adozona.hu
BH 2000.12.568
BH 2000.12.568
A pénztárost a törvény alapján megőrzési felelősség terheli, és annak érvényesüléséhez az elszámolási kötelezettségen felül kizárólagos kezelés szükséges. A megőrzési felelősséget tudomásul vevő nyilatkozat hiányának nincs a megőrzési felelősséget megszüntető jelentősége [Mt. 169. § (1) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetével az alperest pénztárhiány megtérítésére kérte kötelezni.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 421 995 Ft és annak 1995. január 23-tól járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperes 1994. február 16-tól dolgozott a felperesnél (házi-) pénztárosként. Az alperes 1995. január 13-án ellenőrzést végzett és kb. 390 000 Ft pénztárhiányt állapított meg. 1995. január 23-án az alperes betegség miatt a...
BH 2000.12.568 A pénztárost a törvény alapján megőrzési felelősség terheli, és annak érvényesüléséhez az elszámolási kötelezettségen felül kizárólagos kezelés szükséges. A megőrzési felelősséget tudomásul vevő nyilatkozat hiányának nincs a megőrzési felelősséget megszüntető jelentősége [Mt. 169. § (1) és (3) bek.].
A felperes keresetével az alperest pénztárhiány megtérítésére kérte kötelezni.Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 421 995 Ft és annak 1995. január 23-tól járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az alperes 1994. február 16-tól dolgozott a felperesnél (házi-) pénztárosként. Az alperes 1995. január 13-án ellenőrzést végzett és kb. 390 000 Ft pénztárhiányt állapított meg. 1995. január 23-án az alperes betegség miatt a pénztárkulcsot a férjével juttatta el a felpereshez. A felperes e napon végzett ellenőrzése 421 995,65 Ft pénztárhiányt állapított meg, erről 1995. február 6-án könyvvizsgálói jelentés is készült.
Az alperes azon védekezése alapján, amely szerint a távolléte idején más kezelte a pénztárt, és ilyenkor a pénztárátadás nem jegyzőkönyvileg történt, a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes 1994. május 9-től június 12-ig tartó betegsége idején K. Zsuzsa kezelte a pénztárt az 1994. május 10-i, illetve június 13-i jegyzőkönyvi átadás-átvétel alapján. Az alperes 1994. július 18-tól 29-ig tartó szabadsága idején G. Tiborné kezelte a pénztárt az 1994. július 15-i jegyzőkönyv alapján. Az alperesnek a pénztári adatok számítógépi megváltoztatására vonatkozó védekezése alapján a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy az 1995. január 5-ig terjedő pénztárforgalmat az alperes - átállítás hiányában - 1994. évi forgalomként tüntette fel, ezt helyesbítette utólag a felperes.
A munkaügyi bíróság a pénztárhiány megállapítására szakértői bizonyítást folytatott le, és annak alapján megállapította, hogy a felperes által állított pénztárhiány fennáll, és annak okát könyvvizsgálati módszerekkel nem lehet megállapítani. A szakvélemény szerint a felperes változtatásai nem érintették a bizonylatok alapján megállapítható pénztáregyenleget. E szakvéleménnyel kapcsolatos egyeztetés során megállapították azt is, hogy a pénztárelszámolás alapjául szolgáló valamennyi bizonylaton az alperes szignója szerepel.
Az alperes védekezése alapján megállapította a munkaügyi bíróság azt is, hogy a pénztárhelyiséghez és a páncélszekrényhez a felperesnek is volt kulcsa, amelyhez az ügyvezető és a gazdasági igazgató férhetett hozzá. Ezzel nyitották ki a szükséghez képest a pénztárt az alperes betegsége idején.
E tényállás alapján, különösen azt mérlegelve, hogy a felperes biztosította az alperesnek a megőrzés feltételeit, a munkaügyi bíróság az alperest a megőrzési felelőssége alapján a pénztárhiány megtérítésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét és elutasította a keresetet. A tényállást azzal egészítette ki, hagy az alperes 1994. április 25-én vette át a házipénztár kezelését, amikor a bizonylatok számítógépi kezelése megindult. Az alperes nem vette kézhez a házipénztári pénzkezelés általános szabályait, és nem tett felelősségvállaló nyilatkozatot. Az egyes pénztárátadásoknál - a pénztári zárókészlet meghatározása nélkül - csak a készpénz számbavétele és jegyzőkönyvbe vétele történt meg. Elmaradt a havonkénti pénztárellenőrzés is. A másodfokú bíróság e kiegészített tényállás alapján azt állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította a megőrzési felelősség fennállásának feltételeit, különösen a saját szabályzatában meghatározott előzetes írásbeli nyilatkozatot és a kizárólagos kezelést.
A jogerős ítélet ellen, a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Jogszabálysértést panaszolt különösen amiatt, hogy a házipénztár önálló, teljes felelősséggel történő kezelését tudomásul vevő nyilatkozatot a másodfokú bíróság a megőrzési felelősség előfeltételének tekintette. Ez az ítélkezési gyakorlattal is szemben áll. A pénztárhiány fennállása a szakvélemény alapján kétségtelen, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel mellőzte az alperes felelőssége megállapítását és kártérítésre kötelezését. Utóbb csatolta a felek közötti munkaviszony-megszüntetési perben hozott másodfokú ítéletet, amelynek megállapítása szerint az alperes súlyosan gondatlanul járt el a házipénztár kezelésénél.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Különösen arra hivatkozott, hogy a számítógépi rendszer hiányosságai miatt abban bárki tudott a pénztáros tudta nélkül adatokat módosítani.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélettel megállapított tényállás - eljárási jogszabálysértés hiányában - irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés]. E tényállás alapján az állapítható meg, hogy az alperes 2-3 naponként ellenőrizte a pénztárt, és először 1995. január 13-án állapított meg mintegy 390 000 Ft hiányt, amely összeg az 1995. január 23-i megállapítás szerint 422 995 Ft-ra emelkedett.
E tényállás alapján az alperesnek a pénztárhiányért való felelőssége fennáll, és annak megállapítását a jogerős ítélet jogszabálysértéssel mellőzte. A pénztárost ugyanis a törvény alapján megőrzési felelősség terheli, és annak érvényesüléséhez az elszámolási kötelezettségen felül kizárólagos kezelés szükséges [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 169. §-ának (1) és (3) bekezdése]. A megőrzési felelősséget tudomásul vevő nyilatkozat hiányának nincs a megőrzési felelősséget megszüntető jelentősége. A másutt is pénzügyesként tevékenykedett alperes a munkafeltételeket tudomásul vette, azok hiányára az önmaga által történt hiánymegállapítást megelőzően nem hivatkozott, ehhez képest nem hivatkozhat eredményesen a megőrzési felelősség alól mentesítő ok fennállására (a biztonságos megőrzés feltételei munkáltató által történt biztosításának elmulasztására).
A tényállás szerint a felperes nem járt el mindenben az őt terhelő köteles gondosságnak megfelelően, és ezzel közrehatott abban, hogy pénztárhiány keletkezett. Ennek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság az összes körülmény szabad mérlegelésével az alperest terhelő hiány összegét az önmaga által meghatározott 390 000 Ft-ban határozta meg [Pp. 206. § (3) bekezdés].
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest 390 000 Ft és annak 1995. január 23-tól járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította [Pp. 275/A. § (2) bekezdés]. Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság megállapította a felperest terhelő per- és felülvizsgálati eljárási illeték összegét, a perköltségről pedig nem rendelkezett, minthogy e tárgyban a felperes a határozathozatal mellőzését kérte.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.648/1998. sz.)