adozona.hu
BH 2000.10.466
BH 2000.10.466
A munkamegosztás alkalmazása nem mentesíti a munkavállalókat kötelezettségeik teljesítése alól. Bármely munkafeladatnak munkáltatói utasítás nélkül történő átadása fenntartja az átadó munkavállaló felelősségét. A munkavállalóknak e felelősségével kapcsolatos lényeges kötelezettségszegése jogszerűvé teszi a rendkívüli felmondást [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, 104. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek portásként álltak az alperes alkalmazásában. Az alperes 1998. január 5-én számlaadási kötelezettség elmulasztása miatt a felperesek munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette.
A felperesek a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetükben az alperes intézkedése jogellenességének kimondását, munkaviszonyuk helyreállítását és elmaradt munkabért kértek.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek munkaviszonyát helyreállította, és az elmaradt munkabérekben az alperest mar...
BH 2000.10.466 A munkamegosztás alkalmazása nem mentesíti a munkavállalókat kötelezettségeik teljesítése alól. Bármely munkafeladatnak munkáltatói utasítás nélkül történő átadása fenntartja az átadó munkavállaló felelősségét. A munkavállalóknak e felelősségével kapcsolatos lényeges kötelezettségszegése jogszerűvé teszi a rendkívüli felmondást [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, 104. § (1) bek.].
A felperesek portásként álltak az alperes alkalmazásában. Az alperes 1998. január 5-én számlaadási kötelezettség elmulasztása miatt a felperesek munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette.A felperesek a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetükben az alperes intézkedése jogellenességének kimondását, munkaviszonyuk helyreállítását és elmaradt munkabért kértek.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek munkaviszonyát helyreállította, és az elmaradt munkabérekben az alperest marasztalta.
Az elsőfokú bíróság alperes intézkedéseit azért találta jogellenesnek, mert a bizonyítási eljárás eredménye alapján nem nyert bizonyítást, hogy a felperesek (személy szerint) a nyugtaadási kötelezettségüket elmulasztották. Okszerűtlennek azért tekintette a rendkívüli felmondásokat, mert az alperes azoknak, akik elismerték a kötelezettségszegést, nem szüntette meg a munkaviszonyát, a felpereseknek pedig, akik ezt tagadták, megszüntette. Emiatt a munkaügyi bíróság az Mt. 100. §-ának (1) bekezdését alkalmazta az alperes terhére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és a keresetek elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. A megyei bíróság álláspontja szerint nem annak van jelentősége, hogy a felperesek munkamegosztás szerint dolgoztak, hanem annak, hogy a perben szereplő recepciós íveken az ő aláírásuk szerepel, továbbá tudatában voltak a nyugtaadási kötelezettségüknek. A munkamegosztás alkalmazása nem mentesíti őket a kötelezettségteljesítés alól. Bármely munkafeladat átadása (munkáltatói utasítás nélkül) megalapozza az (átadó) munkavállaló felelősségét. Ezért a másodfokú bíróság a felperesek kötelezettségszegését bizonyítottnak, az alperes rendkívüli felmondásait jogszerűnek fogadta el.
A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése iránt benyújtott felülvizsgálati kérelmükben a felperesek "a jogszabályoknak megfelelő határozat" meghozatalát kérték. Álláspontjuk szerint az alperes nem tudta bizonyítani a számlaadási kötelezettség elmulasztását, e vonatkozásban az ítélet a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésébe, az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésébe ütközik. A felperesek arra is hivatkoztak, hogy a munkaköri leírásokat az alperes nem adta át részükre, és "szóbeli utasítgatásokkal" szervezte a munkát. A másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ába ütköző mérlegeléssel jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek egymást jogellenesen helyettesítették. Sérelmezték az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének megsértését és a további munkavállalók munkaviszonya megszüntetésének mellőzését.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bizonyítékoknak a Pp. 206. §-a (1) bekezdése szerinti mérlegelésével állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesek a munkaköri feladataikkal tisztában voltak, továbbá, hogy a bejelentkezési lapokon, recepciós íveken az ő aláírásuk szerepel. Helyesen hivatkoztak a felperesek arra, hogy a felmondási - rendkívüli felmondási - okot nem lehet módosítani (bővíteni). Az adott esetben azonban erre nem került sor. Az alperes ugyanis azt a kötelezettségszegést rótta a felperesek terhére, hogy a befizetett összeg után nem adtak elismervényt (számlát vagy nyugtát) a vendégnek. A felülvizsgálati kérelemnek ezért "az adó beszedésével" kapcsolatos érvelése téves, mivel nem a pénz ellenében adott bizonylat megnevezésének, hanem a bizonylat kiadása hiányának van jelentősége.
Az Mt. 104. §-ának (1) bekezdése szerint a munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. Ennélfogva nincs jelentősége annak, hogy egyébként a munkaköri leírás került-e, ha igen mikor, a felperesek birtokába. Az alperes ugyanis jogszerűen adhatott részükre a munka végzésére irányuló szóbeli utasítást.
A másodfokú bíróság a bizonyítékok törvény szerinti helyes mérlegelésével állapította meg, hogy az alperes - hallgatólag - nem emelt kifogást a munkavállalóknak az ellen a gyakorlata ellen, hogy nagyobb létszámú vendég egyszerre való megérkezésekor az egyes munkafeladatokat egymás között megosztották. Ez a gyakorlat azonban - az együttes közös munkavégzésre tekintettel - egyik felperest sem mentesítette a pénz beszedése, illetve az erről szóló írásbeli bizonylat kiadása alól. Nem annak van tehát szerepe, hogy egy meghatározott vendég esetében milyen konkrét bizonylat kiadása maradt el, hanem annak, hogy a felperesek valamennyien követtek el (folytatólagosan) kötelezettségszegést a bizonylatkiadás körében.
Mindezekre tekintettel a kötelezettségszegések tekintetében a másodfokú bíróság mérlegelése az okszerűség követelményének megfelel, továbbá nem ütközik az Mt. 103. §-ának (1) bekezdésébe sem. A bizonyított szándékos kötelezettségszegések továbbá minden tekintetben megalapozták az alperes részéről az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti intézkedést. Az pedig, hogy az alperes a felpereseken kívüli további munkavállalóknál bizonyított tényeket miként mérlegelte, a felperesek munkaviszonya megszüntetésének jogszerűségét nem érinti.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperesek a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelesek megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a].
(Legf. Bír. Mfv.I.10.848/1998. sz.)