adozona.hu
BH 2000.9.423
BH 2000.9.423
Köztisztviselő esetében a végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni [1992. évi XXIII. tv (Ktv.) 29. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes közszolgálati jogviszonyának az 1997. február 26-án kelt felmentéssel történt megszüntetésével kapcsolatban további 10 havi végkielégítés, valamint illetmény-különbözet és ezek kamatai megfizetése iránt terjesztette elő keresetét.
A munkaügyi bíróság ítéletével a további végkielégítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmet elutasította, az illetménykülönbözetre vonatkozó kereseti kérelem tárgyában pedig a pert megszüntette.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1993. március ...
BH 2000.9.423 Köztisztviselő esetében a végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni [1992. évi XXIII. tv (Ktv.) 29. § (3) bek.].
A felperes közszolgálati jogviszonyának az 1997. február 26-án kelt felmentéssel történt megszüntetésével kapcsolatban további 10 havi végkielégítés, valamint illetmény-különbözet és ezek kamatai megfizetése iránt terjesztette elő keresetét.A munkaügyi bíróság ítéletével a további végkielégítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmet elutasította, az illetménykülönbözetre vonatkozó kereseti kérelem tárgyában pedig a pert megszüntette.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1993. március 1-jén létesített az alperesnél közszolgálati jogviszonyt, ahol osztályvezetőként dolgozott. Az alperes az 1997. február 26-án kelt felmentéssel megszüntette a felperes közszolgálati jogviszonyát, és a felperes részére - egyebek mellett - 2 havi illetménynek megfelelő összegű végkielégítést fizetett.
A munkaügyi bíróság a felperesnek a további végkielégítés iránti igényét megalapozatlannak találta. Kifejtette, hogy a felmentés időpontjában - amikor a felperes igénye a végkielégítésre megnyílt - a hatályos jogszabály [Ktv. 19. § (5) bekezdése] szerint a közszolgálati jogviszonyának kezdő időpontjától, 1993-tól számított, 5 évet meg nem haladó időt kellett a végkielégítés szempontjából figyelembe venni. Ezért az alperes a végkielégítés mértékének megállapításánál a törvénynek megfelelően járt el.
A bíróság a mérlegelési jogkörben megállapított illetmény tárgyában előterjesztett kereseti kérelem tekintetében - a Ktv. 59. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással - a pert megszüntette.
A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a végkielégítés tekintetében helybenhagyta, a perköltség vonatkozásában részben megváltoztatta, és a felperest felemelt összegű elsőfokú és másodfokú részperköltség megfizetésére kötelezte. A per megszüntetéséről szóló ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e tárgyban a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, és a végkielégítés tekintetében érdemben is megfelelően döntött.
Az illetménykülönbözetet illetően a másodfokú bíróság tévesnek találta a per megszüntetését, az alperes érintett intézkedésének érdemi elbírálását tartotta szükségesnek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítéletnek a végkielégítésre és perköltségre vonatkozó rendelkezései hatályon kívül helyezését, és e tekintetben a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. Az Mt. 205. §-ába ütköző törvénysértést panaszolt, és eljárási jogszabálysértésre hivatkozott amiatt, hogy az eljárt bíróságok nem folytattak le bizonyítást a kinevezésben a végkielégítés mértékének meghatározására alkalmas megállapodás tekintetében. Álláspontja szerint a kinevezésben rögzített közszolgálati jogviszony időtartamát, mint a felek erre vonatkozó megállapodását a végkielégítési igénye elbírálásánál - a Ktv. 19. §-ának (2) bekezdése, illetve az Mt. 205. §-ának (2) bekezdése szerint - figyelembe kell venni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes végkielégítésre irányuló igénye a felmentése közlésekor nyílt meg. Az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) ekkor hatályos 19. §-ának (3) bekezdése szerint - amelyet az 1995. évi XLVIII. törvény hatálybalépését követően közölt felmentés esetén kell alkalmazni - a végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni. A felperes a perbeli tényállás szerint a Ktv. 19. §-ának (5) bekezdése alapján a (3) bekezdés alkalmazása szempontjából közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősülő jogviszonyban eltöltött idővel nem rendelkezett.
Az előbbiek értelmében az eljárt bíróságok a törvénynek megfelelően állapították meg, hogy az alperesnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött idő alapján helytállóan megállapított 2 havi végkielégítésen túl a felperes által előterjesztett további végkielégítés iránti igény megalapozatlan.
A felülvizsgálati kérelemnek az előbbiekkel ellentétes, a kinevezésre és az Mt. 205. §-a (2) bekezdésére alapított érvelése téves.
A kinevezésben - a felülvizsgálati kérelemben sem vitatottan - a besorolás szempontjából [Ktv. 25. § (2) bekezdés, 72. § (1) bekezdés] megállapított közszolgálati idő szerepel. Ennek a végkielégítés tekintetében is irányadó, a Ktv. 19. §-ában foglaltaktól eltérő megállapodásként való értelmezését a per adatai nem támasztják alá, és erre a törvény sem ad alapot, hiszen a közszolgálati jogviszonyra az Mt. 13. §-ának (3) bekezdése nem alkalmazható [Ktv. 71. § (1)-(2) bekezdés].
Az eljárási jogszabálysértésre vonatkozó felülvizsgálati támadás sem alapos, mert a felperes által állított tényt a felperesnek kellett volna bizonyítania, a bíróság hivatalból bizonyítást nem rendelhetett el [Pp. 164. § (1) és (2) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelemhez mellékelt okirat pedig a felülvizsgálati kérelem elbírálásánál a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése szerint nem volt figyelembe vehető.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett - a végkielégítés tekintetében a kereset elutasítását helybenhagyó, valamint az első- és másodfokú a részperköltségre vonatkozó - rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, az egyéb rendelkezéseit nem érintette.
A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási részköltségét megfizetni.
A felülvizsgálati eljárás részilletékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv.I.11.038/1998. sz.)
