adozona.hu
BH 2001.1.38
BH 2001.1.38
I. Ha az átszervezés során a felmondással érintett munkavállalóhoz hasonló munkakörű munkavállalót alkalmaztak, a bíróságnak különös gonddal kell vizsgálnia a felmondás indokának valóságát. A munkakör megszűnésével és az új munkakör létesítésével járó átszervezés esetén nem az a döntő, hogy a munkavállaló munkaköre megnevezésének megfelelő munkakör megszűnt-e, hanem azt is vizsgálni kell, hogy az új munkakör nem felel-e meg a munkavállaló korábbi munkakörének [Mt. 89. § (2) bek.]. II. A munkáltató rendeltet
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes gazdasági vezető, a II. rendű felperes számviteli munkatárs munkakörben fennállott határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes 1998. március 1-jén rendes felmondással - szervezési, gazdasági, racionalizálási döntések miatt a munkakörük megszűnése következtében - megszüntette. Emiatt a felperesek pert indítottak az alperes ellen. Kereseti kérelmük a rendes felmondások jogellenességének megállapítására, a munkaviszonyuk helyreállításának mellőzésére és az Mt. 100. §-ában l...
BH 2001.1.38 I. Ha az átszervezés során a felmondással érintett munkavállalóhoz hasonló munkakörű munkavállalót alkalmaztak, a bíróságnak különös gonddal kell vizsgálnia a felmondás indokának valóságát. A munkakör megszűnésével és az új munkakör létesítésével járó átszervezés esetén nem az a döntő, hogy a munkavállaló munkaköre megnevezésének megfelelő munkakör megszűnt-e, hanem azt is vizsgálni kell, hogy az új munkakör nem felel-e meg a munkavállaló korábbi munkakörének [Mt. 89. § (2) bek.].
II. A munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolja a rendes felmondáshoz való jogát, ha a jog gyakorlásával nem jogszerű célt kíván elérni [Mt. 4. § (2) bek.].
Az I. rendű felperes gazdasági vezető, a II. rendű felperes számviteli munkatárs munkakörben fennállott határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes 1998. március 1-jén rendes felmondással - szervezési, gazdasági, racionalizálási döntések miatt a munkakörük megszűnése következtében - megszüntette. Emiatt a felperesek pert indítottak az alperes ellen. Kereseti kérelmük a rendes felmondások jogellenességének megállapítására, a munkaviszonyuk helyreállításának mellőzésére és az Mt. 100. §-ában lévő jogkövetkezmények alkalmazására irányult. A keresetükben - egyebek mellett - az alperes joggal való visszaélésére is hivatkoztak.A munkaügyi bíróság ítéletével a kereseteknek helyt adott. Megállapította a rendes felmondások jogellenességét, a felperesek munkaviszonya megszűnésének napját, az alperest elmaradt munkabér, a végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg, perköltség és illeték megfizetésére kötelezte.
A tényállásban megállapította, hogy az alperes az 1998. január 2-án kelt vezérigazgatói utasításban valamennyi munkavállaló részére mozgóbéremelést írt elő, amelyet a felperesekre nézve nem hajtott végre, továbbá nem fizette meg az 1997. szeptembertől járó mozgóbérüket. Az emiatt indult perben a vezérigazgató ennek indokát a felperesek együttműködési készségének hiányában jelölte meg. Az alperes továbbá 1998. február 28-án a felperesek munkakörének ellátása céljából újsághirdetést tett közzé, ennek eredményeképpen alkalmazza B. L.-nét, aki a felperesek munkaköri feladatainak nagy részét ellátja. Emellett a főkönyvi könyvelés alapulvételével a V A Bt. végez számviteli feladatokat és adózási tanácsadást. Mindezek - és további bizonyítékok - alapján a munkaügyi bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a rendes felmondás indoka valótlan, az alperes az Mt. 4. §-ában lévő kötelezettségét megsértette. Ezek miatt jogellenesen gyakorolta a rendes felmondás jogát.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította.
Kifejtette, hogy a rendes felmondások indoka a felperesek munkakörének és nem a munkaköri feladatainak megszűnése volt, az utóbbiakat tehát az elsőfokú bíróság tévesen vizsgálta. Az alperes által végrehajtott átszervezést a másodfokú bíróság bizonyítottnak találta, ezáltal bizonyított a felperesek munkakörének megszűnése is. A rendeltetésellenes joggyakorlást a másodfokú bíróság azért nem állapította meg, mert a felperesek együttműködési készségével kapcsolatos alperesi állításból nem következik, hogy a felpereseket érintő átszervezés visszaélésszerűen történt.
A másodfokú bíróság ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmükben a felperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert, ennek ellenkezőjére a másodfokú bíróság okszerűtlenül következtetett. Vitatták a felperesek a megyei bíróság jogi okfejtésének helyességét a munkaköri feladatok vizsgálatának szükségtelensége tekintetében. Előadták továbbá, hogy a munkaköri feladataik fennmaradtak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felperesek felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
A következetes és egységes bírói gyakorlat szerint ha az átszervezés során az érintett munkavállalóhoz hasonló munkakörű munkavállalót vettek fel, különös gonddal kell vizsgálni a felmondás indokának valóságát. Ezért a munkakör megszűnésével és új munkakör létesítésével járó átszervezés esetén nem az a döntő, hogy a munkavállaló munkaköre megnevezésének megfelelő munkakör megszűnt-e, hanem azt is vizsgálni kell, hogy az új munkakör a munkaköri feladatok alapulvételével nem felel-e meg a munkavállaló korábbi munkakörének. Mindezek miatt a másodfokú bíróságnak a munkaköri feladatok vizsgálata szükségességét kimondó elvi megállapítása téves.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékoknak a Pp. 206. §-a szerinti helytálló mérlegelésével állapította meg, hogy a felperesek munkaköri feladatai fennmaradtak, azokat részben mások - így az újonnan alkalmazott személy - látják el.
Emellett azonban értékelni kell azt is, hogy az alperes egyes további feladatokat nem munkaviszony, hanem polgári jogi jogviszony keretében - betéti társasággal - végeztet el. Ez a bizonyított tény az átszervezés fogalmának megfelel, okszerű, következésképpen a rendes felmondást az ok valótlansága és okszerűtlensége miatt nem lehet jogellenesnek tekinteni.
A munkáltató az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján jogszerűen kívánja meg az "együttműködési készséget" a munkavállalótól. Ez a jogosultság-kötelezettségmulasztás miatt - azonban nem járhat jogellenes intézkedésekkel, például a munkavállalót alanyi jogként megillető munkabér törvénysértő megvonásával. Az adott esetben a munkaügyi bíróság a felek között folyamatban volt korábbi perben azt állapította meg, hogy az alperes jogellenesen nem fizette meg a felpereseknek az 1997. szeptembertől járó ún. mozgóbért. E tekintetben tévesen tulajdonított jelentőséget a másodfokú bíróság az állított, de nem bizonyított együttműködési hiánynak, mivel ennek a munkavállalót megillető munkabér esetében nem volt szerepe. A felpereseket megillető munkabér megfizetésének elmulasztását és azt, hogy kizárólag a felperesek nem részesültek a vezérigazgatói utasításban előírt mozgóbéremelésben, az alperes a peres eljárás során és a fellebbezésében sem vitatta. Ezek cáfolatára bizonyítékot nem jelölt meg.
Az előzőeket az együttműködési készséggel összefüggésben a másodfokú bíróság a kifejtettek miatt okszerűtlenül mérlegelte, emiatt a rendeltetésellenes joggyakorlással kapcsolatos érvelése téves.
A munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolja a rendes felmondáshoz való jogát, ha a jog gyakorlásával nem jogszerű célt kíván elérni, tehát a jog gyakorlása pl. megtorlásra irányul. Tartalmilag az elsőfokú bíróság ezt állapította meg a rendeltetésellenes joggyakorlás indokaként. Ezt az indokot a másodfokú bíróság a Pp. 221. §-a (1) bekezdésének megfelelően nem értékelte, illetve nem tért ki arra, hogy miért nem tekintette a rendeltetésellenes joggyakorlás kellő indokának az alperesnek a felperesek munkabérével kapcsolatos magatartásait. Nem tért ki az indokolás arra sem, hogy van-e jelentősége egyes tények időbeli kapcsolatának (egyeztetés a munkabér tárgyában, rendes felmondásokat megelőző hirdetés közzététele stb.). Egyes, a per eldöntése szempontjából jelentős bizonyítékok értékelésének elmaradása miatt a jogerős ítélet megalapozatlan, tehát jogszabálysértő.
Az új eljárásban ezért a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően kell a bizonyítékokat a maguk összességében értékelni. Ehhez - hivatalos tudomás hiányában - be kell szerezni a felek között a munkabér tárgyában folyamatban volt peres iratokat, és az ítélet indokolásában a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint kell eljárni.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét csupán megállapította, ezek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.198/1999. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2009.5.157 Ha a rendes felmondáskor annak indoka (a munkakör leszűkülése) még nem állt fenn, a későbbi körülmények a korábbi indok valótlanságát már nem érinthetik, ezért a felmondás jogellenes [Mt. 89. §].
