adozona.hu
BH 2000.9.410
BH 2000.9.410
Az ágazati szakszervezeti vagyon tagszervezetek közötti megosztásának szabályai [Ptk. 361. § (1) bek., 479. § (2) bek., 1991. évi XXVIII. tv 7. § (4) bek., 10. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében elsődlegesen az I. r. alperes kötelezését kérte 3 184 544 Ft és kamatai megfizetésére. Amennyiben elsődleges keresetét a bíróság alaptalannak találná, a II. r. alperes kötelezését kérte ugyanezen összeg és késedelmi kamatainak megfizetésére. Keresetének ténybeli alapjaként a következőkre hivatkozott: Az 1995. évi üzemi tanácsi választások alkalmával a V. Szakszervezettől - a jelen per II. r. alperesétől - igényelte a szakszervezeti vagyon rá eső részének kiad...
BH 2000.9.410 Az ágazati szakszervezeti vagyon tagszervezetek közötti megosztásának szabályai [Ptk. 361. § (1) bek., 479. § (2) bek., 1991. évi XXVIII. tv 7. § (4) bek., 10. § (4) bek.].
A felperes módosított keresetében elsődlegesen az I. r. alperes kötelezését kérte 3 184 544 Ft és kamatai megfizetésére. Amennyiben elsődleges keresetét a bíróság alaptalannak találná, a II. r. alperes kötelezését kérte ugyanezen összeg és késedelmi kamatainak megfizetésére. Keresetének ténybeli alapjaként a következőkre hivatkozott: Az 1995. évi üzemi tanácsi választások alkalmával a V. Szakszervezettől - a jelen per II. r. alperesétől - igényelte a szakszervezeti vagyon rá eső részének kiadását. Az 1995. május 22-én tartott üzemi tanácsi választáson a felperes munkástanács jelöltjei összesen 2656 szavazatot kaptak. Ezt a választási eredményt 1995. május 25-én megküldte a Munkástanácsok Országos Szövetségének; a XV. számú Országos Ágazati-szakmai Választási Bizottságnak, valamint a V. Szakszervezeti Szövetségnek - a jelen per II. r. alperesének. 1996. július 18-án az F. és G. Munkástanácsok Országos Szövetsége - a jelen per I. r. alperese -, valamint a II. r. alperes megállapodást kötöttek a szakszervezeti vagyon megosztásáról az üzemi tanácsi választásokon elért szavazatok alapulvételével. Ennek értelmében a II. r. alperes megfizetett az I. r. alperesnek 35 000 000 Ft-ot az I. r. alperes által elért összesen 27 060 munkástanácsi szavazat alapján. A 27 060 munkástanácsi szavazaton belül 2656 szavazatot a felperes munkástanács kapott, ez a munkástanácsokra leadott szavazatok 9,8 %-a. A felperes álláspontja szerint a 35 000 000 Ft. 9,8%-a őt illeti meg, miután ő nem csatlakozott az I. r. alperesként perben álló országos szövetséghez. Az I. r. alperes a vagyoni tárgyalásokon meghatalmazás nélkül tárgyalt az ő nevében, és vette fel az őt megillető vagyonrészt is. Így megbízás nélküli ügyvivőként járt el. Ezért - a Ptk. 479. §-ának (2) bekezdése alapján - köteles az ügyellátás eredményeképpen hozzákerült pénzzel elszámolni a felperes részére.A II. r. alperessel szemben előterjesztett kereset ténybeli alapjaként arra hivatkozott: az I. r. alperes elismerte, hogy a felperes munkástanácsra leadott szavazatok után őt nem illeti meg vagyonrész a SZOT-vagyonból, mert a felperes nem volt tagja az I. r. alperesnek. Ezért az I. r. alperes a II. r. alperes részére 1997. június 18-án visszautalt 3 184 544 Ft-ot. Az átutalási megbízás kifejezetten tartalmazta, hogy a fenti összeget az I. r. alperes a felperes, mint jogosult javára az 1995. évi üzemi tanácsi választás eredménye alapján járó pénz 100%-aként utalta át a II. r. alperes számlájára. A II. r. alperes azonban ezt az összeget nem adta ki a felperesnek. A felperes jogi álláspontja szerint a II. r alperes jogalap nélkül gazdagodott a neki átutalt, de a felperest megillető összeggel. Ezért a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján köteles ezt a pénzösszeget a felperesnek kiadni.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Vitatták a felperes kereseti követelésének jogalapját.
Az elsőfokú bíróság az 1998. április 20. napján kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította. A felperest perköltségben marasztalta akként, hogy kötelezte őt az I. r. alperes javára 150 000 Ft, a II. r. alperes javára pedig 160 000 Ft 15 nap alatt történő megfizetésére.
Megállapította továbbá, hogy a felmerült 241 080 Ft illetéket az állam viseli.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést nyújtott be, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és az alperesek kereseti kérelme szerinti marasztalását kérte.
A másodfokú bíróság az 1998. december 1. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. r. alperes részére 20 000 Ft, míg a II. r. alperes részére 25 000 Ft másodfokú perköltséget. A jogerős ítélet tényként állapította meg az alábbiakat:
A felperest mint munkavállalói érdek-képviseleti szervet a cégbíróság egyesülésként vezette be a cégjegyzékbe az 1994. január 27. napján kelt végzésében. A felperes tagja volt a Munkástanácsok Országos Szövetségének - e perben nem álló érdek-képviseleti szövetségnek -, de nem volt tagja az I. r. és a II. r. alperesi szervezeteknek.
A felperes az 1995. május 22. napján megtartott üzemi tanácsi választásokon részt vett, s ott tagjai összesen 2656 szavazatot kaptak. A választási eredményeket tartalmazó jegyzőkönyvet a felperes megküldte a II. r. alperesnek és a XV. számú Országos Ágazati Szakmai Választási Bizottságnak. A választási bizottság a jegyzőkönyvek alapján a szavazatokat értékelte, és megállapította az ágazatok részére leadott szavazati arányokat. Ennek során a felperesnél elért szavazatokat az I. r. alperes javára vették figyelembe. A választási bizottság javaslatának megfelelően a vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet (a továbbiakban: VIKSZ) Igazgatótanácsa 1996. október 11-én kelt 34/1995. (október 11.) számú határozatával az ágazat vagyonát az üzemi tanácsi választások eredménye alapján állapította meg, és osztotta szét. Az alperesek egymás között 1996. július 18-án kötöttek egy megállapodást. Eszerint a hozzájuk került szakszervezeti vagyont egymás között felosztják akként, hogy a II. r. alperes az I. r. alperesnek 35 000 000 Ft-ot megfizet 1996. december 31-ig. Ez az összeg magában foglalta a felperesnél elért szavazatokra eső 3 184 544 Ft összeget is. E megállapodásnak megfelelően a II. r. alperes a fenti összeget - különböző részletekben - az I. r. alperesnek átutalta. Az I. r. alperes - miután a felperes igényelte tőle a szavazatok arányában felvett összeg kifizetését - az elől elzárkózott, megállapítva, hogy a felperes nem tartozik a tagszervezetei közé, így - álláspontja szerint - a felperest a vagyonrészesedés nem illeti meg. Az I. r. alperes a II. r.alpereshez utalta vissza a 3 184 544 Ft-ot, aki szintén elzárkózott ennek az összegnek a felperes részére való kifizetése elől. A II. r. alperes arra hivatkozott, hogy a felperes nem tartozik az ő tagszervezetei körébe, s a felperes az üzemi tanácsi választásokat megelőzően a választási bizottságba sem jelentkezett be szabályszerűen. A vitás összeg jelenleg is a II. r. alperes elkülönített számláján szerepel.
A jogerős másodfokú ítélet szerint az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésének eredményeként helyesen állapította meg. Érdemben helytállónak találta az elsőfokú bíróság ítéleti döntését, a döntés alapját képező jogi okfejtéssel azonban nem értett egyet.
Rámutatott arra a másodfokú bíróság, hogy a Pp. 215. §-ában írt kereseti kérelemhez való kötöttség szabályára figyelemmel az elsőfokú bíróságnak csak azt kellett - és csak azt lehetett - volna vizsgálnia, hogy a felperes és az I. r. alperes között létrejött-e a megbízás nélküli ügyvitel, s ennek kapcsán az I. r. alperes a Ptk. 479. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint a hozzájutott vagyoni értékkel köteles-e elszámolni. A II. r. alperes esetében pedig azt kellett volna vizsgálnia, hogy a II. r. alperes a felperes rovására jogalap nélkül hozzájutott-e vagyoni előnyhöz. A felperes keresetének és így a pernek sem volt tárgya annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a felperes megalapozottan tartott-e igényt, az 1991. évi XXVIII. tv 7. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján a szakszervezeti vagyonból való részesedésre. Ekként az elsőfokú bíróság szükségtelenül vizsgálta a felperesnek a szakszervezeti vagyonból való részesedése jogalapját.
A kereseti kérelem elbírálása tekintetében, a Pp. 164. §-ában rögzített bizonyítási teher figyelembevételével a fő kérdés annak eldöntése, hogy felperesnek van-e olyan vagyona, amely az alperesekhez került, és azzal az említett Ptk.-szabályok szerint köteles-e elszámolni, illetőleg hogy e vagyon meglétét a felperes sikerrel tudja-e bizonyítani.
A jogerős ítélet indokolása szerint a módosított 1991. évi XXVIII. tv 7. §-ának (4) bekezdése speciális eljárási szabályt rögzít a szakszervezeti vagyon megosztásával kapcsolatban arra vonatkozóan, hogy miként juthat az érintett szakszervezet vagyonhoz. E rendelkezés a szakszervezeti vagyonból való részesedésnek három lehetőségét tartalmazza, nevezetesen:
a vagyonmegosztási tárgyaláson való megállapodás útján, ennek hiányában
- a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet (VIKSZ) határozata alapján, vagy
- a VIKSZ határozatának bíróság előtti eredményes megtámadása útján. A perbeli esetben a XV. számú választási bizottság eredményének közzétételét követően a vagyonmegosztási tárgyalások nem vezettek eredményre, a résztvevők nem kötöttek egyezséget. A tárgyalásokon a felperes nem is vett részt, a választási bizottságba szabályszerűen be sem jelentkezett, csupán a választási eredményt tartalmazó jegyzőkönyvet küldte meg. Ekként a felperes megállapodás alapján nem jutott szakszervezeti vagyonhoz. A VIKSZ 11/1997. számú határozatával kiegészített 34/1995. (október 11.) számú határozata felsorolja azokat a szakszervezeteket, illetőleg szakszervezeti szövetségeket, amelyek részesülnek a szakszervezeti vagyonból. E felsorolásban a felperes nem szerepel. Ebból megállapítható, hogy a felperes nem szerzett szakszervezeti vagyont a VIKSZ határozata alapján sem. A felperes a VIKSZ határozata ellen bíróság előtt sem érvényesített követelést, ezért a felperes vagyonhoz e jogcímen sem jutott. A fentiek összegezésével a másodfokú bíróság megállapította: a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a vagyonszerzési lehetőségek közül bármelyik jogcímen vagyonhoz jutott volna, így annak kiadására irányuló igénye sem lehet megalapozott.
A megyei bíróság azt a jogi álláspontot fejtette ki, hogy a felperes és az I. r. alperes között megbízás nélküli ügyvitel nem jött létre. Az I. r. alperes a XV. számú Választási Bizottság értékelő és javaslattevő munkájában részt vett, s ennek során a felperesi munkástanácsra eső szavazatokat a saját javára kérte elszámolni. Ez meg is történt. E tevékenysége során azonban az I. r. alperes a saját nevében és a saját javára járt el, nem pedig a felperes helyett. Így a megbízás nélküli ügyvitel szabályai nem alkalmazhatóak, ekként az I. r. alperes a Ptk. 479. §-ának (2) bekezdésében rögzített elszámolással sem tartozik a felperes részére.
A felperes által hivatkozott jogalap nélküli gazdagodás abban az esetben volna megállapítható, ha a felperes bizonyította volna, hogy a szakszervezeti vagyonból valamilyen értékű vagyonhoz vagy vagyonrészhez jutott, s ez a vagyon jogalap nélkül a II. r. alpereshez került. Miután a fentebb kifejtettek szerint felperes nem igazolta, hogy az 1991. évi XXVIII. tv 7. §-ának (4) bekezdésében felsoroltak szerint vagyonhoz jutott, így arról sem lehet szó, hogy a II. r. alperes a felperes terhére jogalap nélkül gazdagodott. A másodfokú bíróság ezért - a fentebb részletezett indokok alapján - találta a felperes keresetét meglapozatlannak, s ez okból az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésére utalással, a tényállás érintetlenül hagyása mellett, de az indokolás megváltoztatásával, helybenhagyta.
A jogerős másodfokú ítélet ellen felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte a másodfokú ítélet kereseti kérelmének megfelelő megváltoztatását. Felülvizsgálati kérelmében a következő jogszabálysértésekre hivatkozott: A másodfokú bíróság lényegében első fokon döntött a kereseti kérelemről, de ennek során nem vett fel bizonyítást, illetve a rendelkezésre álló adatokat, bizonyítékokat nem értékelte, nem vette figyelembe. Ezzel lényeges eljárási szabályokat - nevezetesen a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését és 163. §-ának (1) bekezdését - sértette meg. Téves, iratellenes az elsőfokú bíróságnak az a ténymegállapítása, amelyre jogi következtetését alapította. A felperes - az ítéleti megállapítással szemben - szabályosan jelentkezett be a vagyontárgyalásokra. A felperes ugyanis a választási jegyzőkönyvét megküldte a választási bizottságnak. Az 1991. évi XXVIII. törvény 10. §-ának (4) bekezdése szerint pedig a választási jegyzőkönyvnek az ágazati szakma választási bizottságához való megküldése jelenti a bejelentkezést, egyéb feltételt a törvény nem ír elő. Nem fogadható el az az ítéleti megállapítás sem, mely szerint a felperes nem vett részt a tárgyalásokon, és az alperesek között létrejött megállapodás alapján nem is jutott szakszervezeti vagyonhoz. A felperes éppen arra hivatkozott, hogy a bejelentkezés után az I. r. alperes a felperes meghatalmazása nélkül önként átvette a felperes képviseletét a tárgyalásokon, a felperes ezért nem kapott értesítést a tárgyalásokról, s így azokra ezért valóban nem tudott elmenni. Az I. r. alperes azonban a felperes választási eredményeire jutó részről is tárgyalt, illetve ezt a részt is belevette a II. r. alperestől járó vagyonba. A felperes éppen erre a körülményre alapította a megbízás nélküli ügyvitelt. Az I. r. alperest - mint ágazati szövetséget - saját nevében egyáltalán nem illette meg vagyon. Kizárólag az üzemi tanácsi választásokon indult tagszervezetek nevében lépett fel, és járt el a vagyontárgyalásokon. A II. r. alperes pedig meghatalmazás nélkül fogadta el őt tárgyalópartnernek.
Nem helytálló az az ítéleti megállapítás sem, amely szerint a felperes vagyonszerzése nem szerepelt az alperesek közötti vagyoni megállapodásokban. Ezzel szemben peradat, hogy az I. r. alperes a felperes nevére és annak a megjelölésével utalta át a felperes által kért pénzt, hogy az az 1995. évi üzemi tanácsi választás eredménye után járó pénz 100%-a. Eszerint az I. r. alperes egyértelműen a felperes pénzeként jelölte meg az összeget, és sem az átutaláskor, sem később nem hivatkozott arra, hogy az nem a felperes vagyonrésze. A pert megelőzően a II. r. alperes sem hivatkozott arra, hogy ez a pénz az övé lenne. A másodfokú bíróság nem értékelte azt a tényt, hogy az I. r. alperes a felperest az átutaláson mint jogosultat jelölte meg. A II. r. alperes azonban a felperes részére megküldött pénzt nem adta vissza a jogosultnak, hanem azt visszatartotta. A bíróságnak a kereseti kérelem alapján a visszatartás jogszerűségét kellett volna elbírálnia, nem azt, hogy a felperest megillette-e egyéb jogcímen is ez a pénz vagy sem.
A II. r. alperes nem támadta meg az I. r. alperessel kötött megállapodást, s a jelen perben sem terjesztett elő viszontkeresetet. Így a felperes javára megküldött pénz visszatartására, ki nem adására "meg volt a joga".
Az I. r. alperes a felülvizsgálati kérelemre érdemi nyilatkozatot nem tett. A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet a jogvita elbírálásához szükséges tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, s arra alapítottan a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott.
A felülvizsgálati bíróság egyetért a jogerős ítéletben kifejtett azzal a jogi állásponttal, amely szerint a módosított 1991. évi XXVIII. tv 7. §-ának (4) bekezdése sajátos eljárási szabályt rögzít arra vonatkozóan, hogy a szakszervezeti vagyon megosztása során az érintett szakszervezet hogyan juthat vagyonhoz. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy e vagyonszerzési lehetőségek közül bármelyik jogcímen vagyonhoz jutott, ezért az alperesekkel szemben annak kiadására irányuló igénye sem lehet megalapozott.
Miután - az eljárás adataiból megállapíthatóan - a XV. számú Ágazati Szakmai Választási Bizottság eredményének közzétételét követően a vagyonmegosztási tárgyalások nem vezettek eredményre, s a résztvevők nem kötöttek egyezséget, a XV. számú Ágazati Szakszervezet vagyonából az ebbe az ágazatba tartozó érintett szakszervezetek egyike sem jutott megállapodás alapján szakszervezeti vagyonhoz. Az ágazati szakszervezeti vagyon megosztásáról a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet döntött a 11/1997. számú határozatával kiegészített 34/1995. (október 11.) számú határozatában. A felperes e határozat szerint nem részesült az ágazati szakszervezeti vagyonból. Amennyiben ezt sérelmesnek találta, az arra vonatkozó szabályok szerint a VIKSZ határozatát kellett volna megtámadnia. Abban a perben vizsgálhatta volna a bíróság, hogy szabályosan jelentkezett-e be a vagyonmegosztási tárgyalásokra, s ha igen, a választási eredmények alapján jogszerűen tart-e igényt az általa követelt vagyoni értékre. Mivel azonban a felperes már a jelen eljárás folyamatban léte alatt kiegészített VIKSZ-határozatot sem támadta meg, a jelen perben azt kellett tényként megállapítani, hogy a XV. számú ágazati szakszervezeti vagyonból nem részesült. Ezért az alperesekkel szemben annak kiadása iránti igénye is alaptalan.
Önmagában az a körülmény, hogy az I. r. alperes a felperes szakszervezeti vagyonhoz jutását vélelmezte, és erre hivatkozva utalt át pénzt a II. r. alperesnek, még nem teremt jogalapot a felperes részére a XV. számú ágazati szakszervezeti vagyonból való részesedésre. A felperesnek a VIKSZ vagyonmegosztásról rendelkező határozatát kellett volna megtámadnia arra hivatkozva, hogy az I. r. alperes nem tagja az F. és G. Munkástanácsok Országos Szövetségének, ezért a felperesre eső munkástanácsi szavazatok arányában ő jogosult az ágazati vagyonból való részesedésre, nem pedig az I. r. alperes.
A fent kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.VI.30.826/1999. sz.)