adozona.hu
BH 2000.8.371
BH 2000.8.371
Folyamatosan fennálló kötelezettségszegésre alapított rendkívüli felmondás esetében a kötelezettségek teljesítésére határidőt is megjelölő írásbeli felhívást követően a törvényes határidőben közölt rendkívüli felmondást nem lehet elkésettnek tekintetni (Mt. 96. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. október 1-jén létesített, 1998. szeptember 30-ig terjedő határozott időtartamra kenőanyag-üzletágvezető munkakörben munkaviszonyt az alperessel.
A felperes a munkaviszonyát 1997. február 3-án rendkívüli felmondással felmondta azzal az indokolással, hogy az alperes nem teljesítette a munkaszerződésben és az annak mellékletét képező, a felek között még 1996. július 9-én létrejött megállapodásban vállalt kötelezettségeit: nem biztosította további négy munkavállaló munkába állás...
BH 2000.8.371 Folyamatosan fennálló kötelezettségszegésre alapított rendkívüli felmondás esetében a kötelezettségek teljesítésére határidőt is megjelölő írásbeli felhívást követően a törvényes határidőben közölt rendkívüli felmondást nem lehet elkésettnek tekintetni (Mt. 96. § (4) bek.].
A felperes 1996. október 1-jén létesített, 1998. szeptember 30-ig terjedő határozott időtartamra kenőanyag-üzletágvezető munkakörben munkaviszonyt az alperessel.A felperes a munkaviszonyát 1997. február 3-án rendkívüli felmondással felmondta azzal az indokolással, hogy az alperes nem teljesítette a munkaszerződésben és az annak mellékletét képező, a felek között még 1996. július 9-én létrejött megállapodásban vállalt kötelezettségeit: nem biztosította további négy munkavállaló munkába állását, a felperes által vezetett üzletág önálló üzletágként való működését, továbbá a megállapodásban vállalt technikai és tárgyi feltételek meglétét. A rendkívüli felmondás szerint az alperes a felperes többszöri felhívása és egyeztetési kérelme ellenére sem teljesítette a vállalt kötelezettségeket.
A felperesnek a rendkívüli felmondás jogszerűségének megállapítása és a határozott időből hátralévő időre járó 2.000.000 forint munkabér megfizetésére irányuló keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes 1997. január hónapban keresőképtelen állományban volt, január 4-én vagy 5-én járt bent utoljára az alperes irodájában. Január 23-án a táppénzes állománya alatt írásban felhívta az alperest a vele kötött megállapodásnak 8 napon belül történő maradéktalan teljesítésére. Ezt követően február 3-án élt a rendkívüli felmondás jogával. E tényállás alapján a munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondási joggyakorlás elkésettségére következtetett, mivel a felperes a felmondási okról való tudomásszerzéstől számított három munkanapon belül élhetett volna a felmondási jogával. Az 1997. február 3-i rendkívüli felmondás mindenképpen elkésett, mivel a felperes utoljára 1997. január 4-én vagy 5-én járt bent az alperesnél, ezt követően végig táppénzen volt. A rendkívüli felmondásban közölt okról még a munkavégzése során, tehát január elején tudomást kellett szereznie. Elkésettnek minősítette a rendkívüli felmondást az 1997. január 23-i írásbeli felhívástól számítottan is. Utalt arra, hogy a perben bizonyítást folytatott le a rendkívüli felmondás indokaira is, mivel csak utóbb észlelte a szubjektív határidő elmulasztását. Az e körben lefolytatott bizonyítás adatait értékelve megállapította, hogy a felperes által a rendkívüli felmondásban felhozottak túlnyomórészt nem valósak, a valósnak bizonyult állítások pedig jelentéktelen súlyuknál fogva nem okszerűek. Az elkésettség miatt e körben mellőzte a részletes indokolást.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy a felperes már 1996 decemberében tudomással bírt a rendkívüli felmondási okról, ezért legkésőbb 1997. január 5-i táppénzes állománya előtt élhetett volna a munkaviszony azonnali megszüntetése jogával. Utalt arra is, hogy a perbeli körülmények egyébként 1996. október 1-jétől folyamatosan fennálltak. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az elkésettség miatt a rendkívüli felmondás indoka nem vizsgálható.
A megyei bíróság a pertárgy értékére figyelemmel nem találta eltúlzottnak a munkaügyi bíróság által 70.000 forintban megállapított perköltséget.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az ítéletek "megváltoztatását" és az alperesnek a kereset szerint történő marasztalását kérte. Az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint a 96. § (4) bekezdésében foglaltak megsértését sérelmezte. Álláspontja szerint a tudomásszerzés időpontját az 1997. január 23-i felszólításában írt nyolcnapos határidő elteltétől kell számítani, és ehhez képest a rendkívüli felmondás nem késett el. Az írásbeli felszólításra az alperes igazgatójának korábbi "kitérő válaszai" miatt került sor. A rendkívüli felmondásban felhozottakat az igazgatónak többször szóban jelezte, gyakorlatilag egyedül futtatta fel a forgalmat, s miután az alperes a szükséges feltételeket és embert nem biztosította, idegkimerültséggel táppénzes állományba került. Ezért kényszerült az írásbeli felszólításra, majd a rendkívüli felmondásra. Ez okból az indokok is valósak, mivel az alperes a megállapodást nem teljesítette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt-nek a perbeli rendkívüli felmondáskor hatályos 96. §-ának (4) bekezdése értelmében a rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három munkanapon belül lehet gyakorolni.
A jogerős ítéletben megállapítottak szerint a felperes által kifogásolt körülmények a munkaviszony kezdetétől folyamatosan fennálltak. A felperes a perben mindvégig arra hivatkozott, hogy a megállapodás teljesítését szóban folyamatosan követelte. Az elsőfokú eljárásban kihallgatott vezérigazgató tanúvallomásában elismerte, hogy: "...többször volt olyan, hogy szóban megkeresett a problémáival a felperes". Ezek a problémák az ígért létszám hiánya, szállítóeszköz, megfelelő iroda, az önálló működés hiánya voltak. Az alperes nem vitatta a felperes fellebbezésében tett azt a nyilatkozatát, hogy a problémákat "folyamatosan jelezte" a munkáltatójának. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében a felperesnek ezt a hivatkozását az elkésettség bizonyítékának tekintette. Mindezekből megállapítható, hogy a felperes 1996. október 1-jétől folyamatosan követelte az alperestől a munkaszerződése részeként elfogadott 1996. július 9-i megállapodás teljesítését, emiatt a vezérigazgatót többször megkereste. Az alperes a perben a felperes által felhozott és a rendkívüli felmondás indokát képező körülményeket nem vitatta, álláspontja szerint azonban ezek nem jelentik a megállapodás megsértését. A felperes tehát a munkaviszonya létesítésétől kezdve mindvégig követelte azoknak a feltételeknek a biztosítását, amelyeket szerinte az alperes vállalt, de nem teljesített, és ezek a körülmények a rendkívüli felmondásig végig fennálltak, függetlenül attól, hogy e körben az alperes minősített kötelezettségszegésére a felperes alappal hivatkozott-e.
Ennélfogva az adott körülmények között a felperes rendkívüli felmondása nem minősíthető elkésettnek. Folyamatosan fennálló kötelezettségszegésre alapított rendkívüli felmondás esetében a kötelezettségek teljesítésére határidőt is megjelölő írásbeli felhívást követően a határidő lejárta után három munkanapon belül között rendkívüli felmondást nem lehet elkésettnek tekinteni.
A munkaügyi bíróság az elkésettség tekintetében elfoglalt téves álláspontja miatt a rendkívüli felmondás érdemére vonatkozóan a tényállást nem állapította meg, ennélfogva megalapozatlanul tett e körben megállapításokat. A felülvizsgálati kérelem ennélfogva alappal támadta a jogsértő elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítéletet. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ennek során a munkaügyi bíróságnak részletesen meg kell állapítania a rendkívüli felmondás indokolásával összefüggő tényállást, és vizsgálnia kell az indok valóságát és az egyéb törvényi feltételek fennállását. Ezt követően vonható le jogi következtetés a perbeli rendkívüli felmondás jogszerűsége vonatkozásában.
A hatályon kívül helyezés folytán a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás költségét és illetékét csupán megállapította, ezek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv.I.10.658/1998. sz.)