adozona.hu
BH 2000.11.511
BH 2000.11.511
Rendes felmondás esetén nem az a lényeges, hogy a felmondás részletező indokolást tartalmaz-e, vagy összefoglaló meghatározást használ, hanem hogy a felmondás okaként közöltekből megállapítható legyen: miért nincs a munkáltatónál a továbbiakban szükség a munkavállaló munkájára [Mt. 89. § (2) bek., MK 95. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994 márciusától irodavezető munkakört látott el az alperesnél, a munkaköri feladatait a munkaszerződésben határozták meg.
Az alperes harmincnapos felmondási idővel 1996. május 19. napjára megszüntette a felperes munkaviszonyát, mert a munkakörébe tartozó feladatokat (elsősorban számlakibocsátás, termelési program készítés) magas hibaszázalékkal látta el.
A sikertelen egyeztetést követően a felperes keresetet indított a felmondás hatályon kívül helyezése iránt, a munkaviszonyának...
BH 2000.11.511 Rendes felmondás esetén nem az a lényeges, hogy a felmondás részletező indokolást tartalmaz-e, vagy összefoglaló meghatározást használ, hanem hogy a felmondás okaként közöltekből megállapítható legyen: miért nincs a munkáltatónál a továbbiakban szükség a munkavállaló munkájára [Mt. 89. § (2) bek., MK 95. sz.].
A felperes 1994 márciusától irodavezető munkakört látott el az alperesnél, a munkaköri feladatait a munkaszerződésben határozták meg.Az alperes harmincnapos felmondási idővel 1996. május 19. napjára megszüntette a felperes munkaviszonyát, mert a munkakörébe tartozó feladatokat (elsősorban számlakibocsátás, termelési program készítés) magas hibaszázalékkal látta el.
A sikertelen egyeztetést követően a felperes keresetet indított a felmondás hatályon kívül helyezése iránt, a munkaviszonyának helyreállítása nélkül kérte az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását.
A munkaügyi bíróság ítéletével, a rendes felmondás jogellenességének megállapítása mellett, az alperest elmaradt munkabér és végkielégítés megfizetésére kötelezte, valamint a felperes perköltségében és az eljárás illetékében marasztalta. A munkaügyi bíróság a kiegészítő ítéletével az alperest igazságügyi szakértői díj megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság szerint az alperes rendes felmondása azért volt jogellenes, mert a korábbi igazgató a felperes másfél éves munkájában nem talált hibát, a becsatolt hibás számlák száma pedig nem érte el az összes számla egy százalékát.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet a kiegészítő ítéletre ís kiterjedően megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság téves következtetést vont le a tényállásból. A munkáltató mérlegelési körébe tartozik, hogy egy adott munkaterületen milyen mértékű hibaszázalékot fogad el. Ezt a tűréshatárt a bíróságnak is el kell fogadnia, amennyiben legalább a felmondási okok egyike bebizonyosodik. Az alperes bizonyította, hogy a felperes hibás számlákat állított ki, és több esetben a termelési programokat sem készítette el megfelelően. A munkavégzés minőségének javítására több esetben figyelmeztették, ezért a felmondás indoka valós és okszerű volt.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az alperesnek a kereset szerinti marasztalása iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megsértését panaszolta, mert a felmondás oka az indokolásból világosan nem tűnt ki, annak valóságát és okszerűségét az alperes hitelt érdemlően nem bizonyította. A munkáltató tűréshatárának legalább hozzávetőleges ismerete hiányában a magas hibaszázalék mint felmondási ok nem ad lehetőséget annak cáfolására. A korábbi vezető idején készült számlák bizonyítékként nem vehetők figyelembe, mert az akkori igazgató azt nem kifogásolta. Az új igazgató a fizetését jelentősen emelte, bár szóban valóban figyelmeztette a gondosabb munkavégzésre, de a munkaviszonyának megszüntetését nem helyezte kilátásba, ezért az Mt. 89. §-ának (4) bekezdésében biztosított lehetőséggel nem élhetett. Az alperes képviselője az 1997. január 28. napján tartott tárgyalást igazolás nélkül elmulasztotta, bizonyítékainak késedelmes benyújtása miatt az 1997. február 25. napján tartott tárgyalást el kellett halasztani, ezért ennek költségeit a Pp. 80. §-ának (2) bekezdése értelmében mindenképpen neki kell viselnie.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. Az Mt. 89. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató köteles a felmondását megindokolni, az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. Az MK 95. számú állásfoglalás szerint a törvény követelményének a felmondás indokolása abban az esetben felel meg, ha tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket is, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges azonban a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is. Nem az a lényeges tehát, hogy a felmondás részletező indokolást tartalmaz-e vagy összefoglaló meghatározást használ, hanem hogy a felmondás okaként közöltekből megállapítható legyen: miért nincs a munkáltatónál szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára.
Az alperes rendes felmondása az említett követelményeknek megfelel, mert abból a felperes számára is nyilvánvaló, hogy a munkaköre kötelezettségeit - elsősorban a számlázásnál, a termelési programok készítésénél - az alperes szerint nem megfelelően teljesítette. Ebből a szempontból annak nincs döntő jelentősége, hogy az alperes előzetesen nem határozta meg, milyen mértékű téves számlakiállítás esetén elfogadhatatlan számára a felperes munkája. Ezt egzakt módon előre nem lehet meghatározni. Mindenesetre az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes tévedései a működésében zavart okoztak és az esetek nem voltak elszigeteltek. Ezzel kapcsolatban a munkaügyi bíróság részletes bizonyítást foganatosított. Ennek során egyértelművé vált, hogy a felperes a számlát először faxon az olaszországi anyavállalatnak küldte, ahonnan szintén faxon utasították javításra, de ezeket sem az alperes, sem a külföldi cég nem őrizte meg. Az olaszországi vállalat igazgatója tanúvallomásában megerősítette, hogy a felperes tévedései többletmunkát okoztak, emiatt kívánta a munkaviszonyát megszüntetni. A felperes munkaviszonya megszüntetésének indoka tehát nem volt okszerűtlen, és azt az alperes bizonyította is.
2. Az alperes igazolás nélkül határnapot mulasztott, valamint késve terjesztett elő különböző bizonyítékokat. Ennek azonban az volt az oka - amint arra utalt is -, hogy a számlákat vele üzleti kapcsolatban álló más cégtől tudta csak megszerezni.
A Pp. 80. §-ának (2) bekezdése szerint az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez, vagy egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, avagy valamely határnapot vagy határidőt mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, az ebből származó költségeinek megtérítését pernyertessége esetén sem igényelheti, illetőleg az ellenfél ebből eredő költségeinek megtérítésére a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető. A felperes a mulasztással kapcsolatos költségeit nem jelölte meg. A másodfokú bíróság a pervesztes felperest az alperes javára megállapítható perköltség felének megfizetésére kötelezte, ez okból nem indokolt a jogerős ítéletet ebben a részében hatályon kívül helyezni és az alperesnek járó perköltséget tovább csökkenteni.
A felülvizsgálati eljárásban az alperesnek nem volt költsége, ezért arról nem kellett rendelkezni, a felülvizsgálati eljárás illetékét pedig az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.943/1998. sz.)