adozona.hu
BH 2000.12.566
BH 2000.12.566
A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén - függetlenül attól, hogy a jogviszony határozott vagy határozatlan ideig állt-e fenn - a Munka Törvénykönyvében meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásának van helye. Ennek megfelelően a munkavállalót elmaradt munkabér, végkielégítés, továbbá a felmentési időre járó átlagkereset illeti meg a törvényben meghatározott szabályok szerint. A felek által megkötött munkaszerződésben meghatározott időtartamon túlmenően munkaviszony hiányában további elmaradt munkab
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek 1997. október 3-tól 1998. január 3-ig terjedő határozott időre létesítettek munkaviszonyt, a felperes autókábel-szerelő munkakörben dolgozott. Az alperes 1997. december 22-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással azzal az indokolással szüntette meg, hogy a műszak befejezésekor a személymotozásnál a felperes zsebében egy szigetelőszalag-maradványt találtak.
A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörében való ...
BH 2000.12.566 A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén - függetlenül attól, hogy a jogviszony határozott vagy határozatlan ideig állt-e fenn - a Munka Törvénykönyvében meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásának van helye. Ennek megfelelően a munkavállalót elmaradt munkabér, végkielégítés, továbbá a felmentési időre járó átlagkereset illeti meg a törvényben meghatározott szabályok szerint. A felek által megkötött munkaszerződésben meghatározott időtartamon túlmenően munkaviszony hiányában további elmaradt munkabér iránti igény azonban nem támasztható (Mt. 100. §).
A peres felek 1997. október 3-tól 1998. január 3-ig terjedő határozott időre létesítettek munkaviszonyt, a felperes autókábel-szerelő munkakörben dolgozott. Az alperes 1997. december 22-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással azzal az indokolással szüntette meg, hogy a műszak befejezésekor a személymotozásnál a felperes zsebében egy szigetelőszalag-maradványt találtak.A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását és elmaradt munkabére megtérítését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmény körében az alperest 1997. december 20-tól 1998. május 14-ig - az elsőfokú ítéletig - terjedő időszakra 228 296 forint elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte. A bíróság végzésével elutasította a felperesnek az ítélet kiegészítésére vonatkozó kérelmét azzal az indokolással, hogy a további foglalkoztatással kapcsolatban a bíróságnak csak a visszahelyezés mellőzése esetében kell rendelkeznie, egyébként az Mt. 100. §-ának (1) bekezdéséből következően a munkavállalót az eredeti munkakörében köteles a munkáltató továbbfoglalkoztatni.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperesnek fizetendő elmaradt munkabér összegét 228 296 forintról 23 918 forintra és annak 1998. január 4-től kezdődően számított késedelmi kamatára leszállította. A felperes egyévi átlagkeresetét pertárgyértéknek tekintve, megváltoztatta az elsőfokú eljárás illetékét. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával a rendkívüli felmondás jogellenessége tekintetében, az összegszerűséget illetően viszont megalapozottnak találta a fellebbezést, és alaptalannak a felperes fellebbezési ellenkérelmében előterjesztett kérelmét az elsőfokú ítélettől a jogerős ítéletig terjedő időszakra az elmaradt munkabér felemelésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az Mt. 100. §-ának alkalmazása során legfeljebb a munkaviszony egyébkénti megszűnéséig (a határozott idő lejártáig) járó munkabért köteles a munkáltató megfizetni. Az adott esetben a rendkívüli felmondástól a határozott idő lejártáig fél hónap volt hátra, ezért az alperes félhavi munkabér megtérítésére kötelezhető. A megyei bíróság álláspontja alátámasztására utalt a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatára.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet "megváltoztatását" és az alperes kötelezését kérte a jogerős ítéletig járó 394 910 forint és késedelmi kamata megfizetésére. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a perbeli esetben nem az Mt. 86. §-a szerinti megszűnés, hanem az Mt. 87. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti munkaviszony-megszüntetés következett be. A jogellenes megszüntetés alapján az Mt. 100. §-ának megfelelő jogkövetkezményeket kell alkalmazni, vagyis a felperes joggal tarthat igényt a kiesett munkabére megtérítésére. Az Mt. 100. §-ának (5) bekezdése értelmében az elmaradt munkabért az ítélet jogerőre emelkedéséig terjedő időre kell számítani.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet nem támadott megállapítása szerint az alperes jogellenes rendkívüli felmondással szüntette meg a felperes határozott időre szóló munkaviszonyát. Ennélfogva a felülvizsgálati kérelem alapján abban a kérdésben kellett dönteni, hogy jogsértő-e a másodfokú bíróságnak az elmaradt munkabérre vonatkozó döntése.
Helytállóan hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén - függetlenül a határozott vagy határozatlan idejű munkaviszonytól - az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásának van helye. Ennek megfelelően elmaradt munkabér, a végkielégítésnek megfelelő kétszeres összeg, továbbá a felmentési időre járó átlagkereset kérhető az általános szabályok szerint. A felperes az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése alapján ezekből csupán az elmaradt munkabért követelte. Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor az elmaradt munkabért addig az időpontig ítélte meg, ameddig a munkaviszony egyébként fennállt volna. A felek által megkötött munkaszerződésben meghatározott időtartamon túlmenően munkaviszony hiányában további elmaradt munkabér iránti igény az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése alapján nem támasztható.
Az adott esetben tehát a megyei bíróság nem az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján, hanem a felperes kereseti kérelmének keretei között, az Mt. 100. §-a helytálló értelmezésével határozta meg az elmaradt munkabér mértékét, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával ennek megfelelően leszállította az alperes marasztalását. A felperes tehát tévesen panaszolt törvénysértést.
A kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.11.061/1998. sz.)