adozona.hu
BH 2000.12.565
BH 2000.12.565
Téves az a bírói álláspont, hogy székhelyváltozás folytán a munkáltató minden további feltétel nélkül megváltoztathatja az állandó munkahelyre alkalmazott munkavállaló munkaszerződésében meghatározott munkavégzés helyét. A székhelyváltoztatás ugyanis - adott esetben - oly mértékben sértheti a munkavállaló érdekét, aminek a teljesítése nem várható el a munkavállalótól a munkaszerződés teljesítése nélkül. A perbeli esetben azonban - amikor a munkáltató székhelyének a főváros egyik kerületéből a másikba történ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az alperes egyik kerületi székhelyén dolgoztak. Az alperes 1997 januárjában értesítette a felpereseket, hogy az alapító döntése folytán a társaság székhelye egy másik kerületben lévő telephely lesz, ezért a továbbiakban ott kell majd munkát végezniük. A felperesek a munkavégzési helyük megváltoztatását nem fogadták el. Január 13-ig munkát végeztek, a II. rendű felperes ettől kezdve, az I. rendű felperes január 17. napjától keresőképtelen volt. Az I. rendű felperes 1997. január 22...
BH 2000.12.565 Téves az a bírói álláspont, hogy székhelyváltozás folytán a munkáltató minden további feltétel nélkül megváltoztathatja az állandó munkahelyre alkalmazott munkavállaló munkaszerződésében meghatározott munkavégzés helyét. A székhelyváltoztatás ugyanis - adott esetben - oly mértékben sértheti a munkavállaló érdekét, aminek a teljesítése nem várható el a munkavállalótól a munkaszerződés teljesítése nélkül. A perbeli esetben azonban - amikor a munkáltató székhelyének a főváros egyik kerületéből a másikba történt az áthelyezése - a munkavállaló felperes ilyen érdeksérelemre nem hivatkozott. [Mt. 82. § (1) bek., (3) bek.].
A felperesek az alperes egyik kerületi székhelyén dolgoztak. Az alperes 1997 januárjában értesítette a felpereseket, hogy az alapító döntése folytán a társaság székhelye egy másik kerületben lévő telephely lesz, ezért a továbbiakban ott kell majd munkát végezniük. A felperesek a munkavégzési helyük megváltoztatását nem fogadták el. Január 13-ig munkát végeztek, a II. rendű felperes ettől kezdve, az I. rendű felperes január 17. napjától keresőképtelen volt. Az I. rendű felperes 1997. január 22. napján a munkaviszonyát felmondással megszüntette, az alperes a felmondási idő letöltésétől eltekintett. A felperesek a munkaszerződés egyoldalú módosítására hivatkozva az alperestől a munkáltatói rendes felmondás jogkövetkezményeinek alkalmazását kérték, majd a sikertelen egyeztetést követően keresetet indítottak.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította, mert a munkavégzési helynek a munkáltató székhelyváltozása miatt történő módosulása nem igényel szerződésmódosítást. Az alperes nem mondta fel a felperesek munkaviszonyát, ezért nem tarthatnak igényt végkielégítésre és felmondási időre járó munkabérre.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, a II. rendű felperes azonban visszavonta a fellebbezését.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett részében helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a székhelyváltoztatás folytán történt munkahely-változtatás nem tekinthető egyoldalú munkaszerződés-módosításnak. A munkaviszonyt az I. rendű felperes szüntette meg felmondással, emiatt felmondási bérre, végkielégítésre nem jogosult.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az alperes kereset szerinti marasztalása iránt az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Előadta, hogy a munkavégzési helyét az alperes egyoldalúan kívánta megváltoztatni, a munkaszerződésben foglaltak szerint munkát nem tudott biztosítani, ezért a munkaviszony az alperes hibájából, a munkáltató részéről történt felmondás hatályával szűnt meg. Ha az alperes eljárása csak sérelmes munkáltatói intézkedésnek lenne tekintendő, a felperes szüntette meg rendkívüli felmondással a munkaviszonyt.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban mutat rá arra, nem ért egyet az eljárt bíróságoknak azzal az okfejtésével, hogy székhelyváltozás folytán a munkáltató minden további feltétel nélkül egyoldalúan megváltoztathatja az állandó munkahelyre alkalmazott munkavállaló munkaszerződésében meghatározott munkavégzési helyét. A székhelyváltoztatás ugyanis - adott esetben - oly mértékben sértheti a munkavállaló érdekét (pl. egy másik városban előírt munkavégzés, a fizikai képességének túlzott igénybevétele stb.), aminek a teljesítése a munkavállalótól nem várható el a munkaszerződés teljesítése nélkül.
A perbeli esetben azonban a felperes nem hivatkozott olyan okra, amelynek alapján jogszerűen tagadhatta volna meg a munkáltató székhelyének a főváros egyik kerületéből egy másik kerületébe történő áthelyezésével kapcsolatos, az életvitele szempontjából lényeges érdekét sértő helyzetre, ami jogszerűvé tehette volna az általa igényelt anyagi következmények teljesítését. Ennek a jogvita elbírálása szempontjából azonban nincs jelentősége, miután az I. rendű felperes maga szüntette meg felmondással a munkaviszonyát, elmondása szerint a felmondási idő letöltésétől az alperes eltekintett. A munkavállaló felmondása esetén végkielégítés nem jár, a felmondási időt pedig az I. rendű felperes nem dolgozta le, ezért arra bér nem illeti meg.
A perben az I. rendű felperesnek kellett volna bizonyítani, hogy a munkaviszonyát rendkívüli felmondással szüntette meg. Erre nézve bizonyítékot nem tudott csatolni, illetőleg saját előadása is ellentmond ennek.
Mindezekre tekintettel a felperes kereseti kérelmének elutasítása jogszerű volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és az I. rendű felperest pervesztessége folytán az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére kötelezte.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.994/1998. sz.)