adozona.hu
BH 2000.9.421
BH 2000.9.421
A jogszabály értelmében a növényvédő szer raktározásában részt vevő munkavállalók vezetője (csoport-, raktárvezetője) csak a kollektív szerződés külön rendelkezése alapján sorolható a rövidebb munkaidőt előíró rendelkezés hatálya alá. A kollektív szerződés erre vonatkozó szabályának hiányában a munkavállaló nem hivatkozhat túlmunka végzésére azon az alapon, hogy a jogszabályban meghatározott rövidebb munkaidőt meghaladóan végzett munkát [Mt. 127. § (1) bek., 11/1992. (III. 4.) IKM r.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaviszonyának az alperes által rendes felmondással történt megszüntetése jogellenessége megállapítását és az erre megállapított jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Túlmunkadíjat is igényelt.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 638 434 Ft elmaradt munkabér és annak 1997. augusztus 5-től járó évi 20%-os kamatai megfizetésére kötelezte, a túlmunkadíjra irányuló keresetet elutasította.
Megállapította, hogy a felperes az alperes ...
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 638 434 Ft elmaradt munkabér és annak 1997. augusztus 5-től járó évi 20%-os kamatai megfizetésére kötelezte, a túlmunkadíjra irányuló keresetet elutasította.
Megállapította, hogy a felperes az alperes növényvédőszer-raktárának vezetője volt. A munkaviszonyát az alperes 1997. április 11-én 55 nap felmondási idővel rendes felmondással megszüntette. Ezt azzal indokolta, hogy több növényvédő szer lejárt szavatosságúvá vált, és ez a munkaköri kötelezettségének megszegésével függ össze. A munkaügyi bíróság abból kiindulva, hogy a felperes a közvetlen felettesének nyilatkozata szerint nem követett el kötelezettségszegést, a munkáját az ő utasításai szerint végezte, nem állapította meg a felmondási indok valósságát. Ezért kötelezte az alperest elmaradt munkabér megfizetésére.
A felperes a túlmunkadíjazásra vonatkozó igényét arra alapította, hogy a rendes munkaideje nem a ténylegesen teljesített heti 40, hanem 36 óra volt, ezért túlmunkadíjazás illeti meg. Ennek fennállását a munkaügyi bíróság nem állapította meg, ezért e részben a keresetet elutasította.
A felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az elmaradt munkabér szempontjából figyelembe vette a munkaügyi bíróság ítéletének meghozatalától kezdődően eltelt időtartamot is, ezért a marasztalás összegét 883 441 Ft-ra emelte fel, egyebekben helybenhagyta a megtámadott ítéletet.
A másodfokú bíróság azzal az indokolással egészítette ki a munkaügyi bíróságnak a rendes felmondás jogellenességét megállapító döntésének indokait, hogy a felmondás nem jelölte meg a felperes terhére eső konkrét kötelezettségszegést, és ez okból jogellenes. A túlmunkadíjazással kapcsolatos keresetet a munkaügyi bíróság ítéletének helytálló indokaira tekintettel hagyta helyben.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, mellyel 280 902 Ft túlmunkadíj és annak 1996. január 1-jétől járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértéssel utasította el ezt a követelését, minthogy a 11/1992. (III. 4.) IKM rendelet értelmében a munkaideje heti 36 óra volt.
Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását 103 095 Ft-ot meghaladó részében kérte. A kérelem indokolása szerint a jogerős ítélet jogszabálysértéssel tekintette a rendes felmondását nem világosnak, illetve valótlannak.
Sem a felülvizsgálati kérelem, sem a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogszabály értelmében a növényvédő szer raktározásában részt vevő munkavállalók vezetője (csoport-, raktárvezetője) a kollektív szerződés külön rendelkezése alapján sorolható a rövidebb munkaidőt előíró rendelkezés hatálya alá [11/1992. (III. 4.) IKM rendelet mellékletének utolsó bekezdése]. Ennek megállapítása hiányában a felperes túlmunkavégzésre hivatkozása nem alapos, ezért ezt a kereseti követelését jogszerűen utasította el a jogerős ítélet.
A bizonyítékok mérlegelésével megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes terhére a közvetlen felettese tanúvallomásának figyelembevételével a felmondási indok valóssága és okszerűsége nem volt megállapítható. Ennek folytán az alperesnek elmaradt munkabérben történt marasztalása nem sértett jogszabályt. A felmondási indok nem világos voltára alapított, a másodfokú ítéletben foglalt megállapítást a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét - jogszaíbálysértés hiányában - hatályában fenntartotta, és az alperest felülvizsgálati eljárási részköltség, valamint felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére kötelezte [Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv.II.10.681/1998. sz.)