adozona.hu
BH 2000.12.569
BH 2000.12.569
Nem vagyoni kártérítésként a károsultat ért hátrány csökkenéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlásként olyan kárösszeget kell megítélni, amely arányban áll az elszenvedett sérelemmel. Annak megítélésénél, hogy milyen mértékű lehet ez a kárösszeg, nem mellőzhető a károsult személyi körülményeinek részletes megismerése és azoknak a konkrét sajátosságoknak az értékelése, amelyek megalapozzák az arányos és mértéktartó nem vagyoni kártérítés megállapítását. Magasabb összegű nem vagyoni kártérítést bizon
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes néhai férje raktári anyagkiadó munkakörben dolgozott az alperesnél. 1995. október 17-én a munkahelyén munkavégzés közben üzemi balesetet szenvedett, és néhány óra múlva ennek következtében elhunyt.
A felperes módosított keresetében vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével - az alperesre terhesebben 90-10%-os kármegosztást alkalmazva - kötelezte az alperest 2 700 000 forint nem vagyoni kártérítés, 120 600 forint síremlé...
BH 2000.12.569 Nem vagyoni kártérítésként a károsultat ért hátrány csökkenéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlásként olyan kárösszeget kell megítélni, amely arányban áll az elszenvedett sérelemmel. Annak megítélésénél, hogy milyen mértékű lehet ez a kárösszeg, nem mellőzhető a károsult személyi körülményeinek részletes megismerése és azoknak a konkrét sajátosságoknak az értékelése, amelyek megalapozzák az arányos és mértéktartó nem vagyoni kártérítés megállapítását. Magasabb összegű nem vagyoni kártérítést bizonyított súlyos körülmények alapoznak meg [Mt. 177. § (2) bek.].
A felperes néhai férje raktári anyagkiadó munkakörben dolgozott az alperesnél. 1995. október 17-én a munkahelyén munkavégzés közben üzemi balesetet szenvedett, és néhány óra múlva ennek következtében elhunyt.A felperes módosított keresetében vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével - az alperesre terhesebben 90-10%-os kármegosztást alkalmazva - kötelezte az alperest 2 700 000 forint nem vagyoni kártérítés, 120 600 forint síremlék-állítási költség, 643 550 forint jövedelemkiesés és ennek 1996. október 1-jétől járó késedelmi kamata, valamint 1997. szeptember 1-jétől havi 36 000 forint kártérítési járadék, továbbá 194 800 forint perköltség megfizetésére. Az alperest kötelezte még 233 770 forint eljárási illeték, és 5000 forint állam által előlegezett költség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a baleset nagy valószínűséggel az elhunyt munkavédelmi szabályszegése, továbbá a zsilipkapurendszer hiányosságai miatt következett be. Az ítéleti tényállás szerint a néhai a zsilipkapu kinyitása érdekében leszállt az általa erezetett targoncáról. A baleset úgy következett be, hogy a targonca a súlyos teherrel az elhunytat az ajtónak nyomta. A munkaügyi bíróság elfogadta a rendőrség és a munkavédelmi felügyelőség megállapításait a valószínű okokról, melyek szerint az elhunyt a targoncát a leszálláskor járó motorral, behúzott kézifék nélkül, a teherfogó szerkezetet felemelve hagyta, és ezekkel megszegte az emelőgépek biztonsági szabályzata több rendelkezését. E megállapításokat támasztották alá a kihallgatott tanúk nyilatkozatai és az Igazságügyi Szakértői Intézet szakvéleménye is.
Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállás alapján az alperesre terhesebb 90-10%-os kármegosztást alkalmazott arra figyelemmel, hogy az elhunyt a szakmai és munkavédelmi ismeretei, valamint gyakorlata ellenére a villás targonca balesetben közrehatott működtetésében szabálytalanságokat követett el.
A nem vagyoni kártérítést illetően a döntését azzal indokolta, hogy a felperes férjének halála súlyosan és tartósan megnehezítette a felperes, valamint a kiskorú gyermekének a társadalmi életben való részvételét. Így a követelt 3 000 000 forinthoz képest a kármegosztásra tekintettel 2 700 000 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
A munkaügyi bíróság elfogadta a síremlékállítás költsége összegét, valamint a jövedelemkiesés tekintetében a felperes számításait. Eszerint az elhunyt havi 57 245 forint átlagkeresetéből a társadalombiztosítási és a munkavállalói járulék (-11,5%) levonása után maradó 50 663 forintból levonta az özvegyi nyugdíjat és az árvaellátást, és az így kiszámított havi elmaradt jövedelmet - a hiányt - ítélte meg. Ennek összege 1995-ben havi 33 365 forint, a további években - az alperesnél végrehajtott 22%-os átlagos bérfejlesztéssel növelten - 1996-ban havi 31 012 forint, 1997. évben havi 38 963 forint. A balesetből 1997. augusztus 31-ig 715 053 forint összes jövedelemkiesés 90%-a 643 550 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
A bíróság elfogadta azt is, hogy a jövőre vonatkozóan havi 40 000 forint jövedelemkieséssel kell a felperesnek számolnia, így ennek 90%-át, 36 000 forint havi kártérítési járadékot köteles az alperes megfizetni.
A felperes ezt meghaladó követelését a bíróság elutasította. Nem találta ugyanis bizonyítottnak, hogy az elhunyt a munkaviszonya mellett vállalkozásból rendszeres jövedelmet szerzett.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél nyújtott be fellebbezést. A felperes az alperes teljes kártérítési felelőssége megállapítását és a kereseti kérelmének helyt adást, az alperes a kármegosztás felperesre terhesebb 80-20%-os megállapítását és ennek megfelelő nem vagyoni kártérítés megállapítását kérte. Kérte továbbá a jövedelemkiesés számítása teljes felülvizsgálatát is.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 3 000 000 forintra felemelte, az egyösszegű vagyoni kártérítést nettó 559 166 forintra, a havi járadékot 16 376 forintra leszállította. Ehhez képest 213 550 forintra leszállította az elsőfokú illeték összegét is. Kötelezte továbbá az alperest 200 000 forint perköltség megfizetésére. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást az elmaradt havi és éves jövedelem nettó összegben való megállapításával egészítette ki. Tényként állapította meg továbbá, hogy az elhunytnak egyéni vállalkozásából 1995-ben 43 659 forint adóköteles jövedelme keletkezett.
A megyei bíróság álláspontja szerint a néhainak a balesetben való vétkes közrehatása kétséget kizáróan nem bizonyított, ennélfogva kármegosztást nem lehet megállapítani.
A nem vagyoni kártérítést illetően az elszenvedett sérelmekhez képest 3 000 000 forintot ítélt arányosnak. Hivatkozott a felperesnek a baleset okozta komoly megrázkódtatására, nyugdíjhoz közel álló életkora miatti nehézségekre, valamint arra, hogy egy kiskorú gyermekkel egyedül maradt, és a nevelés, gondoskodás egyedül a felperesre hárul. A nem vagyoni kár összegét az ítélethozatalkori értékarányok alapján számította, ezért a felperesnek a baleset időpontjától számított késedelmikamat-követelését elutasította.
Alaposnak találta a megyei bíróság a másodfokú eljárásban az elmaradt jövedelem tekintetében a felperes által nettó összegben megjelölt igényt is. Ennek megfelelően kötelezte az alperest nettó 425 166 forint egyösszegű elmaradt jövedelem, 134 000 forint síremlék-állítási költség és 11 043 forint havi járadék megfizetésére. Ezen túlmenően a vállalkozásból származó elmaradt jövedelemmel - évi 64 000 forinttal számolva - megnövelte a havi járadék összegét 5390 forinttal 16 376 forintra.
A jövedelemkiesés megállapítása körében kifejtette, hogy az elmaradt jövedelem számításánál az elhunyt elért, illetve elérhető havi átlagkeresetét kell szembeállítani a halál folytán folyósított özvegyi járadékkal és árvaelátással, és ennek különbözete illeti meg a felperest tartást pótló kártérítésként. Ezáltal biztosított ugyanis a baleset előtti életszínvonala fennmaradása.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az Mt. 174. §-ának (3) bekezdésébe ütközően mellőzte a kármegosztást. Figyelmen kívül hagyta a halált okozó ütés orvos szakértői megállapítását, melyből következően kizárásos alapon megállapítható a baleset oka. Eszerint ilyen ütést csak a guruló targonca okozhatott. Az elmozdulás pedig amiatt következett be, hogy az elhunyt megszegte a munkavédelmi szabályokat. Jogszabálysértően jelentős mértékben eltúlzottnak találta a nem vagyoni kár összegét, különös tekintettel a kialakult bírói gyakorlatra. A felperes életviszonyai ugyanis a körülményekhez képest rendezettek, az elhunyt és a felperes szülei tekintetében rá háruló többletterhek pedig nem bizonyítottak.
A felülvizsgálati kérelem sérelmezte a jövedelemkiesés nettó összegben számítását, figyelemmel a kialakult ítélkezési gyakorlatra. Az Mt. 181. §-ának (2) bekezdése megsértését is panaszolta amiatt, hogy a bíróságok a tartást pótló járadékot és jövedelemkiesést nemcsak a felperes tekintetében, hanem a perben nem álló kiskorú gyermeket is beleszámolva állapították meg. Ezzel szemben a felperes csak a személyét illetően követelhet olyan mértékű kártérítést, amely - a saját munkabérét, jövedelmét is beleértve - a sérelem előtti életszínvonala elérését biztosítja.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A hegfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. A (3) bekezdés előírja, hogy nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. A megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perbeli esetben kármegosztásnak nincs helye. Az igazságügyi szakértő ugyanis visszavonta a szakvéleményének azt a megállapítását, hogy a balesetkor a targonca befékezés nélkül, felemelt teherrel volt. Erre a korábban ezt a megállapítást megalapozó tanúvallomások visszavonása, illetve megváltoztatása miatt került sor. A baleset okát vizsgáló igazságügyi szakértő arra az álláspontra helyezkedett, hogy a feltételezések sorozatának megdőlése miatt a baleset okát kétséget kizáróan nem lehet megállapítani. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint ilyen esetben - vétkes munkavállalói magatartás hiányában - nincs törvényi alap a kármegosztásra. A felülvizsgálati kérelem érvelése e körben tehát téves.
Alappal támadta a felülvizsgálati kérelem ugyanakkor az összegszerű kötelezéseket, kivéve a síremlékállítás nem vitatott költségét. Az Mt. 177. §-ának (2) bekezdése és a következetes bírói gyakorlat értelmében nem vagyoni kártérítésként a károsultat ért hátrány csökkenéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlásként olyan kárösszeget kell megítélni, amely arányban áll az elszenvedett sérelemmel. Annak megítélésénél, hogy milyen mértékű lehet ez a kárösszeg, nem mellőzhető a károsult személyi körülményeinek részletes feltárása és azoknak a konkrét sajátosságoknak az értékelése, amelyek megalapozzák az arányos és mértéktartó nem vagyoni kártérítés megállapítását. Magasabb összegű kártérítést bizonyított súlyos körülmények alapoznak meg. Az adott esetben az eljárt bíróságok e körben a tényállást nem tárták fel, és enélkül állapították meg a jelentős mértékű nem vagyoni kártérítést. Az elsőfokú bíróság csak összefoglalóan utalt a család élete elnehezülésére, a másodfokú bíróság pedig csupán részletesen idézte a felperes fellebbezésében felhozottakat. Ezeket az alátámasztó bizonyítékok feltárása és értékelése nélkül bizonyítottnak elfogadta.
Ugyancsak tényállás nélkül állapította meg a jogerős ítélet az elhunyt vállalkozásából eredő jövedelmét is, amit a bizonyítékok kellően nem támasztanak alá. Peradat, hogy az elhunyt 1995. évi személyi jövedelemadó-bevallását benyújtó felperes az előző évek veszteségeit beszámolta az 1995-ben elért jövedelembe, és így 0 eredményt vallott be. Jelenleg nincs tehát aggálytalan bizonyíték arra, hogy az elhunyt milyen vállalkozásból ténylegesen mennyi jövedelmet szerzett, illetve a vállalkozását reális számítások szerint eredményesen működtethette-e volna. Enélkül az ebből eredő elmaradt jövedelemre alapított kártérítési járadék megalapozottan nem állapítható meg. Különösen vonatkozik ez a jövőre vonatkozóan megítélt kártérítési járadékra.
A közeli hozzátartozó az Mt. 181. §-ának (2) bekezdése alapján abban az esetben követelhet tartást pótló kártérítést, ha a munkavállaló a halála előtt egészben vagy részben eltartotta. Ilyen kártérítésre a közeli hozzátartozó olyan összegben tarthat igényt, ami a szükségletének a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja. Figyelembe kell venni ennek megállapításához a hozzátartozó munkabérét (elvárhatóan elérhető munkabérét) és jövedelmét. Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy a járadékot személy szerint külön-külön kell vizsgálni és így kell megítélni. Az adott esetben tehát csak a felperes (házastárs) igénye vizsgálható és a kialakult gyakorlat szerint az elhunyt átlagkeresetéből általában 30% vehető figyelembe, mint ami a házastárs létfenntartására fordítottnak tekinthető. Nem mellőzhető tehát vagyonmérleg felállítása.
Téves a jogerős ítéletnek a jövedelemkiesés és a járadék nettó összegben való megállapítása is. A kártérítésként megállapított jövedelempótló járadék személyi jövedelemadó-köteles bevételnek minősül, ennélfogva bruttó számításnak van helye.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában tartotta fenn a balesetért való teljes alperesi felelősséget megállapító jogerős ítéleti rendelkezést. Az alperes síremlék-állítási költség címén történt marasztalását nem érintette. A jogerős ítélet ezt meghaladó rendelkezéseit pedig - a munkaügyi bíróság ugyanezen rendelkezéseire is kiterjedően - a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. MfV.I.10.708/1998. sz.)