adozona.hu
BH 2001.1.40
BH 2001.1.40
A rendőrség hivatásos állománya tagjának a további szolgálatra való méltatlanná válását bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetése miatt akkor lehet megállapítani, ha a büntetőbíróság, illetve a szabálysértési hatóság az elkövető bűnösségét, illetve a szabálysértés elkövetését megállapítja, feltéve, hogy a hivatásos állomány tagja az elkövetett cselekmény miatt a szolgálatra méltatlanná vált. Nem lehet mérlegelni abban az esetben, ha az elkövetőt a bíróság a bűncselekmény miatt végrehajtható szabadságveszt
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A rendőr alezredes rendfokozatú felperest, aki kiemelt főelőadó beosztást látott el az alperes Repülőtéri Biztonsági Főigazgatóságán, a főigazgató fegyelmi fenyítésként lefokozta és elbocsátotta, mert a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált. Az elöljáró fegyelmi eljárást nem indított, a fenyítést a felperes ellen devizagazdálkodás megsértésének bűntette és más bűncselekmények alapos gyanúja miatt akkor még folyamatban lévő büntetőeljárás adatai alapján szabta ki 1993. január 4. napján.
A fe...
BH 2001.1.40 A rendőrség hivatásos állománya tagjának a további szolgálatra való méltatlanná válását bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetése miatt akkor lehet megállapítani, ha a büntetőbíróság, illetve a szabálysértési hatóság az elkövető bűnösségét, illetve a szabálysértés elkövetését megállapítja, feltéve, hogy a hivatásos állomány tagja az elkövetett cselekmény miatt a szolgálatra méltatlanná vált. Nem lehet mérlegelni abban az esetben, ha az elkövetőt a bíróság a bűncselekmény miatt végrehajtható szabadságvesztésre ítélte, illetőleg lefokozta. Jogerős ítélet (határozat) hiányában, kizárólag a büntető- (szabálysértési) eljárás adatai alapján nincs lehetőség a méltatlanság megállapítására [1971. évi 10. tvr. 5. § (2) bek. b) pont].
A rendőr alezredes rendfokozatú felperest, aki kiemelt főelőadó beosztást látott el az alperes Repülőtéri Biztonsági Főigazgatóságán, a főigazgató fegyelmi fenyítésként lefokozta és elbocsátotta, mert a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált. Az elöljáró fegyelmi eljárást nem indított, a fenyítést a felperes ellen devizagazdálkodás megsértésének bűntette és más bűncselekmények alapos gyanúja miatt akkor még folyamatban lévő büntetőeljárás adatai alapján szabta ki 1993. január 4. napján.A felperes a határozat ellen panaszt nyújtott be, azt azonban a főkapitány 1993. január 14. napján elutasította.
A felperessel szemben indított büntetőeljárást az ügyészség 1993. május 27. napján megszüntette, mert a Btk. módosítása folytán a devizarendelkezéseknek a felperes által történt megsértése már nem bűncselekmény. A felperest ezt követően a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Szabálysértési Hivatala az 1993. december 30. napján jogerőre emelkedett határozatával devizaszabálysértés miatt figyelmeztetésben részesítette.
A felperes ezt követően kérte a szolgálati viszonyának helyreállítását, de ettől az alperes elzárkózott, emiatt a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt keresetet indított. A megismételt eljárásban a szolgálati viszonyának helyreállítását és a kiesett időre járó illetményének megtérítését kérte az időközben szerzett jövedelme beszámításával.
A munkaügyi bíróság ítéletével a támadott határozatokat részben megváltoztatva a lefokozás fenyítést hatályon kívül helyezte, és bizonyos kifejezéseket törölt az alperes határozatának indokolásából, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság szerint a felperes bizonyítottan devizaszabálysértést követett el, ez a fegyelemsértése alapot adott a szolgálati viszonyának fenyítésként, fegyelmi eljárás mellőzésével történő megszüntetésére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett a keresetének megfelelő döntés meghozatala iránt.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részében helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítéletét az 1971. évi 10. tvr. 5. §-a (2) bekezdésének b) pontjára alapította, amely szerint meg kell szüntetni a szolgálati viszonyát annak, akinek elbocsátását fegyelmi büntetésként rendelték el. A Személyzeti Munka Szabályzat (7/1987. BM parancs) 31. pontjának b) alpontja szerint az állomány tagjának hivatásos szolgálatra méltatlanná válása fegyelmi eljárásban vagy büntetőeljárás alapján állapítható meg. A 20/1980. BM paranccsal kiadott fegyelmi szabályzat 51. §-a (helyesebben pontja) kisebb súlyú szabálysértés vagy fegyelemsértés esetén megengedi az ügy elbírálását fegyelmi eljárás elrendelése nélkül is. Az alperes nem vitásan olyan cselekményeket is a felperes terhére rótt, amelyek utóbb nem bizonyosodtak be, de a felperes igazolt cselekménye a beosztására figyelemmel kisebb súlya ellenére is akként értékelhető, hogy vele szemben minden további eljárás lefolytatása nélkül, kizárólag a büntetőeljárásban foganatosított szóbeli meghallgatása alapján az elbocsátás kiszabható volt.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan a keresetének megfelelő határozat hozatala iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az alperesre kötelező fegyelmi szabályzat rendelkezéseinek megsértését panaszolta, mert a legsúlyosabb fenyítés kiszabására alkalmas cselekmény nem lehet kisebb súlyú. A szabályzat szerint fegyelmi eljárás mellőzése esetén is a fenyítés kiszabása előtt az elkövetőt meg kell hallgatni. A terhére rótt cselekménnyel kapcsolatban nem hallgatták meg, bizonyítást nem folytattak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte arra hivatkozással, hogy a 7/1987. BM parancs 31. pontja szerint a méltatlanná válást a büntetőeljárás adatai alapján meg lehetett állapítani, a büntetőbíróság jogerős elmarasztaló határozatára nem volt szükség, ezért mellőzték a felperes meghallgatását.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az 1971. évi 10. tvr. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a hivatásos szolgálat felső korhatára a betöltött ötvenötödik életév. A (2) bekezdés b) pontja szerint az (1) bekezdésben meghatározott életkor betöltése előtt is meg kell szüntetni a szolgálati viszonyát annak, aki a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált. A belügyminiszternek a tvr. végrehajtására kiadott 7/1987. számú parancsa szerint az állomány tagjának hivatásos szolgálatra méltatlanná válása fegyelmi (becsületbírósági) vagy büntetőeljárás alapján állapítható meg, ha olyan jellegű és súlyos fegyelemsértést, bűncselekményt vagy szabálysértést követett el, ami miatt a további szolgálat ellátására méltatlanná vált [31. pont b) alpontja].
A hivatásos állomány tagjának a további szolgálatra való méltatlanná válását bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetése miatt akkor lehet megállapítani, ha a büntetőbíróság, illetve a szabálysértési hatóság jogerősen megállapítja az elkövető bűnösségét, illetve a szabálysértés elkövetését, feltéve, hogy az elkövetett cselekmény miatt a hivatásos állomány tagja a szolgálatra méltatlanná vált. Nem lehet mérlegelni abban az esetben, ha az elkövetőt a bűncselekmény miatt a bíróság végrehajtható szabadságvesztésre ítélte, illetőleg lefokozta. Jogerős ítélet (határozat) hiányában, kizárólag a büntető- (szabálysértési) eljárás adatai alapján a méltatlanság megállapítására nincs lehetőség (Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.048/1998/2. szám). Az alperes ellenkérelme ez okból téves, fegyelmi eljárás nélkül a felperes hivatásos szolgálatra való méltatlanságát nem lehetett volna megállapítani.
Elsődlegesen ezért abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy fegyelmi eljárás megindítása nélkül fenyítést kiszabó határozattal megállapítható-e a hivatásos szolgálatra való méltatlanság. A fegyelmi szabályzat szerint kisebb súlyú vétség miatt - meghatározott eljárási cselekmények megtartásával - az ügy fegyelmi eljárás megindítása nélkül elbírálható, vagyis fenyítés kiszabható (a módosított 20/1980. számú belügyminiszteri paranccsal kiadott fegyelmi szabályzat 51. pontja). Nyilvánvalóan nem lehet a vétséget kisebb súlyúnak értékelni, amikor a két legsúlyosabb, a szolgálati viszony megszűnését eredményező fenyítés kiszabását tartotta indokoltnak a fegyelmi jogkör gyakorlója, illetőleg - a lefokozástól eltekintve - az első- és a másodfokú bíróság. Ha a felperes bizonyított cselekménye valóban kisebb súlyú, akkor az alkalmazottnál jóval enyhébb fenyítést kellett volna kiszabni, és a szolgálatra való méltatlanság kérdése fel sem merül. A perben alkalmazandó, időközben már hatályon kívül helyezett utasítások rendelkezéseiből egyértelműen arra kell következtetni, hogy olyan fegyelmi vétség alapos gyanúja esetén, ami bizonyítottság esetén az elkövető hivatásos szolgálatra való méltatlanságának megállapítására alkalmas, a fegyelmi eljárás elrendelése és lefolytatása nem mellőzhető.
A fegyelmi jogkör gyakorlója egyébként a fenyítés kiszabását megelőzően a szabályzat szerint szükséges cselekményeket is elmulasztotta, mert a felperest személyesen nem hallgatta meg.
A felperessel szemben a hivatásos szolgálatra való méltatlanságot végrehajtható szabadságvesztésre való elítélés, illetőleg lefokozás hiányában csak fegyelmi eljárás alapján lehetett volna megállapítani. Ennek elmulasztása olyan súlyos eljárási szabálysértés, ami a bírósági eljárásban nem pótolható, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezve a munkaügyi bíróság ítéletét a fenyítéssel kapcsolatos és fellebbezéssel érintett részében megváltoztatta, a sérelmezett fegyelmi határozatokat pedig hatályon kívül helyezte.
A felperes elmaradt illetményének összegét az alperes a másodfokú eljárás időpontjáig terjedő időre közölte, összegszerűségét a felperes vitatta. Az ítélet jogerőre emelkedése óta eltelt időre és az esetleges megváltozott körülményekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság részítélettel kizárólag a fenyítésről döntött, a felperest megillető és máshonnan meg nem térült jövedelem megállapítása tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A perköltség viseléséről az új határozatban kell majd rendelkezni.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.885/1998. sz.)