adozona.hu
BH 2000.9.418
BH 2000.9.418
Ha a munkavállaló a perben nem tudja bizonyítani, hogy a rendes felmondás közlésekor nem volt munkára képes állapotban, a keresőképtelensége - annak visszamenőleges megállapítása ellenére - nem vehető figyelembe [Mt. 90. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkaviszonyát az alperes az 1997. december 1-jén közölt rendes felmondással megszüntette. Emiatt a felperes munkaügyi jogvitát kezdeményezett, keresőképtelenségére hivatkozva a felmondás jogellenességének anyagi jogkövetkezményei iránt terjesztette elő keresetét.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmondás jogellenességét, és az alperest kétszeres végkielégítés címén 173 658 forint megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes a becsatolt orvosi ...
BH 2000.9.418 Ha a munkavállaló a perben nem tudja bizonyítani, hogy a rendes felmondás közlésekor nem volt munkára képes állapotban, a keresőképtelensége - annak visszamenőleges megállapítása ellenére - nem vehető figyelembe [Mt. 90. § (1) bek. a) pont].
A felperes munkaviszonyát az alperes az 1997. december 1-jén közölt rendes felmondással megszüntette. Emiatt a felperes munkaügyi jogvitát kezdeményezett, keresőképtelenségére hivatkozva a felmondás jogellenességének anyagi jogkövetkezményei iránt terjesztette elő keresetét.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmondás jogellenességét, és az alperest kétszeres végkielégítés címén 173 658 forint megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes a becsatolt orvosi igazolással bizonyította, hogy 1997. december 1-jétől keresőképtelen lett. 1997. december 1-jén a munkakezdéskor megjelent a munkahelyén, átöltözött, a folyosón tartózkodott, nem végzett munkát a felmondás közléséig. A bíróság a per adatai alapján az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti felmondási tilalom fennállását és a felmondás jogellenességét állapította meg.
Az alperes fellebbezésében a kereset elutasítását kérte. A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság a bizonyítás kiegészítéseként a háziorvos tanúvallomása alapján megállapította, hogy a felperest a háziorvos 1997. december 2-án vette keresőképtelen állományba visszamenőlegesen december 1-jétől kezdődően. Ezzel összefüggésben az irányadó tényállás adatai alapján a megyei bíróság kifejtette, hogy a felperes az 1997. december 1-jén a reggeli órákban közölt felmondás átvételét megelőzően sem a munkáltatói jogkör gyakorlójával, sem a munkabeosztást szervező munkatársával nem közölte, és nem is közölhette a betegállományát, mivel december 1-jén kellett megjelenni az ideggondozó szakrendelésén, amelynek véleményétől függően kerülhetett táppénzes állományba. Az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva a másodfokú bíróság megállapította, hogy a rendes felmondás nem ütközött felmondási tilalomba, mert a felperest a felmondás közlését követően helyezték keresőképtelen állományba.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte jogszabálysértésre hivatkozással. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontjába és a 102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 4. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, mert nem a táppénzes állományba vételhez, hanem a keresőképtelenséghez köti a jogszabály a felmondási tilalmat, és a bíróság jogosulatlanul felülbírálta az orvosi döntést, amely visszamenőleges hatállyal állapította meg a keresőképtelenségét.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban irányadó. A másodfokú bíróság a tényállás alapján levont jogi következtetésénél nem tévedett, döntését a per adatai alátámasztják. A felperes a munkahelyén 1997. december 1-jén reggel az előírt munkakezdéskor megjelent, és a perben nem bizonyította, hogy akkor - amikor a felmondás közlése is megtörtént - nem volt munkára képes állapotban. Az orvosi igazolás, és a tanúként kihallgatott háziorvos nyilatkozata szerint is a keresőképtelenség megállapítására azt követően került sor. A keresőképtelenség visszamenőleges megállapítását a másodfokú bíróság nem hagyta figyelmen kívül (így döntése nem ütközik a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályba), de azt a per összes adatával egybevetve értékelte, és mérlegelése nem okszerűtlen.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság törvénysértés hiányában a jogerős ítélet felülvizsgálati támadását nem találta alaposnak, így a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségeit megfizetni.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv.I.10.842/1998. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2010.3.76 A munkavállaló keresőképtelensége - annak visszamenőleges megállapítása ellenére - nem vehető figyelembe, ha nem bizonyítja, hogy a kifogásolt magatartás elkövetésekor nem volt munkára képes [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
