt nem kapott fizetést, és ezért nem tudta azt kamatozó betétben elhelyezni, noha az így elérhető kamat után nem kell a jogszabály szerint jövedelemadót fizetni [Mt. 100. § (1) bek.].
Az alperest a felperes munkaviszonyának jogellenes megszüntetése miatt az eljárt bíróságok különböző összegek megfizetésére kötelezték az esedékességtől számított kamatokkal együtt.A megítélt összeget 1996. október 8-án fizette ki az alperes a felperesnek, levonva abból a közterheket. A felperes keresetében - többek között - a személyi jövedelemadó levonásából eredő kárának megtérítését kérte, mert a jogerős ítélet végrehajtásakor több adóelőleget vont le az alperes, mint ha a kérdéses összegeket az esedékességkor fizette volna ki, másrészt a kamat után is levonást eszközölt, így az nem ellensúlyozhatja az inflációt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 74 726 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság szerint az alperes a jogellenes eljárása folytán köteles kártérítésként megfizetni azt az összeget, amennyivel több jövedelemadót kellett fizetnie a felperesnek az egyösszegű teljesítés következtében. Nem találta alaposnak a felperes keresetét a késedelmi kamatból levont személyi jövedelemadó tekintetében, mert a késedelmi kamat után a jogszabály rendelkezése, nem pedig az alperes jogellenes magatartása miatt kell a felperesnek adót fizetni.
Az ítélet ellen - többek között - a jövedelemadó levonása miatt a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét ebben a körben is helybenhagyta, lényegében az elsőfokú bíróság álláspontjával egyezően.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az alperesnek 405 910 Ft és kamatai megfizetésére kötelezése iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Arra hivatkozott, hogy a két és fél évig tartó per alatt a vásárlóerő kb. 72%-ot csökkent, emiatt az adóztatott késedelmi kamat a veszteségét nem fedezte. Ha a járandóságait időben kapja meg, azt bankban elhelyezve adózatlanul 30% kamatot kapott volna. Ezt a veszteséget az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján az alperesnek akként kell megtérítenie, hogy a kamatra jutó adót kártérítésként megfizeti. Vitatta a munkaügyi bíróság által beszerzett szakértői véleményt is, mert a szakértő a megbízástól eltérően a kamatot is jövedelemként vette figyelembe a jövedelemadó kiszámításánál.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben a szakértői véleményt a felperes nem vitatta, annak megállapítását elfogadta. A szakértő egyébként nem lépte túl a kirendelő végzésben megszabott feladatát: kimutatta, hogy a kamatot nem számítva mennyi jövedelemadó terhelte a felperesnek a jogerős ítélet végrehajtásaként kifizetett összeget, majd kiszámította, mennyi jövedelemadót kellett volna fizetnie a felperesnek, ha az alperes nem szünteti meg jogellenesen a munkaviszonyát; és az egyes években megkapja a járandóságait. A kettő különbözete az az összeg, amelynek megtérítésére kötelezte a bíróság az alperest.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a késedelmi kamat után fizetendő jövedelemadó és a bíróság által megállapított marasztalási összeg különbözetét igényelte, vagyis a kamatra jutó adó megtérítését kérte kártérítés címén.
Az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén köteles megtéríteni a munkavállalónak a kiesett időre járó munkabérét, és az ezt meghaladó kárát. Kárként csak olyan jövedelemcsökkenés, kiadás megtérítése igényelhető, ami a munkaviszony jogellenes megszüntetésével oksági összefüggésben áll. A késedelmes fizetés miatt járó kamat után nem a munkáltató jogellenes eljárása miatt kell kamatot fizetni, hanem törvény rendelkezése folytán. A munkáltató megtérítési kötelezettségét nem alapozza meg, hogy az infláció folytán a megadóztatott kamat nem fedezi a bekövetkezett vásárlóerő-csökkenést. Nem tekinthető az adó jövedelemveszteségnek azon a címen sem, hogy a munkaviszony megszüntetése miatt a munkavállaló nem kapott fizetést, és emiatt nem tudta azt kamatozó betétben elhelyezni, noha az így elérhető kamat után a jogszabály szerint nem kell jövedelemadót fizetni.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárással kapcsolatban az alperesnek költsége nem merült fel, ezért arról nem kellett rendelkezni, az eljárási illetéket pedig az állam viseli
(Mfv.II.10.826/1998. sz.)