adozona.hu
BH 2000.10.463
BH 2000.10.463
A munkavállalót mind a választott szakszervezeti tisztségviselése, mind az üzemi tanácsi és munkavédelmi bizottsági tagsága alapján az e tisztségviselőknek járó munkajogi védelem illeti meg. Ez a védelem kiterjed az ilyen munkavállalónak a más munkahelyre történő, a munkáltató által kezdeményezett beosztására is [Mt. 28 § (1) bek., 62. § (3) bek., 100. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetével a más munkára történt beosztását, a munkaviszonyának az alperes rendkívüli felmondásával történt megszüntetése jogellenességének megállapítását és - visszahelyezése nélkül - az erre megállapított jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 434 300 Ft elmaradt munkabér, 47 975 Ft szabadságmegváltás, 9236 Ft étkezési hozzájárulás, 833 250 Ft végkielégítés és a végkielégítésnek megfelelő kéts...
BH 2000.10.463 A munkavállalót mind a választott szakszervezeti tisztségviselése, mind az üzemi tanácsi és munkavédelmi bizottsági tagsága alapján az e tisztségviselőknek járó munkajogi védelem illeti meg. Ez a védelem kiterjed az ilyen munkavállalónak a más munkahelyre történő, a munkáltató által kezdeményezett beosztására is [Mt. 28 § (1) bek., 62. § (3) bek., 100. § (5) bek.].
A felperes a keresetével a más munkára történt beosztását, a munkaviszonyának az alperes rendkívüli felmondásával történt megszüntetése jogellenességének megállapítását és - visszahelyezése nélkül - az erre megállapított jogkövetkezmények alkalmazását kérte.Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 434 300 Ft elmaradt munkabér, 47 975 Ft szabadságmegváltás, 9236 Ft étkezési hozzájárulás, 833 250 Ft végkielégítés és a végkielégítésnek megfelelő kétszeres összeg megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes - aki 1976. november 15-től állt reklámvezetőként munkaviszonyban az alperessel - 1992 óta választott szakszervezeti tisztségviselő, 1996. január 17-től szeptember 16-ig az alperesnél működő üzemi tanács, továbbá a munkavédelmi bizottság tagja volt. Az alperes az 1997. május 7-én kelt és 10-én kézbesített intézkedésével a felperest május 9-től július 6-ig más - kertész - munkakörbe osztotta be. A felperes ez ellen az intézkedés ellen május 10-én egyeztetést kezdeményezett. Evégett május 13-án megjelent az alperesnél, az egyeztetésre azonban akkor az alperes elfoglaltsága miatt nem került sor. Az alperes május 16-án értesítette a felperest, hogy az egyeztetést május 20. napjára tűzte ki. Ekkor közölték vele, hogy az új beosztásában a főnöke R. E. fenntartási üzemvezető, nála jelentkezzen. Közben az alperes a május 16-án kelt és május 20-án kézbesített intézkedésével a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette, minthogy május 13-tól igazolatlanul távol maradt a munkahelyétől és a felperes ellen büntetőeljárás indult. Ilyen előzmények után a június 13-i eredménytelen egyeztetést követően terjesztette elő a keresetlevelét 1997. június 30-án.
A felperes nyilatkozata alapján megállapította, hogy az alperes első intézkedésében nem jelölte meg a közvetlen felettest, akinél jelentkeznie kellett. Ezt vele csak a május 20-i egyeztetésen közölték. Az egyeztetést követően nyomban jelentkezett R. E.-nél, aki azonban a rendkívüli felmondás miatt már nem állította munkába. Az alperes ezzel az intézkedéssel kapcsolatban nem teljesítette a kollektív szerződésben előírt hét nappal előzetesen történő értesítési, a rendkívüli felmondással összefüggésben pedig a felsőbb szakszervezeti szerv, az üzemi tanács és a munkavédelmi bizottság előzetes tájékoztatására szóló kötelezettségét.
A tényállásból kitűnő jogszabálysértések [az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 28. §, 62. § (3) bekezdés, 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 76. § (2) bekezdés] miatt minősítette a más munkára történt beosztást és a rendkívüli felmondást jogellenesnek, és emiatt alkalmazta az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezményeket. A munkaügyi bíróság a felmentési időre járó átlagkeresetre irányuló keresetet azzal az indokolással utasította el, hogy az kétszeres kifizetés lenne.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével annyiban változtatta meg a munkaügyi bíróság ítéletét, hogy az alperest az elmaradt munkabér után 1997. november 1-jétől kamatfizetésre kötelezte, és az elsőfokú perköltség összegét 25 000 Ft-ra leszállította, egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének helytálló indokai alapján hozta meg a helybenhagyó rendelkezését. Az elmaradt munkabér után a középidőtől ítélt meg kamatot.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati, a felperes pedig csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az üzemi tanács a felperestől 1996. szeptember 19-én, a munkavédelmi bizottság 1996. november 7-én megvonta a bizalmát. Ezért a felperes ezt követően csak az ADU BMSZ keretében ellátandó szakszervezeti feladatokat látta el, ami a munkaidejének csak kis részét vette igénybe. Az alperes már a felperes teljes tisztségviselői munkaidő-kedvezménnyel eltöltött ideje alatt megszüntette a reklámvezető munkakört. Ennek folytán kellett őt 1997-ben a szakképzettségének megfelelő más munkakörbe beosztani. A felperes e munkakörben 1997. május 13-tól 16-ig nem vette fel a munkát, és rendelkezésre sem állt, holott írásbeli közlés nélkül is tudnia kellett, kinél kell jelentkeznie. Ezért a közölt rendkívüli felmondás jogszerű volt, s azt jogszabálysértéssel minősítette jogellenesnek a jogerős ítélet. Hivatkozott arra is, hogy az intézkedésről 1997. május 16-án értesítette a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját, amely értesítést a címzett aznap kézhez vette, s arra észrevételt nem tett, továbbá arra utalt, hogy az ADU BMSZ igazolása szerint e szakszervezet a Liga-tömörülés tagja. Felhozta azt is, hogy mind az üzemi tanács, mind pedig a munkavédelmi bizottság már korábban egyetértett a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésével. Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt munkaügyi bíróságnak új eljárásra utasítását kérte.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítására és az alperesnek 113 625 Ft felmentési járandóság és annak kamatai megfizetésének kötelezésére irányult. Az ügy érdemében előadta: tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy az üzemi tanács 1996. szeptember 19-én megvonta a bizalmát tőle: valójában szeptember 16-án ő mondott le a tisztségéről. Megalapozatlan az alperesnek az a hivatkozása is, hogy 1997 májusában nem állt volna az alperes rendelkezésére. Az ADU BMSZ felsőbb szerve a taggyűlés, ezért az alperesnek a Liga részére küldött értesítése nem vehető figyelembe. Az alperes a kérelmét nem az első fokon eljárt bíróságon terjesztette elő, és ezzel elmulasztotta a törvényesen nyitva álló határidőt (BH 1994/6/325). A felmentési járandóság iránt előterjesztett keresetének elutasítását az Mt. 100. §-ának (5) bekezdése alapján tartotta jogszabálysértőnek.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a rendkívüli felmondást arra alapította, hogy a felperes 1997. május 13-tól 16-ig megszegte a munkavégzési kötelezettségét, mert igazolatlanul távol maradt az 1997. május 10-én közölt intézkedéssel kijelölt ideiglenes munkahelyétől. Az irányadó tényállás szerint - figyelembe véve az alperes által előadottakat is - a felperest a választott szakszervezeti tisztségviselőnek járó munkajogi védelem megillette e tisztsége, továbbá az üzemi tanácsi és munkavédelmi bizottsági tagsága alapján. Ez a védelem kiterjed az ilyen munkavállalónak a munkáltató által kezdeményezett más munkahelyre történő beosztására is [Mt. 28. §-ának (1) bekezdése]. A védelemnél fogva az intézkedéshez a szakszervezet, az üzemi tanács és a munkavédelmi bizottság egyetértése volt szükséges.
Az alperes sem állította, hogy a más munkára való beosztással a szakszervezet egyetértett volna. Az üzemi tanács és a munkavédelmi bizottság jogkörével kapcsolatban pedig az arra történt hivatkozása, hogy korábban a felperesmunkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésével egyetértettek, súlytalan. Az egyetértésnek ugyanis a konkrét intézkedéshez kell szólnia, előzetesen más ügyben tett, illetve általános nyilatkozat nem vehető figyelembe (LB M. törv. II.10.497/1991.).
Ezek szerint az alperes más munkára beosztást előíró utasítása jogszabályba ütközött. Ezért annak végre nem hajtása nem állapít meg minősített kötelezettségszegést. Ennek hiányában pedig a rendkívüli felmondás jogellenes. Erre tekintettel a felülvizsgálati kérelem alaptalannak bizonyult.
A csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapján meg kellett állapítani, hogy a jogerős ítélet az Mt. 100. §-a (5) bekezdésének megsértésével mellőzte az elmaradt munkabéren felül a felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére való kötelezést. Ezért 55 550 Ft havi átlagkereset, másfél havi felmentési idő figyelembevételével 83 325 Ft felmentési járandóság és azok kamatai is megilletik a felperest.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletének a felperes keresetét elutasító rendelkezését helybenhagyó részét hatályon kívül helyezte, e körben a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest az Mt. 93. §-a (1) bekezdésének figyelembevételével további 83 325 Ft felmentési járandóság és annak 1998. május 21. napjától járó évi 20%-os kamatai megfizetésére kötelezte, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta (Pp. 275/A. §). Ennek folytán kötelezni kellett az alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költsége és a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére [Pp. 78. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet].
(Legf. Bír. Mfv.II.10.990/1998. sz.)