adozona.hu
BH 2000.11.509
BH 2000.11.509
A választott szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem már a megválasztása időpontjától fennáll, függetlenül attól, hogy a szabályszerűen megalakított szakszervezet bírósági nyilvántartásba vételére csak utóbb került sor. A munkajogi védelmet ugyanis nem érinti a törvény által a társadalmi szerv számára előírt az a kötelezettség, hogy a megalakulását követően nyilvántartásba vételt kell kérnie; ennek ugyanis a társadalmi szervezet jogi személyiségének keletkezése szempontjából van jelentősé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes az alperes jogelődjével, majd az alperesssel állt közalkalmazotti jogviszonyban. A munkáltató az 1996. október 17. napján kelt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 1997. július 15. napjával megszüntette, a munkavégzés kötelezettsége alól 1996. november 16. napjától mentesítette. Kifizetett a felperes részére hathavi végkielégítést.
Az alperes a felmentő intézkedésében a képviselő-testület határozatára hivatkozott, m...
BH 2000.11.509 A választott szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem már a megválasztása időpontjától fennáll, függetlenül attól, hogy a szabályszerűen megalakított szakszervezet bírósági nyilvántartásba vételére csak utóbb került sor. A munkajogi védelmet ugyanis nem érinti a törvény által a társadalmi szerv számára előírt az a kötelezettség, hogy a megalakulását követően nyilvántartásba vételt kell kérnie; ennek ugyanis a társadalmi szervezet jogi személyiségének keletkezése szempontjából van jelentősége, amely nincs összefüggésben a szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelmével [Mt. 28. § (1) bek., 1989. évi II. tv 4. § (1) bek.].
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes az alperes jogelődjével, majd az alperesssel állt közalkalmazotti jogviszonyban. A munkáltató az 1996. október 17. napján kelt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 1997. július 15. napjával megszüntette, a munkavégzés kötelezettsége alól 1996. november 16. napjától mentesítette. Kifizetett a felperes részére hathavi végkielégítést.Az alperes a felmentő intézkedésében a képviselő-testület határozatára hivatkozott, melynek értelmében a Városgazdálkodási Intézmény jogutódjaként létrejött Városgondnokság számára új, jelentősen csökkentett létszámot állapítottak meg, ezért a felperes további foglalkoztatására nincs lehetőség.
Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott, módosított keresetében a felperes további hathavi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés és az elmaradt jövedelemnek az ítélet jogerőre emelkedéséig történő megfizetését kérte, továbbá azt, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1 200 000 forint vagyoni kár megtérítésére, mivel az új munkahelyén az átlagkeresete kb. havi 10 000 forinttal kevesebb, mint az alperesnél elérhető átlagkeresete volt, és csupán 12 év múlva éri el a nyugdíjkorhatárt. Igényelt továbbá 800 000 forint nem vagyoni kártérítést és a késedelmi kamat megfizetését. Egyrészt arra hivatkozott, hogy az általa addig betöltött munkakör az alperesnél nem szűnt meg, másrészt arra, hogy szakszervezeti tisztségviselő volt, munkajogi védelem illette meg, a felmentése előtt azonban az alperes a felettes szakszervezet hozzájárulását nem szerezte be, ezért a felmentés ez okból is jogellenes.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes felmentése jogellenes. Kötelezte az alperest, hogy a felperes részére tizenöt napon belül fizessen meg 130 295 forint elmaradt illetményt, 326 658 forint végkielégítést, valamint 1998. március 1. napjától az ítélet jogerőre emelkedéséig napi 846 forint elmaradt illetményt és ezek késedelmi kamatát, valamint a perköltséget.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az 1996. szeptember 1-jével megalakult Városgondnokság a képviselő-testület határozata folytán jött létre, és jogutódja a Városgazdálkodási Intézménynek. A jogutód intézmény létszámát a döntés 47 főben állapította meg. Tényként állapította meg azt is, hogy - az alperes által sem vitatottan - 1993. augusztus 12-én létrejött a Városgazdálkodási Intézmény szakszervezete, az alakuló gyűlésen a felperest a tagok elnöknek választották meg. Ezt követően a felperes mint a szakszervezet elnöke tevékenykedett, annak létrejöttét bejelentette a polgármesternek, illetve a Kommunális Dolgozók Szakszervezetének is. Rámutatott arra, hogy az 1989. évi II. törvény értelmében a társadalmi szervezet megalakulását követően kérni kell annak bírósági nyilvántartásba vételét, illetve az 1993. november 1-jei hatállyal történt módosítás akként rendelkezik, hogy a társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel jön létre. Ez utóbbi előírásnak nem volt visszaható hatálya, ezért a szakszervezet bírósági nyilvántartásba vétel nélkül törvényesen létrejött, bár nem vált jogi személlyé.
Az 1992. évi XXXIII. tv 2. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 28. §-ának (1) bekezdése szerint a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalónak más munkahelyre való beosztásához, továbbá munkaviszonyának a munkáltató által rendes felmondással történő megszüntetéséhez. A (4) bekezdés szerint ez a védelem a tisztségviselőt a megbízatásának idejére, illetve annak megszűnését követő egy évre illeti meg, feltéve ha a tisztségét legalább hat hónapon át betöltötte.
A bíróság a bizonyítási eljárás adatai alapján megállapította, hogy a szakszervezeti tagok 1996 márciusában fizettek utoljára tagdíjat, a felperes azonban még a tagdíjfizetés elmaradását követően is képviselte a tagok érdekeit, elsősorban az átalakulási eljárással kapcsolatban. Ezért a felperest mint választott szakszervezeti tisztségviselőt a munkajogi védelem megillette, mert bár megszűnt a tisztsége, a megszűnéstől számított egy év még nem telt el. A bíróság szerint a felperes a közalkalmazotti tanácsnak is tagja volt, és ennek alapján is megillette a munkajogi védelem. Tényként állapította meg azt is, hogy a felperes 1997. március 4. napján munkaviszonyt létesített. Minthogy a munkáltató a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a bíróság az átszervezéshez kapcsolódó, létszámcsökkentésre vonatkozó felmentési indokokat nem vizsgálta.
Bizonyítottság hiányában elutasította a felperesnek a nem vagyoni kártérítésre irányuló kereseti kérelmét, továbbá a nyugdíjba vonulásáig tartó időre előterjesztett vagyoni kártérítés iránti kérelmét, amely csupán feltételezéseken alapult.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett, a felperes az alperesnek a keresete szerint történő marasztalását, az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével az első, fokú bíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy az alperes marasztalását meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Ítéletének indokolásában mellőzte az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a felperes a közalkalmazotti tanácsnak is tagja volt. Ezt az alperes által a fellebbezéshez csatolt okirat egyértelműen kizárta, ezért ennek alapján a felperes nem állt munkajogi védelem alatt. Helytállónak tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy a felperest mint az intézményi szakszervezet elnökét a felmentés időpontjában munkajogi védelem megillette. Minthogy a felperes nem bizonyította a kártérítésre irányuló keresetének megalapozottságát, ezért jogszerű volt e körben a kereset elutasítása.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes arra hivatkozott, hogy az intézményi szakszervezet nem jött létre, mert azt nem vették bírósági nyilvántartásba, csupán a Kommunális Dolgozók Szakszervezetének jelentették be a létrejöttét. Ezért az Mt. 28. §-ának (1) bekezdése szerinti védettség sem illette meg a felperest, amiért a felmentése nem volt jogellenes.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében annak megállapítását is kérte, hogy a felmentése nem csupán a szakszervezeti tisztségére való tekintettel, hanem a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással is jogellenes volt, továbbá kérte a kártérítési igényének elismerését és az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását. Állította, hogy az alperes intézkedése a véleménynyilvánítása miatt retorziónak minősül, a kártérítési igénye pedig azért megalapozott, mert a köztudott tényeket nem kell bizonyítani.
Sem a felülvizsgálati, sem a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok a megalapozott döntéshez szükséges tényállást teljeskörűen állapították meg, és ennek eredményeként jogszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperest mint választott szakszervezeti elnököt az Mt. 28. §-ának (1) bekezdésében meghatározott munkajogi védettség megillette. Tényként állapítható meg, hogy az intézményi szakszervezet 1993. augusztus 12. napján tartotta az alakuló ülését, ahol a felperest a szakszervezet elnökének választották meg, és amely szakszervezet csatlakozott a Kommunális Dolgozók Szakszervezetéhez. Tény, hogy ez a szakszervezet 1996 márciusában még működött, ezt megelőzően a kollektív szerződést is e szakszervezet közreműködésével kötötte meg az alperes jogelődje. A megszűnését követően - a felmentés időpontjában, egy éven belül - a felperest még megillette a munkajogi védelem.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a választott szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem már a megválasztás időpontjától fennáll, függetlenül attól, hogy a szabályszerűen megalakított szakszervezet bírósági nyilvántartásba vételére csak utóbb kerül sor. A munkajogi védelmet ugyanis nem érinti a törvény által a társadalmi szerv számára előírt az a kötelezettség, hogy a megalakulását követően nyilvántartásba vételt kell kérnie. Ennek ugyanis a társadalmi szervezet jogi személyiségének keletkezése szempontjából van jelentősége, amely nincs összefüggésben a szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelmével. Tény, hogy az alperes a felmentéshez nem szerezte be a felettes szakszervezet hozzájárulását, ez okból a felmentést jogellenesnek kell tekinteni. A kifejtettek alapján nem volt szükséges a felmentési indokok valóságának és jogszerűségének vizsgálata.
Alaptalan a csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek az a hivatkozása, hogy a kártérítési igény jogalapját nem kellett bizonyítani, mert az köztudott tényeken alapul. Ugyancsak nincs adat arra, hogy a jogellenes felmondás megtorló jellegű lett volna az alperes részéről, ezért az eljárt bíróságok a marasztalást meghaladóan jogszerűen utasították el a felperes keresetét.
Minthogy sem a felülvizsgálati kérelem, sem a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a peres felek mindegyike viseli a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét. Az állam által előlegezett feljegyzett eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján az alperes személyi illetékmentességére tekintettel az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv.II.10.913/1998. sz.)